.
Szárnyasruhás repülés, vagy másik nevén a siklóruhás repülés, vagy az angolból „szárnyöltöny repülés” angolul Wingsuit flying, vagy wingsuiting egy sport.
A siklóruhás repülés során a sportoló szárnyasruhát viselve ugrik le egy magaslatról és szárnyai kormányzásával az öltöny megfelelő alakját és nagy vízszintes felületét használva jelentős vízszintes távolságot tesz meg mielőtt földet ér.
Az első modern szárnyasruhát, ami könnyű textil ruha anyagból áll, a kilencvenes évek végén fejlesztették ki. Ez a ruha úgy van megtervezve, hogy könnyű de ugyanakkor erős ruha anyagot feszíthet ki a sportoló kiterjesztett lábai és karjai között, ami nagy felületével az emberi alak keresztmetszetéhez mérten nagy felhajtó erővel rendelkezik.
Az angol „wingsuit” név helyett eredetileg a „birdsuit” vagyis madáröltöny elnevezést is használták, de könyvekben és filmekben több más elnevezéssel is illették, úgy mint „birdman suit” (madárember öltöny) „flying squirrel suit” (repülő mókus-öltöny) vagy „batsuit” (denevér öltöny) és ezen nevek alatt árusították.
A repülés általában ejtőernyős eséssel végződik, a repülés kiinduló pontja pedig lehet egy repülőgép is, de egy más kiugrási pont is. Ez utóbbi esetet bázisugrásnak (angolul „base-jump”) neveznek. Míg az ugrás maga az ejtőernyős ugrás első fázisával megegyezik általában ejtőernyős ugrással végződik. A kiugrást követően a sportoló kinyitja cipzáras szárnyait, hogy hozzáférhessen az ejtőernyős ugrás szabályozására szolgáló „kezelő szervekhez”.
2015 februárjában jelentették, hogy sikeres volt az első szabályozott ejtőernyő nélküli leszállás. Ma már arra várhatunk, hogy az ejtőernyő nélküli „landolás” általánossá váljon.
TÖRTÉNETE
A történelemben Leo Valentin, francia úttörő ejtőernyős nevét kell először említenünk, aki már az 1950-es években kísérletezett kezeit és lábait összekötő, a madár szárnyaihoz hasonlatos ruhával végrehajtatni ejtőernyős ugrásokat, 1956-ban bekövetkezett haláláig.
Időrendben ezután szintén egy francia ugró, egy híres és rendkívül tapasztalt ejtőernyős Patrick de Gayardon vette a bátorságot és energiát, hogy immár a fejlettebb technikának és anyagoknak köszönhetően megépítse magának és az utókornak az első kereskedelmi forgalomba hozott szárnyas repülőruha ősét és prototípusát. Több éves sikeres kísérletezés és repülés után őt is utolérte a tragédia 1998-ban, egy tesztugrás során, amikor egy új fejlesztéssel kísérletezett az ernyőjén.
1999-ben egy Finn fiatalember Jari Kusoma, Robert Pecnik (horvátország) és Stane Kranc (szlovénia) segítségével a Patrick de Gayardon által tervezett ruhát továbbálmodva elkészítette az első klasszikus szárnyas repülőruhát, melyet még ez évben kereskedelmi forgalomba hoztak a legendás „Birdman” cégnév alatt. A ruhák évről évre fejlődtek, egyre nagyobb szárnyfelületet kaptak, kialakult több típus az ugrók képzettségi fokának megfelelően és Jari létrehozott egy Kezdő Repülési Program (First Flight Program) tematikát, amit a gyártó által vizsgáztatott Birdman oktatók tartottak és tartanak az emberi repülés után érdeklődő ugróknak mai napig világszerte, ezáltal biztonságosabbá téve a ruhák használatát és az ejtőernyőzést. Napjainkban már számos gyártó dobott piacra hasonló szárnyas ruhát, de a szárnyas ruhás repülés megalapítója a Birdman, mindezidáig a legnagyobb gyártója ezeknek a speciális ruházatoknak.
Magyarországot a láz 2002-ben érte el, amikor kettő vállalkozó szellemű ugró, (Bárány Zsolt és Szörényi Csaba) Horvátországba látogatott egy, a Birdman cég által rendezett teszthétvégére, ahol először nyílt lehetőségük kipróbálni a szárnyakat. A hétvége után anyagi erőforrásaikat együttesen kiaknázva, szert tettek az első szárnyas ruhára Magyarországon, amitől kezdve futótűzként terjedt a wingsuit repülés hazánkban is. Napjainkra több mint 70 személy végezte el a Repülési Tanfolyamot, amit a hazai Wingsuit oktatók (Verebes Gábor, Sztojcsev Tamás, Szörényi Csaba, Szilágyi Zalán, Szabó Mónika, Dolhai Zoltán, Tímár Vince) ingyenesen tartanak a megfelelő tapasztalattal rendelkező (min. 200 ejtőernyős ugrás!) érdeklődők számára. Az ejtőernyőzés ezen szakága terjedésével különböző versenyeket is rendeznek világszerte, ahogy Magyarországon is megrendezésre kerül évente júliusban, (2007-től minden éveben) a Wingsuit Boogie és Bajnokság, ahol az ugrókra erősített gps készülék adatai alapján derül ki, ki képes a legjobb szögben repülni szabadesés közben.
A jelen kori szárnyas repülőruhákkal kb. három-négyszereséra is lehet növelni a vízszintes sebességet a függőlegeshez képest, ami azt jelenti, hogy 50km/h-s függőleges zuhanási sebességnél kb. 200km/h-s sebességet is el lehet érni, azaz, akár 4-es siklószámot is. Egy normál hason zuhanó ejtőernyős 200km/h-s sebességgel zuhan a föld felé függőlegesen.
A szárnyas repülőruhás ugrás rendkívül veszélyes sport. Az első végzetes baleset 1981-ben történt, azóta csaknem 300 sportoló halt meg.
A szárnyasruhás repülés sportág magyar bajnoka, Kováts Viktor is életét vesztette. 2013-ban Kínában egy sziklának csapódott, miközben a világbajnokságra gyakorolt.
Sportmegoldások Team
Szárnyasruhás repülés