Az asztalitenisz (más néven pingpong) egy labdajáték, amelyben kettő (egyéni játék) vagy négy játékos (páros játék) üt egy labdát egymás közt ütőkkel. A játékot egy asztalon játsszák, amelyet háló választ ketté.
A játék adogatással (szervával) indul (a kezdő játékos úgy üti meg a labdát, hogy az előbb a saját, majd az ellenfél térfelén is lepattanjon) Az ellenfélnek már „csak” át kell ütnie a másik térfélre a labdát, ezt követően a szerváló játékosnak is hasonló a feladata.
A pontot az a játékos éri el, aki utoljára tette át szabályos ütőfelülettel a labdát.
Az asztalitenisz története
A pingpong hosszú múltra tekint vissza, egyes források szerint a korabeli Európában már a 12. században ismertek és játszottak egy, a mai asztaliteniszhez nagyon hasonló játékot. A sportág mai formájában a 19. században jelent meg Angliában, ahol eleinte szabadidős szórakozásnak, úriemberekhez méltó testmozgásnak számított. A huszadik század elejére a „pingpong” komoly népszerűséget ért el egész Európában, és ekkorra ismertté vált Ázsiában, elsősorban Koreában, Japánban és Kínában is. A sportág elterjedésével párhuzamosan erősödött meg az asztalitenisz versenysport jellege is. Egységesítették a szabályokat, bevezették a 21 pontig tartó szetteket, és az öt pontig tartó szervacserét. Ebben az időben alakultak meg az első sportklubok, és nemzeti szakszövetségek is.
Az első asztalitenisz-világbajnokságra 1926-ban került sor. A Londonban megrendezett eseményen hét ország vett részt.
A kezdeti időkben Magyarország nagyhatalomnak számított az asztaliteniszben. A sportág legeredményesebb játékosa a mai napig is az a Barna Viktor, aki 1929 és 1954 között 22 világbajnoki címet szerzett. De híres és eredményes játékos volt Szabados Miklós is, aki 15 világbajnoki aranyérmet szerzett.
A sportág óriási fordulatot vett az 1950-es években, mikor a japánok megjelentek a „hangtalan géppuskával” vagyis a szofttal. Ez a mai napig használt legnépszerűbb ütőborítás elődje volt. Voltak olyan japánok, akik csak a szivacsot ragasztottak fel az ütőjükre, míg mások szivaccsal és szemcsével befele (ennek a tökéletesített változata van ma is használatban a leggyakrabban). A szoft megérkezésével teljesen átrendeződtek az erőviszonyok, sok olyan játékos lépett előre, aki előtte még a középdöntőkig sem jutott.
Az 50-es, 60-as években ázsiai fölény volt kialakulóban, a japánok, majd a kínaiak léptek előtérbe, csak a svédek tudták megszorongatni őket, majd később a sportág „tanítómesterei”, a magyarok Aranycsapata is feliratkozott.
A magyar aranycsapat, vagyis az 1979-ben a phenjani világbajnokságon aranyérmet nyert csapat tagjai: Gergely Gábor, Jónyer István, Klampár Tibor.
Az 1980-as években a kínaiakon kívül a svédek aranykorszaka következett a „Király” becenévvel illetett Jan-Ove Waldner vezetésével, aki 1982-ben a budapesti Eb-n hazai pályán verte meg a magyar legendát, Klampár Tibort, az egész világon óriási hírnevet szerezve ezzel.
Napjainkban még mindig nagy a kínai dominancia. Igaz a férfiaknál “zárul az olló” hiszen már több európai játékos is egyre többször győztesen hagyja el az asztalt ellenük. Csak néhány nevet említve, a Német Timo Boll, és Dimitrij Ovtcharov, a Francia Simon Gauzy, vagy az Angol Liam Pitchford is sok borsot tör az orruk alá. De a Brazil Hugo Calderano is rendesen megnehezíti a dolgukat, nem is beszélve a Japánokról, hiszen Harimoto Tomokazu a “csodagyerek” mérlege már inkább pozitívba hajlik kínai ellenfelei ellen.
A nőknél viszont még hatalmas a kínai fölény, európai játékos nem sok eséllyel veszi fel ellenük a versenyt. Egyedül Japán az akik eséllyel tudnak asztalhoz állni, főleg Mima Ito az, aki rendszerint győztesen hagyja el az asztalt ellenük.
Népszerűsége ellenére a pingpong sokáig nem szerepelt az olimpiák műsorán, csak 1988-ban, Szöulban vették fel a hivatalos listára.
A 2000. évi nyári olimpiai játékok után a Nemzetközi Asztalitenisz Szövetség (International Table Tennis Federation – ITTF) néhány fontos szabálymódosítást fogadott el a sportág népszerűségének növelése érdekében. 2000 októberétől az addig 38 mm átmérőjű labdát 40 mm-esre növelték, hogy a televízió közvetítéseken a labda jobban látható legyen, s ezzel a nézők számára élvezhetőbbé váljon a játék. 2001. szeptember elsejétől az ITTF által rendezett eseményeken bevezették a 11 pontos játszmákat, így a mérkőzések gyorsabbá és izgalmasabbá váltak.
Az asztalitenisz napjainkban is rendkívül népszerű sportág úgy világviszonylatban, mint Magyarországon. Televíziós felmérések alapján az öt legtöbb nézőt vonzó sportág között van.
Sportmegoldások Team