.
Körülbelül az 1800-as évek legelejére tehető az úgynevezett “hollandi korcsolya” megjelenése és rohamos elterjedése, amely már jobban és biztosabban volt lábra erősíthető.
Ennek a talp része ugyan még mindig fából készült, de ebbe egy hosszabb, elől felkunkorodó élezhető vaspenge volt beleerősítve. Ugyanerre az időre tehető az első gyorskorcsolyázó verseny időpontja is, ugyanis 1805-ben Hollandiában, Leeuwardenben 130 hölgy részvételével tartották meg az első igazi amatőr gyorskorcsolyázó versenyt. Ugyanis az urak ebben az időben csak kihívásos alapon versenyeztek egymással és fogadásokat kötöttek a versenyzőkre.
Ismeretes, hogy az első gyorskorcsolya versenyeket Európában egyenes pályákon bonyolították le. A hosszabb versenytávok miatt, valamint a sok induló és az időjárás szeszélye miatt áttértek a körpályán való versenyzésre, páronkénti indítással. A körpálya kisebb helyet igényelt és előnye volt az is, hogy a verseny minden fázisa állandóan látható volt.
Feljegyzések szerint 1835-ben Hollandiában több versenyt rendeztek, és ezeken nagyon sok néző jelent meg.
Az első négytávú összetett világbajnokságot 1891-ben rendezték meg Amszterdamban 0,5 + 2 + 1 + 5 mérföldes távokon, az első világbajnok Joe Donoghue amerikai versenyző volt. A nők számára az első összetett világbajnokságot 1933-ban, Oslóban rendezték 1000 + 500 + 1500 méteren, a vb-t Liselotte Landbeck osztrák hölgy nyerte. 1970 óta sprintvilágbajnokságokat is szerveznek. Ennek az eredményét a férfiaknál és a nőknél is 500 + 1000 + 500 + 1000 méteres távok összetett időeredménye alapján állapítják meg. Az első világbajnokok Valerij Muratov és Ljudmila Tyitova voltak, mindketten szovjet korcsolyázók. 1996 óta megrendezik a távonkénti világbajnokságot is, melyeken a férfiak 500, 1000, 1500, 5000 és 10 000 méteres távokon, a nők 500, 1000, 1500, 3000 és 5000 méteren versenyeznek. E vb keretein belül rendezik meg 2005 óta a látványos csapat üldözőversenyt is, háromfős csapatok részvételével.
A gyorskorcsolya – a férfi szakág révén – 1924-től olimpiai sportág.
Az első, Chamonix-ban rendezett olimpián 500, 1500, 5000 és 10 000 méteres távokon rendeztek versenyeket, de a négytávú összetettben is győztest hirdettek. A mai játékok műsora kiegészült még az 1000 méteres távval és a csapat üldözőversennyel. A nők 1960-ban kapcsolódtak be az olimpiai küzdelmekbe 500, 1000, 1500 és 3000 méteren, majd 1988-ban beiktatták az 5000 métert, 2006-ban pedig a csapat üldözőversenyt is.
Magyarországon is már viszonylag hamar csuszkondóztak, például Szilágyi Sámuel debreceni tanár az 1700-as években a befagyott Hortobágy folyón csúszkált, sőt a leírások szerint száguldozott. Herman Ottó is beszámolt a hazai korcsolyázásról egyik írásában.
A krónikások szerint Magyarországon több üzletember is akadt 1860-as évek elején, akik támogatták a korcsolyázás ötletét, mint a téli társasági élet egyik formáját. Többek között Beywinkler Károly volt az egyik közismert egyénisége a korcsolyázásnak, akinek jégpályája volt a Klemm-féle téglavetőnél, a másik jégpálya Budán volt a Kristen téglavető gödrében, ahol később a Budai Torna Egylet telepedett le (mai Széll Kálmán tér).
Bár az 1891. évi január hó 18-án rendezett házi versenyen már nagy haladásról tanúskodtak az eredmények. Áldási Imre nevét kell említenünk, akit az első igazi értelemben vett magyar gyorskorcsolyázónak tekintünk, kitartó példaadása elismerést váltott ki az egykori egyleti vezetés köreiben. A Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség (ISU) megalakulását (1892) követően az 1893-as szezonban, február 8-án már teljesen szabályos és “sportszerű” gyorskorcsolyázó versenyt rendeztek a Városligetben. Igaz még nem versenykorcsolyákkal, hanem rövid-korcsolyákkal álltak rajthoz az első próbálkozók.
A Budapesti Korcsolyázó Egylet versenyén az 500 métert Tóth Jenő nyerte 1 perc 2.5 másodperces eredménnyel (1:02.5). Ugyanezen a versenyen Lillits Milutin 400 méteren győzött 49.8 másodperces eredménnyel, valamint az 1500 méteres távot Staudner Gyula nyerte meg 3 perc 28.5 másodperces eredménnyel (3:28.5).
Az első hivatalos gyorskorcsolya hazai versenyt 1871. december 17-én rendezték, ma már kissé különösnek tűnő összeállításban: az urak egy gyorsasági és egy „ugrató” számban mérették meg magukat, míg a hölgyek a korcsolyázás „művészetében” szerzett tudásukat mutatták be. Az első valódi gyorskorcsolyázó magyar bajnokságot 1900-ban rendezték meg, ahol Péczely Andor győzött. A Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség végül 1908. december 27-én alakult meg, nyolc egyesület részvételével.
A magyar gyorskorcsolyázás legkiemelkedőbb versenyzője Pajor Kornél volt, aki sikeres nemzetközi szereplések után az 1949-es, Oslóban megrendezett világbajnokságon vb-címet nyert. Rendkívül sikeres versenyző volt Hunyady Emese, aki azonban világbajnoki (összetett, 1500 m) és olimpiai bajnoki (1500 m) címeit osztrák színekben szerezte meg.
1990-től számítva, amit nevezhetünk a rendszerváltás évének is, a magyar gyorskorcsolyázók újra megjelentek a nemzetközi versenyeken és bajnokságokon, – mondhatni teljes rendszerességgel. Azonban egy ilyen hosszú “önkéntes” távolmaradást nehéz behozni. Így természetesen nehéz dolga akadt Baló Zsoltnak is, aki a bajnoki sorozatban Dolp Istvánt követően,
1995 óta magyar színekben folytatta a versenyzést, és azóta nyerte mindkét nemzeti bajnokságot. De
Baló Zsolt eddig elért 9 összetett bajnoki győzelmével az előkelő harmadik helyre jött fel a magyar bajnokok rangsorában a férfiak között, miközben 35 felnőtt országos csúcsot állított fel a különböző versenytávokon, és többször képviselte hazánkat a Gyorskorcsolya Európa-bajnokságokon, ahol elsősorban 500 és 1500 méteres távokon jeleskedett egy 6. és két 7. helyezésével. E
gyed Krisztina érdemei sem elhanyagolhatók, aki 1991-től 12-szer nyert összetett nemzeti bajnokságot úgy, hogy közben 47-szer állított fel országos felnőtt csúcsot a különböző versenytávokon, megelőzve ezzel Hunyady Emesét, aki csak 37-szer állított fel országos felnőtt csúcsot. Egyed Krisztina többször képviselte Magyarországot az ISU Világ és Európabajnokságain. Kiemelkedő eredménynek számított az 1997-es 4. helyezése 500 méteren és a 2003-as EB 3. helyezése (bronzérem) 500 méteren.
A férfiaknál Szöllősi Szabolcsot a debreceni Nagy Konrád váltotta az összetett (nemzeti) bajnokok sorában, és ma már két összetett bajnoki címmel dicsekedhet, miközben jelentősnek mondható előrelépést produkált a nemzetközi szintű 1500-as eredményével. Nagy Konrád kitűnő képességekkel rendelkezik és várhatóan jelentős előrelépést fog produkálni az ISU Világkupa versenyein az elkövetkező években, valamint a 2018-as téli olimpián. A nőknél is „őrségváltás zajlott”, s ennek megfelelően a 2016.évi női összetett bajnok Orosz Beáta lett.
Sportmegoldások Team
Gyorskorcsolya