Majd ő megmondja – Szentváry-Lukács Vajk

.

.

Parkour - Szentváry-Lukács VajkMajd ő megmondja

.
Riportunkban egy olyan sportágat mutatunk be, mely nem csak hogy extrém, izgalmas, változatos, hanem határokat feszegető is egyben. Ennek ellenére a közép és az idősebb korosztály számára mivel fiatal sportágról van szó, sokaknak még ismeretlen.

Szentváry-Lukács Vajkot, a parkour sportág egyik jeles képviselőjét kérdeztük, aki a Magyar Parkour Sportegyesület elnöke is egyben.

.

A parkour Magyarországon nem egy szokványos sport, bemutatná röviden, hogy mi is ez?

  • A parkour egy viszonylag fiatal sportág. A 90’-es évek elején jelent meg Franciaországban. A sportág lényegét talán a korábbi neve írja le legjobban „Art du Déplacement” (a mozgás művészete). A mai napig nem alakult ki egy egyetemesen elfogadott definíciója, amely leírná a parkourt, de talán a legjobb és legérthetőbb megfogalmazás a következő. A parkour lényege ’A’ pontból ’B’ pontba minél gyorsabb és kreatívabb átjutás, a rendelkezésre álló tereptárgyak és akadályok sokszínű kihasználásával.

 

Parkour - Szentváry-Lukács VajkKezdjük a legelejétől. Mikor és hogyan találkozott először ezzel a sportággal?

  • 2012-ben találkoztam először ezzel a sportággal. Előtte triáloztam (ez egy biciklis extrémsport), de nem fejlődtem úgy, ahogy szerettem volna. Mint extrémsportoló megismerkedtem a hasonló sportágakkal és ekkor találtam rá a parkourra, eleinte az interneten majd egy olyan egyesületnél, akik akkoriban tanították ezt a sportot. Nemsokkal később elkezdtünk kijárni „terepre” az akkori barátaimmal és ott megismerkedtem a budapesti parkouros társasággal.

 

A sportágválasztás általában úgy történik, hogy szerelem első látásra, még akkor is, ha előtte ki is próbáltunk más sportágakat. Mi az, ami leginkább megfogta a parkour-ban?

  • A parkourban leginkább a szabadság tetszett meg a legelején. Ott és akkor tudtam edzeni, ahol csak akartam, úgy tudtam feszegetni a saját határaimat, ahogy jónak láttam. A fejlődésem is csak rajtam múlott. Rengeteget edzettem, erősítettem, parkouroztam és nagyon gyorsan rájöttem, hogy ez az a sportág, ahol a legjobban érzem magam, pedig sok sportágat kipróbáltam előtte (úszás, vízilabda, atlétika, judo, triál). Nemsokkal később visszahívtak edzőnek oda, ahol nem olyan rég én magam kezdtem parkourozni, ekkor 18 éves voltam és így döntöttem el, hogy hosszútávon is ezzel szeretnék foglalkozni. Ebben megerősített az is, hogy a Testnevelési Egyetemen megismerkedtem Máté Áronnal, akivel elkezdtünk együtt edzéseket tartani és egyre nagyobb sikerrel szerveztünk különféle programokat, találkozókat, fellépéseket és közös erővel már négy éve munkálkodunk a magyar parkour fellendítésén.

 

Nem nyúlunk nagyon mellé azzal, ha azt mondjuk, hogy ez gyakorlatilag utcai sport. Maga az épített, városi környezet a sport színtér, ami spontán kihívások elé teszik a parkourosokat. Hol kezdett először gyakorolni?

  • Legelőször elmentem egy akrobatika/parkour edzésre, de nemsokkal később a margitszigeti romoknál kötöttem ki egy rendkívül vidám és aktív társasággal, akikkel azután bejártuk az egész várost új helyeket keresve. Később elkezdtük az egész ország területén körbejárni a városokat majd elindultunk az országon kívülre is, eleinte Ausztria majd Csehország, Lengyelország, Svájc, Belgium, Horvátország, Anglia.

 

Volt mentora, aki megmutatta a trükköket, ugrásokat, gurulásokat, szaltókat melyeket filmekben is láthatunk, vagy saját maga fejlesztette ki a technikáit?

  • A legelején volt egy edzőm, aki megtanította a hátraszaltót és segített, hogy az erősítéssel milyen irányba induljak el. Ezen kívül mindent magamtól tanultam, bár természetesen nagyon sokat segítettek azok a srácok, akik akkoriban itthon már profinak számítottak. Szerencsére ma már jobb a helyzet hiszen létrejött az első parkourterem, ahol a fiatalok biztonságos és ellenőrzött körülmények között tanulhatnak parkourozni. A HOP Hungary az, amely ezt hivatott biztosítani.
    https://www.hophungary.hu/

 

Parkour - Szentváry-Lukács VajkEz nem egy veszélytelen sport, mit szólt hozzá a család, hogy erre adta a fejét?

  • A családunkban nem volt ritka, hogy valaki extrém sportokra adja a fejét. Testvérem egykerekűvel ugrált, én eleinte biciklivel, nagybátyám pedig évek óta kaszkadőr volt, így nem volt nagy meglepetés mikor végre én is megtaláltam az igazán nekem való sportot. Természetesen szüleim mindig féltettek és óva intettek a veszélyes dolgoktól, de ők is tudták, hogy minden embernek meg kell tanulnia, hogy mire képes és mire nem. Annak ellenére, hogy féltettek mindig is támogattak és ha valami baj, sérülés történt mindig támaszkodhattam rájuk.

 

Egy olvasói kérdés közben, mi volt az a sportágon belül a legextrémebb, amit bevállalt?

  • Több olyan dolgot csináltam már parkouros pályafutásom alatt, amit a kívülállók túlontúl is extrémnek tituláltak. Általában erre a kérdésre a tető átugrások vagy tető átszaltók szokott lenni a válasz. A legnagyobb ugrásom magas és extrém körülmények között 6 méter volt. Természetesen az ilyen ugrásokat az ember nem vállalja minden nap, hanem tudni kell, hogy mikor van itt az ideje, mikor elég felkészült, hogy baj nélkül meg lehessen csinálni.

 

Jómagam is élvezettel nézem a parkouros filmeket, például a Parkour életre halálra, vagy a Veszélyzóna melyeket leginkább játszanak a tévében. Ezt a valóságban is úgy kell elképzelni, hogy folyamatos futás közben küzdik le az éppen eléjük kerülő akadályokat?

  • A valóságban soha nem úgy zajlanak az ilyen dolgok mint, ahogy az ember ezeket a filmekben látja. A valóságban egy-egy ugrást vagy mozdulatsort rengeteg előkészület előz meg. Először is nagyon fontos az alapos bemelegítés majd a „spot” átnézése. Mennyire porosak a falak, van-e moha vagy egyéb olyan dolog az akadály tetején, ami megcsúszáshoz vagy egyéb kellemetlenséghez vezethet. Meg kell nézni mindig, hogy a korlátok, falak, párkányok elég masszívak-e nem fognak-e összedőlni, kiszakadni. Ezek után a nagyobb, extrémebb ugrásokat mindig megelőzi egy kisebb vagy nagyobb gyakorlás. Általában kimérjük, hogy hogy és hova jönnek ki a lépések, lemérjük pontosan mekkora vagy mekkorák az ugrások (ezeket lábfejbe mérjük).
    Vannak olyan ugrások, amikre egy-egy parkouros napokat, heteket vagy akár hónapokat is készül míg végre elszánja magát és megcsinálja.

 

Valljuk be, azért ez a sport tökéletesen tiszta fejet kíván, hatalmas spontanitást, azonnali döntéseket, mert egy rosszul felmért helyzet, távolság, ugrás bizony elég nagy veszélyeket hordoz magában. Ráadásul a sportágnak éppen az a lényege, hogy nem állnak meg az akadályok előtt méricskélni, fontolgatni hogyan mennyit, hanem csinálják.

  • Ha az ember egyszer elszánja magát akkor nincs vissza út. Ha megvannak az előkészületek és a sportoló úgy érzi itt az idő akkor már nincs más hátra, mint előre. Onnantól kezdve számára a világ megszűnik létezni és csak az ugrás vagy ugrás sorozat létezik, elindul és küzd, addig ameddig meg nem csinálja.

 

Parkour - Szentváry-Lukács VajkÚgy gondolom, az egyik legfontosabb, hogy tisztában legyünk saját magunk képességével.

  • Természetesen minden valamirevaló parkouros tisztában van a saját képességeivel, határaival. Mindenki pontosan tudja, hogy mekkorát ugrik helyből, futásból vagy mekkora távot tud átszaltózni vagy az egyes ugrásfajtákkal mekkora távot tud leküzdeni. Ameddig az ember ezeknek nincs a tudatában addig nem érdemes veszélyes dolgokkal próbálkozni hiszen nem lesz jó vége. Ezenkívül azzal is tisztában kell lenni, hogy ha véletlenül nem a terv szerint alakulnak a dolgok akkor mi lesz. Egy jó parkouros nemcsak azzal van tisztában, hogy az adott ugrást meg tudja- e csinálni, hanem azzal is ha esetleg nem akkor, hogy fogja kimenteni az adott szituációt.

 

Egyik filmben látva, mikor tanácsokkal látták el egyik épületről a másikra ugrásnál a kezdőbb parkourost, hogy ne az járjon a fejébe ugrásnál mi mekkora, vagy hogyan, hanem csak azt nézze hová ugrik, csak a célra fókuszáljon. Csak akkor sikerülhet. Ez gondolom nem csak a filmes tanács.

  • A való életben nincs headset vagy egyéb kütyü a fülben és nincs mindent tudó mester se, aki megmondaná, hogy az illető hogyan és miként tud megcsinálni egy ugrást. Mindenkinek magának kell tudnia, hogy milyen messziről fusson, mekkorát ugorjon hova lépjen stb. Olyan viszont nincs, hogy az ember szalad egy háztetőn és vakon elugrik remélve, hogy megérkezik egy másik tetőre. Ezeket az ugrásokat mindig alaposan átnézzük, ha valami poros letisztítjuk, ha valami csúszik megoldjuk, hogy ne csússzon.

 

Mi jár a fejében mikor fut, és látja maga előtt az akadályt?

  • Ebben a pillanatban már semmi nem jár az ember fejében, ilyenkor a sportoló a teljes figyelmét a már megtervezett ugrásnak szenteli. Ekkor már nincsenek kósza gondolatok csak a mozdulat, ami szinte reflexszerűen jön.

 

Egy nagyon összetett sportról beszélhetünk. Ön oktatja is, beszélne kicsit arról, melyek azok a képességek melyeket elengedhetetlen fejleszteni?

  • A parkourban gyakorlatilag minden készséget és képességet fejleszteni kell. Természetesen fel lehet sorolni, hogy nagy szükség van az maximális erőre, a mozdulat és reakció gyorsaságra az állóképességre a dinamikus és a statikus egyensúlyra a hajlékonyságra és minden egyéb fizikai képességre, természetesen nem megfeledkezve a koncentrációról. De ahhoz, hogy valaki jó parkourossá váljon minden fizikai készséget és képességet a lehető legmagasabb szintre kell fejleszteni. Mindezek mellett nagyon fontos az önismeret, önfegyelem és az alázat, amelyek nélkül egyetlen sportoló sem válhat igazán eredményes sportolóvá.

 

Az adrenalin, a határaik feszegetése, vagy mi az, ami hajtja Önöket? 

  • Mindenkit kicsit más hajt szerintem mint, ahogy ez minden sportágnál lenni szokott. Engem talán a saját határaim leküzdése és a mozgás szeretete motivál a leginkább, de igazából talán erre a kérdésre a legnehezebb válaszolni, hiszen, akinek még nem volt szerencséje kipróbálni ezt a sportot nem értheti azt az élményt, amit egy eddig ismeretlen trükk tanulása vagy az eddig lehetetlennek tartott ugrás végrehajtása okoz. Ahhoz, hogy valaki igazán megértse a parkourosok motivációját neki is parkourossá kell válnia.

 

Vajk, egy másik riport keretein belül, beszélhetnénk majd esetleg a sportág magyar helyzetéről, lehetőségeiről, jövőjéről, és az első parkour pályáról is?

  • Természetesen nagy örömömre szolgálna, ha a sportág hazai helyzetéről, az első egyesület létrehozásáról és az első terem megépítéséről is írhatnék pár sort.

 

Köszönjük szépen hogy időt szakított ránk, és bemutatta ezt a rendkívül látványos sportágat.

 

Sportmegoldások Team