.
A snowboard (tükörfordításban: “hódeszka”) táblaformájú, a havon siklásra alkalmas, a síléchez hasonlítóan használt, de annál jóval szélesebb eszköz. Mára sportszerré vált.
A snowboard az elmúlt 30 évben a legdinamikusabban fejlődő téli sportággá nőtte ki magát. Észak-Amerikában egy 2010-es felmérés szerint már a vendégek 50%-a hódeszkával csúszik. A sport Japánban is hasonlóan népszerű. Európában ez az arány 25-40% között mozog. Kivételt képez Norvégia, ahol a snowboard már népszerűbb, mint az alpesi sí. Magyarországgal kapcsolatban nincsenek pontos statisztikák, de az iparág szakértői 50.000 körülire becsülik az évente deszkát csatoló magyarok számát.
TÖRTÉNETE
A hódeszkához hasonlatos csúszó alkalmatosságok használatára a régmúlt időkből is kerültek elő bizonyítékok. Eleinte ez is inkább a közlekedés, mint a sport eszköze volt. Törökország északkeleti, hegyvidéki részein telente még ma is használnak nagy méretű fa lapokat, melyeken állva, csúszva közlekednek a falvak között.
Egy szörfösnek, Sherwin Poppersnek 1960-ban támadt az a hóbortos ötlete, hogy egy deszkán csússzon le a Colorado lejtőin. Riválisaival – a sível és a monosível – ellentétben a hódeszka lehetővé teszi, hogy ne csak a lejtő irányában haladjunk, sokkal szabadabban lehet vele mozogni.
A történeti pontosságot figyelembe véve azonban meg kell jegyeznünk, hogy a mai freestyle sízés két vonalon fejlődött. Az egyik vonal (old school) a korábban kialakult klasszikus, alpesi sízésből kifejlődött paralel sí, buckasízés és a síakrobatika.
A másik, fiatalabb vonal (new school) megszületésénél már a freestyle snowboardosok bábáskodtak. Ide a különböző ugrások, figurák, trükkök, korláton csúszások (slide), félcső és big air versenyek tartoznak. A freestyle sízés ezen ágának, mint napjaink legfrissebb, legnépszerűbb sportjának hangulata, légköre – beleértve a hozzá kapcsolódó életstílust is – erős snowboard-befolyás nyomán alakult ki, amit persze nem is tagadnak a sport „hard core” követői.
1965-ben Sherman Poppen (Sherwin Poppers) Michigan állambeli Muskegon városában élő úriember kishúga síléceit egyszerűen összekötözte, s máris készen volt a hódeszka. Egy évvel később már elkészítette az első snowboardot, a ’70-es években pedig megkezdődött a sikersztori. 1980-ra széles körben elterjedt és népszerűvé vált, így logikusan következett az újabb lépés, a versenyzés.
A snowboard legendás alakja, Jake Burton Carpenter, 1968-ban, éppen 14 évesen, lelkesen szorongatja azt a furcsa szerkezetet, amellyel részt is vesz az az évi snurferbajnokságon (Michigan). Jake megszállott síelő és szörfös. Érezte a snurfer hiányosságait, és szerencsére nem átallotta fejleszteni a saját szája íze szerint. Megtörtént a nagy áttörés, a deszkára állítható „hurkokat” (papucsokat) készített, amelyben a láb szorosan rögzült a deszkához. Innentől kezdve vált lehetővé az igazi lesiklás a pályákon, és nyílt lehetőség az igazi ugrásokra is. Ambiciózus barátunk megalapította 1977-ben, Vermontban a saját cégét.
Az utóbbi 20 év alatt az események felgyorsultak. Felfigyelt a snowboardra a média, és dőlni kezdett a pénz, jöttek a komolyabbnál komolyabb versenyek és a hatalmas szponzorok. A kezdeti lelkesedéssel felépített szövetséget (ISF) egyre jobb versenyzői gárda és színvonalas versenyek fémjelezték. A Nemzetközi Sí Szövetség (FIS) lassú, de hatalmas gépezete az első lekicsinylő reakciója után hamar észbekapott és felismerte a hódeszkázásban rejlő hatalmas lehetőséget. Óriásszponzorokat hozott be (Milka, Grundig, Nokia, Honda), átcsábította a másik szövetség top versenyzőit és kialakította a saját gárdáját is. Elkezdett lobbizni minden fórumon, és végül is sikerült a nagy álom.
A snowboardot felvették az 1998-as téli olimpia (Nagano) hivatalos versenyszámai közé.
A sowboardcross, a half-pipe, valamint a párhuzamos óriás-műlesiklás (2002) már a téli olimpia műsorát színesíti és férfiak, nők mindhárom versenyszámban külön-külön küzdenek az érmekért.
A sportág első olimpiai bajnoka páros szlalomban a kanadai Ross Rebagliati lett, akihez mindjárt kisebb botrány is fűződött. A győzelem után a doppingvizsgálat marihuánát mutatott ki a szervezetében, emiatt előbb megfosztották címétől, majd visszakapta érmét. A hölgyek hasonló versenyszámát a francia Karine Ruby nyerte, míg a „félcső” kategóriában a svájci Gian Simmen és a német Nicola Thorst lett az első. A férfi párhuzamos óriás műlesiklásban a svájci Philipp Scohoch már két elsőséget tudhat magáénak. Napjainkban Franciaország, Svájc és az USA fiai és lányai művelik legeredményesebben az olimpiai versenyszámokat.
A Magyar Snowboard Szövetség 1993-ban alakult meg és az ISF tagszervezeteként működött. Miután a Nemzetközi Síszövetség átvette a sportág irányítását, a Magyar Síszövetségben is alakult egy “Hódeszka” szakág. A magyar versenyzők sem az elnevezést, sem a síszövetség felettes jellegét nem támogatták, így hosszas huzavona után a szakág “kivált” a síszövetségből és az MSBSZ-be “olvadva” létrejött az új országos sportági szakszövetség, mely a sporttörvény erejénél fogva Magyar Snowboard Szövetség néven, kizárólagosan képviseli a sportágat.
Az olimpia kapcsán a MOB, a síszövetség és több újságíró elkezdte terjeszteni a „hódeszka” elnevezést. A terjedés lassúságában közrejátszott, hogy a havas sportokat többnyire külföldön űzik a magyarok, ahol szinte kizárólag az angol megnevezéssel találkozhattak, továbbá a kereskedelem nagy része sem volt hajlandó átállni a magyar elnevezésre, így “hódeszka bolt” helyett “snowboard shopban” lehet az ott konzekvensen “snowboard”-nak nevezett deszkákat megvásárolni, esetleg az ország minden pontján megtalálható “snowboard-kölcsönzőből” ki is lehet kölcsönözni.
A MOB még tett néhány kommunikációs próbálkozást a Szocsi Téli Olimpia alatt, de a Snowboard Slopestyle köztévés „Hódeszka Lejtőstílus” tükörfordítás mindenki számára nevetségesnek tűnt. Ezek után a MOB is változtatott álláspontján, és a 2015-ös Vorarlbergi Téli EYOF és a 2016-os Lillehammeri Téli Ifjúsági Olimpia kapcsán a magyar „snowboard” csapat sikereiről számoltak be.
Sportmegoldások Team