Sportágak – Tenisz

.

Egy teniszmeccs labdamenetekből, játékokból (game), játszmákból (szett) áll. A játék célja pályán tartani a labdát, lehetőleg úgy, hogy az ellenfél erre ne legyen képes. Szabályos ütés, ha a játékos a labdát maximum egy lepattanás után visszaadja az ellenfél térfelére úgy, hogy a saját térfelén már nem pattan le, és az ellenfél térfelén is pályára esik.

A teniszpálya fent ismertetett vonalai szabják meg az adogatóudvar és a pálya határait. Ha a labda – akár kívülről, és épphogy, de – érinti az adott vonalat, akkor az adott ütés bent van, a labdamenet folytatódhat.

Tenez! (’fogja!’). A tenir ige felszólító alakját a korabeli franciában így ejtették: ‘tenéc’. Később, amikor az angolok átvették a játékot és a hozzá tartozó terminológiát, a szót ‘tenis’-nek hallották. Innen jön a tennis, magyarul a tenisz szó.

 

A tenisz francia eredetű ütős labdajáték (jeu de paume) angolok által továbbfejlesztett változata. Az azincourt-i csata (1415) után Charles d’Orléans herceg angol fogságba esett. A Norfolk grófságban lévő Wingfieldben tartották fogva két évtizeden keresztül. Ez alatt az idő alatt a fogoly bevezette Angliában az ütőlabdajátékot, amit ő maga csaknem minden nap űzött. A modern tenisznek az arisztorkrácia által kedvelt, teremben játszott elődjét az angolszász kultúrában „valódi tenisz” (real tennis), Angliában „királyi tenisz” (royal tennis) néven emlegették, már középkori királyok (így V. Henrik, VIII. Henrik) is űzték, ebből eredően a „királyok sportjának” is nevezték.

A források szerint a tenisz csaknem négy évszázaddal később, 1858 és 1870 között jött létre mai formájában.

1858-ban a sportkedvelő Harry Gem jogász létrehozott egy – a mai teniszpályákhoz hasonló – pályát saját birtokán. 1863 körül Walter Clopton Wingfield tiszt, a Wingfield várurak és az orléans-i herceg fogva tartójának, John Wingfieldnek egyenes ági leszármazottja 1874-ben „Sphairistike” (gör. ’labdajáték’) néven kereskedelmi forgalomba hozott egy készletet, amelyben két hálótartó vas, a háló, két teniszütő, indiai gumiból készült labda, valamint a játékszabályok leírása volt. Wingfield spairistike-je (lawn tennis, royal tennis) a francia jeu de paume (angolul: real tennis) továbbfejlesztett változata, amit füvön játszottak. A kaucsuklabdát külön azért fejlesztették ki, hogy megfelelően pattanjon a füvön. Több tenisztörténész szerint Wingfield idejében ültették át a francia terminológia nagy részét is az angol nyelvbe.

Az első tenisztornát valószínűleg M. William Appleton rendezte meg nahanti birtokán, 1876 augusztusában a tornát John Dwight nyerte. Ezek után következett az első wimbledoni tenisztorna 1877. július 9–16. között: ez tehát a legrégebbi, legnagyobb múltú, ma is létező tenisztorna. Az első tornán 22 férfi teniszező indult, és az angol W. Spencer Gore diadalmaskodott. 

Franciaország, ahonnan a jeu de paume származott, csakhamar felismerte a wimbledoni tenisz szépségét, és behódolt. 1878-ban már meg is alakult Dinard-ban (Bretagne) az első francia teniszszövetség. Ebben az időben alakultak az első társaságok Ausztráliában is. Gyorsan nőtt az amatőr tenisztornák száma is: Írországban (1879), Franciaországban a mai Roland Garros elődje 1891-ben, az ausztrál kolóniákon, Melbourne-ben (az Ausztrál Opent 1905-ben rendezték meg először). Az Amerikai Egyesült Államokban, Newportban (Rhode Island) is létrejött egy amatőr torna 1881-ben: a mai US Open elődje. A tenisz az 1896-os első olimpiai játékokon is szerepelt.

Magyar Országos Lawn Tenisz Szövetség 1907. áprilisban alakult meg, augusztusi első rendes közgyűlésén már 15 egyesület 40 pályával képviseltette magát. A szövetség neve a 35. évi rendes közgyűlésen hozott határozat alapján, 1942. március óta Magyar Tenisz Szövetség.

 

A francia tenisztorna, a (Roland Garros) volt az első, amelyik engedélyezte a hivatásos teniszezők részvételét, 1925-ben.

A „Grand Slam” kifejezést 1933-ban két újságíró használta először (John Kieran és Allison Danzig), amikor az ausztrál Jack Crawford megnyerte az ausztrál amatőr tornát, a Roland Garrost és Wimbledont, majd a Forest Hill-i amerikai bajnokságon döntőbe jutott. Ez a négy torna azért emelkedett ki a többi közül, mert egyedül a négy rendező ország diadalmaskodott a Davis-kupán, ami akkoriban a legnagyobb nemzetközi torna volt.

A Davis-kupát Dwight Davis alapította 1900-ban, először csak Nagy-Britannia és az USA részvételével. Később más országok is csatlakoztak, de 1973-ig egyedül Nagy-Britannia, az USA, Ausztrália és Franciaország csapata tudta megnyerni. Donald Budge volt az első teniszező, aki 1938-ban kimondottan a négy Davis-kupa-győztes ország tornáján akart győzelmet aratni, ő volt az első, aki megkísérelte megcsinálni a Grand Slamet, és akinek ez sikerült is. A nők közül ez a bravúr először 1953-ban Maureen Connolly vitte végbe.

A modern, professzionális tenisz 1968-ban, az „open erá”-val (hivatásos, profi kor) kezdődött, amikortól a hivatásos teniszezők is indulhattak a különböző tornákon. Az év négy legnagyobb tenisztornája, a Grand Slam-tornák megnyitották kapuikat a hivatásos teniszezők előtt is. A sport lépésről lépésre amatőrből profivá válik. Ekkortól tekinthetjük a sportot modernnek, s ekkor kezdődik meg a statisztikák, rekordok számontartása is. A férfi és női tenisz legfőbb célja a Grand Slam elérése lett: egy naptári éven belül megnyerni mind a négy Grand Slam-tornát. Don Budge már korábban teljesítette ezt, de ekkor még a profi teniszezők nem vehettek részt a bajnokságokon. Rod Lavernek kétszer is sikerült a Grand Slam: az első még a profi kor előtt (1962), a második azonban már 1969-ben. A nők között két versenyzőnek sikerült: Margaret Smith Courtnak (1970) és Steffi Grafnak (1988).

 

A Grand Slam-tornákon a magyar versenyzők közül a Roland Garroson egyéniben 1. helyezést ért el Asbóth József (1948) és Körmöczy Zsuzsa (1958), párosban Taróczy Balázs (1981) és Temesvári Andrea (1986). Taróczy párosban Wimbledonban is győzni tudott, 1985-ben. Babos Tímea 2018-ban és 2020-ban az Australian Openen párosban, és 2019-ben a Roland Garroson párosban.

 

A MAGYAR TENISZ TÖRTÉNETE

Mátyás király 1487-ben esztergomi érsekké nevezte ki Aragóniai Beatrix királyné unokaöccsét, Estei Hippolitot (Ippolito d’Este), kinek apja Ferrara hercege, anyja Beatrix nővére volt. A pápa csak évekkel később egyezett bele a kinevezésbe. Egy levélben anyja, Eleonóra arról tudósítja az ifjút, hogy elküldte neki a kért labdákat és a csont labdaütőket. Ez a paume első ismert magyar említése.

Széchenyi István sportok iránti figyelmét a tenisz sem kerülte el. A bécsi uraságokkal vívott mérkőzéseiről Wesselényi Miklós báró is megemlékezett, sőt, ő maga is belekóstolt a játékba, utazásaik során még Párizsban is meglátogatták a labdaházakat. Széchenyi későbbi felesége, Seilern Crescence, aki akkoriban Zichy Károly gróf felesége volt, maga is teniszezett, és egy ízben pénzt ajánlott Széchenyinek egy labdaház felépítésére, de a terv nem valósult meg, mert több politikus is leszavazta.

1881-ben pedig Zsigmondy Pál – éveken át Angliában élt hazánkfia – jóvoltából megnyílt az első füves teniszpálya a városligeti Fasorban, a Liedemann-kertben. 1883-ban egy főrangú, a Lóversenytéren (a mai Puskás Ferenc Stadion helyén) sportoló társaság gróf Zichy Rezső vezérletével megalapította a Budapesti Lawn Tennis Clubot. De nem a főváros lett a helyszíne az első versenyeknek. Nyaranta az úri társaság vidéken múlatta az időt, így történt, hogy az első tenisztornát a Stefánia Yacht Egylet rendezte Balatonfüreden,

1887-ben. Három évvel később Széchenyi Béla (István fia) vezetésével elindult az első magyar bajnokság, melyen a főrendező lánya, Alice győzött. A „nyílt”-nak nevezett esemény valójában egy női verseny volt férfi résztvevőkkel, melyen csak a Yacht Club tagjai indulhattak. Az 1892-es bajnokságot maga Stefánia főhercegnő nyerte. Az első valóban nyílt bajnokságra 1894-ben került sor, ezen a korszak legjobbja, Pálffy Paulina győzedelmeskedett, megelőzve hét férfi indulót. A füredi tornák 1898-ig folytatódtak – a később megalakult sportági szövetség visszamenőlegesen az 1894-es versenyt minősítette első hivatalos magyar bajnokságnak, így Pálffy Paulina számít az első magyar bajnoknak.

Az első budapesti teniszpályák az 1890-es évek elején épültek. A Budapesti (Budai) Torna Egylet 1893-ban három pályát létesített a mai Széna tér helyén (1912-ben már tíz pálya volt itt, a telep 1939-ig működött, az egyesület akkor a Pasaréti útra költözött, 1947-től pedig a Vasas vette át ottani pályáikat); a Magyar Athletikai Club 1892-ben kezdte el margitszigeti telepének kiépítését (1901-től már tíz pályát üzemeltettek 1927-ben pedig teniszstadion épült a szigeten, melyet 1952 és 2000 között az Újpesti Dózsa (UTE) épített újjá és használt)

1896-ban a magyar tenisztörténet egy sokáig szinte elfeledett eseményére került sor. Az athéni olimpián egy vajdasági szerb fiatalember magyar színekben indult a teniszversenyen. Ő volt ott az egyedüli magyar teniszező, és igazából elsősorban két másik sportágában, a birkózásban és a súlyemelésben számított jó eredményre, de egy sérülés miatt az előbbiben negyedik, utóbbiban pedig hatodik lett. Tapavicza Momcsilló, a Királyi József Műegyetem (ma BME) építészmérnöknek készülő hallgatója egy győzelemmel és egy sorsolással bejutott az elődöntőbe, ahol vereséget szenvedett, de így is történelmi tettet hajtott végre: ő lett a magyar tenisz első és máig egyetlen olimpiai harmadik helyezettje.

1905-ben a Magyar Atlétikai Szövetségen belül létrejött a lawn-tennis alosztály. A Magyar Országos Lawn Tennis Szövetség első elnöke Vécsey Miklós báró lett.

A szövetség 1942-ben újjáalakult, és ettől kezdve Magyar Tenisz Szövetség (MTSZ) a neve; elnöke 2011-től dr. Szűcs Lajos.

A magyar tenisztörténelmet szinte minden korszakban egy-egy játékos írta. Ritkán fordult elő, hogy egyszerre két nemzetközileg azonos szinten elismert klasszis játékosunk volt.

A hetvenes években két különleges torna hozott magyar sikereket. Az V. Gusztáv svéd király által 1936-ban elindított Király Kupában a magyar férfiválogatott 1972 és 1980 között négyszer a második, egyszer a harmadik helyen végzett, 1976-ban pedig első lett; a győztes csapat tagjai Baranyi Szabolcs, Szőke Péter és Taróczy Balázs voltak. Az 1969-ben újjáélesztett amatőr Európa-bajnokságokon 1983-ig három arany-, tizenhárom ezüst- és huszonöt bronzérem volt a magyarok mérlege. Baranyi Szabolcs kétszer (1969, 1972), Taróczy Balázs egyszer (1974) diadalmaskodott férfi egyesben. Az 1972-es viadalt Budapesten rendezték.
A következő évtized Taróczy Balázs és Temesvári Andrea sikereinek időszaka volt. Taróczy, akit az open era eddigi legjobb magyar teniszezőjének tartanak, a már említett kontinensbajnoki cím mellett egyéniben tizenhárom nemzetközi tornán győzött, a Roland Garroson 1976-ban és 1981-ben a negyeddöntőbe jutott, 1982-ben tizenkettedik volt a világranglistán.

Igazán nagy eredményeit azonban párosban érte el. 1980-ban egy amerikai versenyző oldalán elődöntőt játszott a francia nyílt bajnokságon, aztán a következő évben megtalálta legjobb partnerét, a svájci Heinz Günthardtot, akivel már győzni tudtak a Roland Garroson, 1982 és 1986 között háromszor nyerték meg a férfi páros világbajnokságot (Masters Doubles WCT), és pályafutásuk koronájaként 1985-ben elsők lettek a wimbledoni tornán. Abban az évben Taróczy a páros világranglista harmadik helyére lépett előre. Pályafutása során összesen huszonhat nemzetközi versenyen győzött párosban.
Temesvári Andrea tizenhat évesen tornagyőztes volt az olaszországi Perugiában, két évvel később pedig már hetedik is volt az egyéni világranglistán, összesen hét nemzetközi tornát nyert meg. Párosban 1986-ban tizenharmadikként rangsorolták, tíz tornagyőzelmet aratott, elődöntős volt 1985-ben és 1989-ben a francia, 1990-ben az ausztrál nyílt teniszbajnokságon, 1986-ban pedig az amerikai Martina Navratilovával győzött a Roland Garroson női párosban. 1982-ben és 1983-ban Wimbledonban vegyes párosban jutott be az elődöntőbe.

A tenisz 1988-ban ismét olimpiai sportág lett, és azóta minden játékon képviselte teniszező hazánkat. Kezdetben a férfiak (Köves Gábor, Markovits László, Noszály Sándor, majd Sávolt Attila) vitték a prímet, de 1996-ban már két hölgy (Csurgó Virág, Temesvári Andrea) is indult az atlantai játékokon, a 2004-es athéni olimpia óta pedig csak női versenyzőink jutottak ki a versenyekre.

Mandula Petra 2003-ban az ausztrál nyílt bajnokságon párosban az elődöntőbe jutott a svájci Emmanuelle Gagliardi oldalán; ugyancsak a négy közé jutás sikerült Szávay Ágnesnek és társának, a cseh Vladimira Uhlírovának 2007-ben, az amerikai nyílt bajnokság női párosainak mezőnyében; 2014-ben pedig Babos Tímea történelmet írt azzal, hogy bejutott a döntőbe a wimbledoni torna női páros versenyében, ahol francia partnerével, Kristina Mladenoviccsal alulmaradtak a világelső olasz kettőssel szemben.

 

Sportmegoldások Team