.
A vívás technikai jellegű küzdősport. A küzdőtéren (páston) két versenyző vív egymással mérkőzést (asszót). A mérkőzés célja, hogy a versenyzők közül az egyik minél hamarabb elérje a megadott találatszámot (5, 15 találat, tus), így megnyerve az asszót, vagy több találatot érjen el az adott idő lejártáig, mint ellenfele.
Amikor két vívó összeméri erejét, mindkettőnek az a célja, hogy az ellenfél érvényes testfelületén szúrással, a kardvívásnál szúrással vagy vágással találatot érjen el.
Párbajtőrnél az egész testfelületen érvényes szúrni. Ugyanakkor arra is törekednek, hogy az ellenfél ne érjen el találatot. Vitás esetekben a fennálló szabályok alapján egy- vagy négytagú ítélkező bizottság (zsűri) dönti el, hogy ki kapja az érvényes találatot. A zsűri érdek nélküli, semleges tagokból áll, és kötelessége, hogy a mérkőző feleknek egyenlő esélyeket, feltételeket biztosítson.
Szakágak szerint megkülönböztetnek: kardvívást, tőrvívást és párbajtőrvívást.
- Kardvívás:
A találatok adása vágással és szúrással egyaránt történhet, ezért ennek a fegyvernemnek a legnagyobb a variálhatósága, cselekménysora, ebből adódóan szellemisége. Dinamikus volta miatt a kívülálló számára talán a leglátványosabb. A találati felület deréktól felfelé érvényes; ez alatt mélyvágásnak minősül, amit a gép nem jelez. Az elmúlt néhány évben került bevezetésre a kibontakozó félben lévő női ága.
- Tőrvívás
Az előző konvenció itt is érvényes; találati felület csak a törzs, amelyet csak szúrással lehet eltalálni. A fej és a karok érvénytelenek, ezt fehér lámpa jelzi, de ez a konvenciót nem szünteti meg; mindenképpen el kell dönteni, ki támadott. Ha a támadó szúrt érvénytelent, nincs találat, ha nem, akkor a védekező fél kapta a tust.
- Párbajtőrvívás
Nem konvencionális fegyver; nem számít, melyik fél a támadó, amelyik előbb talál, az adta a tust. A lehető legegyszerűbb fegyvernem, a legtöbben ezt választják. Az esélyek kiszámíthatatlansága a fegyver jellegéből adódóan itt a legnagyobb. Csak szúrni lehet, az egész test érvényes. Ha mindkét fél talál, kettős találatnak minősül.
TÖRTÉNETE, KIALAKULÁSA
A vívósport kialakulásához a történelemben igen messzire kell visszatekintenünk. Az őskori előzmények akkorra nyúlnak vissza, amikor a harcra kényszerülő hordák felfedezték, hogy a botok, a vágásra és szúrásra alkalmas pattintott kőeszközök eredményesen használhatók az egymás elleni támadó és védekező mozdulatok során.
A vívás, szinte egyidős az emberiséggel. Az egyik olyan sportág, melynek kezdetére vonatkozóan nem tudunk pontos képet adni.
Valószínűleg egyidős az emberiséggel. Időszámításunk előtti időkből fennmaradt emlékek bizonyítják a fémfegyverekkel való küzdelmet, vívást, de maga a tevékenység, a mozdulatok jóval idősebbek, hiszen az ember már faeszközökkel, egyszerű botokkal is tusakodott. A régészeti feltárások alapján a legrégebbi leletek Kínában kerültek elő (i. e. XI.–III. sz.) Csou dinasztia uralkodásának idejéből, ami már azt bizonyítja, hogy a fegyverek mozgékonyak és könnyen forgathatóak voltak.
A mai modern vívás valódi gyökereit mégis a középkori lovagok életében kell keresni. A vívás a hét lovagi készség egyike volt, melyet rendszeres gyakorlással és a lovagi tornák intézményével tartottak megfelelő színvonalon. A perdöntő párbajok, mint eldöntetlen ügyek megoldása és becsületbeli sérelmekért vett elégtétel további fejlődést biztosított a vívótechnikák és fegyverzetek terén.
A kor legjelesebb vívói az olaszok, spanyolok és franciák voltak. Hogy valójában Spanyolország vagy Olaszország-e a vívás őshazája, nem tudni, de rendelkezünk mindkét fél igazát bizonyító írásos és képi emlékkel.
A történelem során a kard nemcsak fegyvernem, hanem évszázadokig a férfi társadalomban elfoglalt helyének, férfiasságának, származásának jelképe volt. A nők számára szinte elképzelhetetlen volt a sport e férfias formája. Persze a régmúlt társadalmi normáin túl a nők ruházata sem volt a víváshoz legmegfelelőbb. Gondoljunk csak a nagy abroncsos szoknyákra, fűzőkre és egyéb tartozékokra. De az idő mindenre orvosság és a változás szele a nők kezébe is kardot adott, pontosabban tőrt. Nyugat-Európában az első női tőrvívók az1880-as években jelentek meg.
A vívás a kezdetektől jelen van a nyári olimpiai játékokon. Már Athénban mind a három fegyvernem műsorra került a férfiak küzdelmeiben, 1908-tól csapatversenyeket is rendeztek.
Magyarországon az európai vívótechnikák a lovagi korban, az Anjouk idejében kezdtek ismertté válni. Zsigmond király és Mátyás király idejében az udvari etikettnek és a jellemző harcmodornak köszönhetően a fejlődés folyamatos volt. A török kor idején főként a kardvívás terjedt. A XIX. században magyar nemesek európai utazásaik során ismerkedtek meg a legjobb francia és olasz kardforgatók korszerű módszereivel, valamint a külföldön tanuló magyar diákok kíváncsisága és tanulékonysága is nagyban hozzájárult a vívás fokozatos elterjedéséhez.
Magyarországra a sportvívás ötletét Széchenyi István és Wesselényi Miklós hozta. A külföldön látottak alapján 1825-ben megalapították az első Pesti Nemzeti Vívó Intézetet, melynek 87 alapító tagja volt. Első mestere Friedrich Ferenc, egy állítólag porosz gárdatiszt, akinek felkészültsége az intézet fellendülését jelentette. Ugyanekkor egy másik szervezet, a Chappon Lajos által alapított Nemzeti Vívó Intézet és Kolozsvárott a Wesselényi támogatását élvező Kolozsvári Viadal Iskola is a vívás népszerűsítéséért dolgozott.
Az első országos bajnokságot 1900-ban rendezték kard- és tőrvívásban, valamint csapatbajnokságot is ekkor írtak ki először kardvívásban, később tőrvívásban és végül párbajtőrben. 1928-ban, tőrben már a nők is versenyeztek a bajnoki címért, 1938-tól csapatban is. 1930-ban tovább bővült a fegyvernemek száma, bajnokot avattak férfi párbajtőrben, majd 1931-től a párbajtőr csapatverseny is programba került. A női párbajtőr egyéni, csapat 1988-ban, míg a kard egyéni, csapat 1998-ban lett bajnoki szám.
A sportág ügyeit kezdetben a Magyar Atlétikai Szövetség intézte egészen 1914. január 18-áig, amikor 16 egyesület közreműködésével megalakult a Magyar Vívó Szövetség. A Nemzetközi Vívó Szövetség (Fédération Internationale d’Escrime, FIE) egy évvel korábban, 1913-ban jött létre Párizsban. Magyarország alapító ország volt, s az alakulás óta folyamatosan delegál tagokat valamelyik bizottságba.
A magyar vívás legkiválóbb versenyzői, régen és ma (csak néhány a teljesség igénye nélkül): Fuchs Jenő, Kabos Endre, Gerevich Aladár, Kovács Pál, Kárpáti Rudolf, Kulcsár Győző, Fenyvesi Csaba, Szabó Bence, Nébald György, Nemcsik Zsolt, Kulcsár Krisztián, Rédli András, Elek Ilona, Ujlakiné Rejtő Ildikó, Tordasi Ildikó, Nagy Tímea, Mincza-Nébald Ildikó.
Minden idők legtöbb, szám szerint hét olimpiai bajnoksága Gerevich Aladár nevéhez fűződik (1932–1960)
A magyar sportolók a sportág megalakulásától kezdve meghatározóak a vívás világában. Számos olimpián, világversenyen, Európa-bajnokságon szereztek örömet a szurkolóknak és megbecsülést Magyarországnak, valamint hírnevet saját maguknak.
Sportmegoldások Team