.
A vitorlázást, sokáig a gazdagok sportjának tartották, csakúgy, mint a golfot vagy a teniszt. A vitorlázás amatőröknek, profiknak egyaránt kihívás, hiszen a szelek szárnyán történő haladás lehet munka, veszélyes szórakozás, kikapcsolódás vagy éppen kőkemény sport.
A vitorlázás nagyon régen foglalkoztatja az embert. Már az ókorban rájöttek a kínaiak, egyiptomiak, rómaiak, hogy evezős hajóik a szél segítségével gyorsabb haladásra képesek. A vitorlásokat az évszázadok folyamán egyre szélesebb körben alkalmazták.
A kereskedelem, a felfedezők, a kalandvágyó utazók és persze a hadseregek is felhasználták a fejlődés e termékeit. A XIX. században már hatalmas ötárbocos vitorlások közlekedtek a tengereken. A kor legnagyobb hajósai a hollandok voltak, hajóik a föld minden tájára eljutottak, de történelmi ismereteinkben az angolok és spanyolok is igazi hajós nemzetként élnek.
Az első sportcélú vitorlást 1640-ben, Angliában a walesi herceg bocsátotta vízre.
Az első versenyre nem kellett sokáig várni. 1660-ban a holland állam egy pompás hajót ajándékozott II. Károly angol királynak, aki azonnal beleszeretett a vitorlázásba és 1661-ben versenyre hívta unokafivérét, a yorki herceget. Az első dokumentált vitorlásversenyt tehát 1661 szeptemberében rendezték, II. Károly angol király hívta ki a yorki herceget, a Temzén Greenwich és Gravesend közötti 23 mérföldes versenyt az angol király nyerte.
A sportvitorlázás a 19. század végén vált népszerű sporttá. Angliából elterjedt sportvitorlázásnak királyi követője volt I. Péter orosz cár és I. Frigyes porosz király is. Nagy Péter 1718-ban alapította az első orosz vitorlásklubot és 141 jachtot ajándékozott a klub tagjainak. A gőzhajók megjelenésével az addigi árú- és utasszállító nagy vitorlások eltűntek a tengerekről és a kisebb vitorlásokat hobbi és sport célokra kezdték használni a tengerpartokon és a tavakon. Épp ezek a változások adtak újabb lendületet a vitorlások gyors fejlődésének. Az 1900. évi nyári olimpiai játékokon még 20 méteres és 40 tonnás hajók is versenyeztek. Az olimpiák egyik legtöbb változása ép a vitorlázásban történt, a nagy hajókat felváltották a egyre kisebb és gyorsabb járművek.
Irányító szerve az 1907-ben megalakult Nemzetközi Vitorlás Szövetség (International Yacht Racing Union, IYRU – 1996-tól International Sailing Federation, ISAF). A világ leghosszabb versenye a Royal Naval Sailing Associaton szervezi 1973-óta, a négy évenként rendezett eleinte 26 180 tengeri mérföld (1 mérföld=1,852 kilométer) majd 1990-óta 32 000 tengeri mérföld (59 264 kilométer) távon tartják meg. Az útvonal Portsmouth–Jóreménység foka–Horn-fok–Portsmouth.
Kezdetben szabályzás nélkül versenyeztek, így sokszor a tehetősebbek drága hajói aratták le a győzelmi babérokat. A versengés a lóversenyek szokásait átvéve zajlott. Miközben a tulajdonos barátai körében a parton fogadásokat kötött a versenyre, addig hajóját bérelt legénység igyekezett győzelemre vinni. Később a szabályok felállításával egyre inkább az egyéni ügyesség, a hajózói képességek kezdtek dominálni. Az esélyek egalizálását szolgálta a hajóosztályok létrehozása is. 1900-ban, a párizsi játékokon már három hajóosztályban versenyeztek a vitorlázók.
A földrészek legfőbb szervei közül először az Európai Vitorlás Szövetség (European Yacht Racing Federation) jött létre 1936-ban, Berlinben és természetesen Magyarország az alapító nemzetek között foglalt helyet. Azonban a szervezet rövid életű volt és 1942-ben befejezte működését, majd bő fél évszázad múlva 1998-ban, Rómában alakult újjá.
Az ötkarikás versenyeken 1988-ban írtak ki először külön futamot nők számára a 470-es osztályban, addig csak a férfiak között indulhattak. A folyamatos fejlődés újabb és újabb hajóosztályok felvételét jelentette, de a nagy előrelépés mégis a centenáriumi olimpián jött el. Tulajdonképpen a vitorlázás, mint sport a modern olimpiai játékok keretében először Sydney-ben, 2000-ben debütált, de mindez csak azért történt így, mert ez volt az első olyan olimpiai sportág, amely névváltozáson ment át. A valóságban ez az egyik „legöregebb” sportág az olimpiai mozgalomban.
A vitorlázás főleg hajózható vizek közelében terjedt a sportág természetéből adódóan.
Magyarországon a vitorlássportot is gróf Széchenyi István indította el. 1867-ben létrejött a Balatoni Yacht Egylet. A sportágat hazánkban is főként vagyonos főurak és főnemesek űzték. Hajóikat is Angliából hozatták, de ezek hamar tönkrementek. A problémát úgy sikerült megoldani, hogy egy Young nevű angol hajóépítő az akkori angol főkonzul unszolására Balatonfüreden telepedett le és yachtokat kezdett építeni.
Az Osztrák–Magyar Monarchia idején az Adrián több hajóépítő cég és vitorlázó egyesület is működött. A legeredményesebb magyar tengeri versenyző Battyhány Ödön volt, aki kétszer első lett a Temze-torkolat előtti versenyeken, 1870-ben megnyerte a Csatorna-versenyt és az angol királynő három díjából is sikerült kettőt elnyernie; sportsikeri elismeréséül megválasztották a Royal Albert Yacht Club kapitányának.
A Balatonon bár régóta használtak vitorlásokat halászatra, sportcélú hasznosításuk csak lassan terjedt el. Festetics Pál 1760-ban Fenékpusztán létesített hajógyárat holland és olasz hajóácsok alkalmazásával, itt készült az első ismert magyar hajó, a Phönix, amelyet 1797. július 16-án avattak fel. A vitorlázást egy gőzhajó indította be érdekes módon itt, Széchenyi István hozatta a legendás Kisfaludyt a Balatonra, és ennek legénysége kezdte el a vitorlás-versenyzést.
1867-ben létrejött a Balaton-Füredi Yacht Egylet, melynek alapszabálya szerint a legkisebb hajó 25 tonnás és a legénység legfeljebb 25 fő lehetett, a klub tagjai javarészt a főúri, főnemesi osztály tagjai voltak. A drága hajókat Angliából hozatták, ezek azonban hamar tönkrementek. 1882-ben alakult a Balatoni Vitorlázó Egylet és augusztus 22-én megrendezték az első versenyt is. A Balatonfüredre telepedett Richard Young angol hajóépítő mester egymás után építette a jachtokat. 1886-ban létesült a balatonfüredi klubház, ami a balatoni vitorlázás fő központja lett. 1881-ben a Balaton-Füredi Yacht Egylet felvette a Stefánia Yacht Egylet nevet, ezt 1912-ben Magyar Yacht Club-ra, majd a következő évben belügyminiszteri engedéllyel és a király általi jóváhagyással Királyi Magyar Yacht Klub-ra (KMYC) keresztelték át. Ugyancsak 1912-ben megalakult a budapesti székhelyű Balatoni Yacht Klub is. Balatonfüred mellett Aligán, Világoson, Almádiban, Csopakon, Siófokon és Lellén jöttek létre vitorlás klubok. Ezt már a kisebb, olcsóbb hajók megjelenése tette lehetővé az 1920–1930-as években.
Az első versenyt a Kékszalagért 1934. július 27-én rendezte a balatonfüredi Hungária Yacht Club. 21 hajó állt rajthoz és csak ketten adták fel a versenyt. A győztes Ugron Gábor lett, Rabonbán nevű hajójával. A 30-as cirkálót (schärenkreuzer) 1927-ben építtette Németországban. A verseny Ugron Gábor, a Magyar Vitorlás Szövetség elnöke és a Hungária Yacht Club vitorlázói: Antal Miklós, Grofcsik János, Tuss Miklós, Keresztúry Gyula és tagtársaik ötlete alapján valósult meg. Az 1930-as években a Magyar Vitorlás Szövetség hatékony támogatásával jelentősen fejlődött a vitorlázás Magyarországon.
A világháború pusztításait követően a vitorlázás csak lassan éledt újjá. 1945-ben megalakult a Magyar Vitorlás Szövetség, amely 1948-tól Országos Társadalmi Vitorlás Szövetségként működött 1957-ig, majd újra MVSZ lett. Újabb hajóosztályok és versenyrendszerek, valamint az újraalakuló sok kis balatoni szakosztály megjelenése a sportág életképességét jelentette.
1980-ban, Tihanyban volt az első vitorlás-világbajnokság, melyet azóta több is követett különböző hajóosztályokban. Soling, 470-es, Tempeszt, Mistrál, Repülő Hollandi, Cadet Sztár.
A sportág fejlődése mára a vitorlázást az egyik legkedveltebb szabadidős sportággá emelte. Nemcsak a Balatonon, hanem a Velencei-tavon, az Orfűi-tavon, a Tisza-tavon és a Mályi-tavon is élénk vitorlásélet alakult ki.
A magyar versenyzők az olimpián először 1928-ban szerepeltek, és értékes helyezéseket szereztek. Az első olimpiai érmünkre 1980-ig kellett várni. Moszkvában a Detre Szabolcs, Detre Zsolt páros harmadik helyen végzett a Repülő Hollandi osztályban.
A ma ismert legrangosabb versenyek valódi történelmet írtak a vitorlázás nagykönyvébe. Magyarországon, a Balatonon 1934 óta rendszeresen megrendezik a Kékszalag versenyeket, melyek a magyarországi vitorlázás talán a legrangosabb eseményei, de a Balaton-kupa is évtizedek óta kiváló próbatétel a vitorlázók számára. Litkey Farkas tízszeres Kékszalag győztes.
Hivatalos olimpiai versenyszámok
Férfiak: Laser (1 fő), 470-es (2 fő), Star (2 fő), Finn (1 fő), Tornado (2 fő), 49-es (2 fő).
Nők: 470-es (2 fő), Laser Radial (1 fő), Yngling (3 fő).
Sportmegoldások Team