.
A vízihoki víz alatt játszott csapatjáték. A medencében két csapat küzd egymással, a játékosok célja, hogy egy ütő segítségével a kapuba juttassák a korongot.
A mérkőzést egy 25×12 méteres, minimum 2 méter mély medencéban játsszák.
10 játékos alkot egy csapatot, de egyszerre csak 6 ember van a vízben, a 4 bármikor bevethető cserejátékos a parton várakozik. Egy mérkőzés két 15 perces félidőből áll.
A korongot csak az ütővel szabad érinteni, a korongot birtokló játékost nem szabad feltartani. Kisebb szabálytalanságért szabadlövést kap az ellenfél, nagyobbért büntetőt illetve meghatározott időre vagy a teljes mérkőzésre szóló kiállítást.
Három bíró figyeli a mérkőzést, ketten a vízből, a főbíró pedig a partról irányít. A bírók kézjelekkel kommunikálnak, de a főbíró víz alatt is hallható hangjelzéssel állítja le vagy indítja el a játékot.
A vízihoki a medence alján zajlik. A játékot egy ólommal “töltött”, jéghoki korong-szerű tárggyal játsszák (angolul puck). Súlya 1,3 kg, ami bőven elég ahhoz, hogy lent maradjon a fenéken. A koronghoz csak a vízihoki ütővel szabad hozzáérni. Ez egy kb. 25 centiméter hosszú, fából készült, kifli alakú eszköz, fekete vagy fehér színben, ami egyben a csapat színét is jelenti. Az ütőnek több éle, oldala van, mindegyik különböző lövéstechnikát igényel. Az ütőket a játékosok házilag készítik maguknak.
Két védőfelszerelés is a játékos kötelező viselete. Az egyik a vízilabdából már jól ismert, füleket is védő sapka. Szintén fekete vagy fehér, egyéni számmal ellátott darabok. A füleken kívül nagyon fontos az kéz védelme. A kesztyűnek, amit szintén házilag készítenek, szilikon hézagkitöltő bevonata van. Ettől ráncosnak tűnik, de a fél centiméter vastag gumi megvédi a játékosok kezét a félrecsúszott ütésektől, és az ujjuk sem súrlódik a medence csempéin.
A játékosok ezek mellett búváruszonyt viselnek a lábukon, és egy búvármaszkot valamint egy snorkert a fejükön. Búvárpalackot nem használnak, a levegőt a felszínen veszik, ezért egy körön belül jó néhányszor fel kell jönni a felszínre.
TÖRTÉNETE
A sportot négy angol búvár találta ki, 1954-ben: John Ventham, Alan Blake, Jack Willis és Frank Lilleker. Alan Blake volt a Southseai Angol Vízalatti Klub titkára. A játékkal a búvárnövendékek tüdőkapacitását akarták fejleszteni. Ma már a világ számos országában űzik, nemzetközi tornákat, kétévente pedig Európa- és világbajnokságot rendeznek.
Eredetileg “Octopush”- nak nevezték el a játékot (és Nagy Britannia területén még ma is főleg ezen a néven hivatkoznak erre a sportra). A szabályok szerint a játékhoz két, 8 fős csapatra (innen az „octo-”), egy ütőre emlékeztető kis tolópálcára (innen a „-push”), egy borítás nélküli korongra és egy kapura volt szükség.
Az első szabályok 1954- ben lettek kipróbálva egy 2 a 2 elleni küzdelemben. Ugyanebben az évben már cikk is jelent meg erről az új sportról a Neptune- ban, ami a hivatalos kiadványa volt a Britt Vízalatti Szövetségnek (British Sub-Aqua Club). Az első klubok közötti bajnokság 1955- ben volt. Három csapat vett részt: a Southsea, a Brighton és a Bournemouth. A bajnokságot a Southsea nyerte, akik azóta is előkelő helyet foglalnak el a britt nemzeti mezőnyben.
A játék először Kanadába került át, 1962- ben Norm Liebeck által… 10 évvel később megalakult a UHABC vízihoki egyesület, amit már az állam is támogatott.
A későbbi lényeges változtatásoknak köszönhetően (felszerelés, csapatlétszám, stb.) egy nemzetközileg elismert és kedvelt sportággá nőtte ki mára magát a vízihoki.
Az angolszász országokban nagy népszerűségnek örvend, de azok közül Ausztráliában, a Dél-Afrikai köztársaságban, Kanadában, Új-Zélandon, és Nagy-Britanniában különösen kedvelt.
Európában Hollandia és Franciaország, Dél-Amerikában pedig Argentína és Kolumbia jeleskedik a vízihokiban, de a világ számos országában űzik, népszerűsége pedig évről évre növekszik.
A sportág 1995 óta létezik Magyarországon.
Budapesten, Kecskeméten, Szolnokon, Egerben tömegsport jelleggel indult. A budapesti csapatokat a Józsefvárosi Vízihoki és Tömegsport Közhasznú Egyesület (JVTKE) keretén belül működő Egyszusz Vízihoki Klub koordinálja és látja el szakmai segítséggel. Edzőink közül többen évek óta játszanak a francia nemzeti bajnokságokban, ezen túl versenybírói szakvizsgákkal is rendelkeznek.
1998 óta versenyszintre nőtte ki magát a magyar mezőny. Azóta is folyamatosan nemzetközi tornákon veszünk részt.
Sajnos a klubok jellemző problémája a befogadó uszodák hiánya. Ez részben pénzügyi okokra, részben a sport ismertségének hiányára vezethető vissza. Ha nincs megfelelő uszoda az edzésekhez, az a sportág elterjedését és a csapatok fejlődését gátolja.
Terveink között szerepel az utánpótlás nevelés elkezdése 10 éves kortól. Bázisnak az általános iskolákat tekintjük.
Magyarországon jelenleg két városban van aktív vízihoki csapat: Budapesten és Pécsett. Budapesten összesen 3 csapat van: az Egyszusz, Magyarország eddigi egyetlen női csapata a Hokimaki és a másfél éve alakult Kund. A pécsiek csapata a Pécsi Piranhák. A sportág történetének 18. Világbajnokságára Magyarországon került sor 2013-ban Eger városában. Két hét alatt 17 ország 68 csapatának közel 1000 versenyzője mérte össze tudását egy fantasztikus hangulatú, sokáig emlékezetes kontinensviadalon.
Sportmegoldások Team