Ökölvívás

Az ökölvívás vagy boksz a legrégebbi olimpiai küzdősportok egyike.

A mérkőzés végén azt az ökölvívót hirdetik győztesnek, akit a pontozóbírók többsége győztesként hozott ki. Ha mindkét ökölvívó egyszerre sérült úgy meg, vagy egyszerre ütötte ki egymást, hogy nem tudják folytatni a küzdelmet, akkor a pontozóbírók mindkét fél javára pontot jegyeznek be és azt az ökölvívót hirdetik győztesnek, akinek eddig, illetve a mérkőzés aktuális befejezéséig több pontja van.

Az ókori görög ökölvívás (püx vagy pügmé) első régészeti és művészeti emlékei a minószi civilizáció idejéből kerültek elő. A sport eredetéről számos legenda maradt fenn, az egyik szerint a legendás király, Thészeusz találta fel az ökölvívásnak azt a formáját, amelyben két küzdő ült egymással szemben és addig ütötték egymást ökleikkel, amíg az egyik meg nem halt. Az idők során a küzdők kesztyűket kezdtek alkalmazni.

Kezdetben puha bőrből készült szíjakat csavartak a kézfej köré, hogy az ízületeket megvédjék az ütések hatásától, később azonban kemény bőröket, illetve fémszögecseket alkalmaztak, ennek megfelelően a mérkőzések is egyre véresebbek lettek. A kézre és az alkarra tekert bőrszíjaktól eltekintve a küzdők teljesen meztelenek voltak.

Az Iliaszban Polüdeukész egyik állandó mellékneve az „ökölvívó”. A mükénéi harcosok ökölvívóversenyeket rendeztek elesett bajtársaik tiszteletére, feltehetően Homérosz a költeményében is a korabeli görög szokásokat illusztrálta. Az ökölvívás volt az egyik versenyszám azokon a játékokon, amelyet Trója ostroma alatt Akhilleusz elesett barátjának, Patroklosznak emlékére rendeztek. Ennek díja egy hatéves öszvér volt, Epeiosz és Eurülaosz küzdött meg érte. Még a versenyek előtt Nesztór elmesélte Akhilleusznak, hogyan győzött egy régi versenyen szinte minden versenyszámban – köztük ökölvívásban Klütomédészt győzve le. Szintén Patroklosz emlékére vették fel az ókori olimpiai játékok programjába az ökölvívást (pügmé vagy pügmakhia) Kr.e. 668-tól. A résztvevők a mai edzésekhez hasonlóan homokzsákokkal (korükosz) edzettek, a versenyek során bőrszíjakat (himantész) tekertek a kézfej (szabadon hagyva az ujjakat), a csukló, az alkar és időnként a mellkas köré.

A korabeli történész, Philosztratosz véleménye szerint az ökölvívást eredetileg Spártában találták ki, akik ezzel is edzették a harcosaikat. A legelső spártai harcosok feleslegesnek tekintették a csatában a sisakot, és az ökölvívás feltehetően felkészítette őket a csata során elkerülhetetlen fejre mért ütések elviselésében.^[2] Ennek ellenére a spártaiak sosem vettek részt ökölvívó mérkőzéseken, mivel a mérkőzést és az itt esetlegesen elszenvedett vereséget a küzdő becsületére nézve nagyon megalázónak tartották

Az első nemzeti bajnokságot 1880-ban az Angol Amatőr Ökölvívó Szövetség (Amateur Boxing Association of England) rendezte mindössze 4 kategóriában. A súlycsoportokat angol hagyományos súlymértékben: fontban és stone-ban (14 font) adták meg.

Pehelysúly 57 kg (9 stone),
Könnyűsúly 63,5 kg (10 stone),
Középsúly 71 kg (11 stone, 4 font),
Nehézsúly 79,4 kg (12 stone, 7 font) felett

1884-ben jött létre az ötödik:

Harmatsúly 52 kg

1920-ban hozzáadódott még három:

Légsúly 51 kg (8 stone),
Váltósúly 69 kg (11 stone),
Félnehézsúly 79,4 kg (175 font).

Így alakult ki a klasszikus 8 súlycsoport.

A második világháború után az amatőr bokszban a súlycsoportokat kilogrammban adják meg, a profiknál máig él a hagyományos angolszász mértékegységek használata. 2003-ra alakult ki az amatőr ökölvívás jelenlegi súlycsoport-beosztása, a 2004-es Athéni Olimpián 11 kategóriában folytak a küzdelmek.

Az olimpiákon, világbajnokságokon, Kontinentális Bajnokságokon és tornákon 4 × 2 perces menetek vannak. A pekingi olimpia után helyreáll az 1996-ig létezett rend, a felnőtt férfi mérkőzések játékideje 3 × 3 percre módosul. Külön megegyezés alapján tarthatók 4 × 3 vagy 6 × 2 perces menetek is. Minden esetben a menetek között 1 perces szünetet kell tartani. A küzdelem megállítása intés; öltözet, felszerelés igazítása vagy egyéb más okból nem számít bele a két percbe.

A magyarok közül elsőként – legalábbis erre van egyértelmű forrás – báró Wesselényi Miklós húzott bokszkesztyűt, amikor 1822-ben gróf Széchenyi Istvánnal Angliába látogatott. Utazásuk célja nem az ökölvívás volt természetesen, hanem megállapítani azt, hogy Anglia miért tart előrébb a világ többi országához képest, és meg akartak ismerkedni a legmodernebb eljárásokkal is. Ennek folyamán Wesselényi ellátogatott John Jackson edzőtermébe, és ott vett ökölvívóedzéseket. Igazából nem nagyon tudjuk, hogy a báró a megszerzett tudást hasznosította-e valaha, vagy tovább adta-e tudását valakinek, mindenesetre a tény az, hogy ő volt az első bokszolónk.

A sportág magyarországi történetéről sokáig nincs semmiféle feljegyzés ezután, bár figyelemre méltó Jókai Mór azon gondolata, hogy “a legjobb szövetségünk a saját öklünk”. Ez igazolja, hogy az ökölvívásnak a reformkor utáni időkben is megvolt a becsülete, csak nem maradt forrás a korból, amely ezt száz százalékosan igazolná. 1875-ben megalapította gróf Esterházy Miksa az első olyan szervezetet, amely a Magyar Athletikai Club (MAC) néven működött, és keretén belül gyakorolták az ökölvívást is. Immáron megvoltak a szervezeti keretek is a sportág magyarországi művelésére, bár bizonyosan még nagyon mostoha feltételek lehettek a kiegyezés után nyolc évvel hazánkban a sport terén. 1875. május 6-án már egy súlycsoportban versenyt is rendezett a MAC, amelyen Fittler Kamill győzött.

1909-ben korszerű edzőterem létesült a Műegyetemen, amely nagyban hozzájárult a sportág fejlődéséhez, és lehetővé tette, hogy hazánk sikeresen lépjen ki a nemzetközi porondra. 1910. december 2-án először rendeztek Magyarországon súlycsoportokra osztott versenyt.

Az első jelentősebb hazai esemény az 1923. április 1-jén nyolc súlycsoportban megrendezett főváros bajnokság volt. Az év végén, december 22-én rendezték meg az első felnőtt magyar ökölvívó bajnokságot hét súlycsoportban. A magyar ökölvívók első nemzetek közötti megmérettetésére 1924. június 1-jén került sor Budapesten, ahol is 10:2-re, meglehetősen könnyedén diadalmaskodott válogatottunk az osztrákok felett. 1924-ben zajlott az ún. első Eb-s olimpia Franciaország fővárosában, Párizsban, ahol a rendezők nagyon éreztették velünk magyarokkal, hogy legyőzött nemzetnek tekintenek minket, így nagyon nehéz volt szép eredménnyel távozni a magyar ökölvívó-küldöttségnek, Lőwig Bélának, és Vörös Pálnak. Ők voltak a magyar ökölvívósport első olimpikonjai.

A gyorsan fejlődő boksz sehogy sem akart megférni a birkózókkal, és több sikertelen kísérlet után megalakult 1925-ben a Magyar Ökölvívó Szövetség szervezete, élén gróf Sigray Antal elnökkel, társelnökei Dr. Paupera Ferenc és Dr. Tatics Péter lett. Utóbbi a magyar ökölvívás egyik legnagyobb huszadik század elejei alakja, személye végigkíséri a hazai bokszéletet az 1890-es évektől kezdve. 1925-ben rendezték az első hivatalos Európa bajnokságot Svédország fővárosában, Stockholmban.

Az 1948-as londoni olimpiára erős magyar csapat utazott ki, és ennek meg is lett azt eredménye, Papp László és Csík Tibor egyaránt aranyérmet szerzett.

1962-ben az amerikai profiszövetség – NBA – világszövetséggé kiáltja ki magát, s felveszi a World Boxing Association nevet. 1963-ban konkurens szerv alakul: a World Boxing Council – ettől kezdve a legtöbb súlycsoportban kettős bajnokságot tartanak nyilván.

A 90-es évek elején egy új üstökös tűnt fel a magyar ökölvívásban Kovács István személyében, aki egészen 1997-ig a magyar boksz vezéregyénisége lett sportbeli, és emberi adottságaival egyaránt. 1990-ben a Világkupán ezüstöt szerzett, míg egy évvel később egy esztendő leforgása alatt lett világ-, és kontinensbajnok meggyőző fölénnyel.

Az 1996-os év a várva várt sikereket hozta el a magyar ökölvívás, és mindenekelőtt Kovács István számára. A dániai olimpiai kvalifikációs Európa bajnokságon régi nagy ellenfeleit sorra legyőzve kontinensbajnok lett Kokó, míg Erdei Zsolt révén egy ezüstéremmel, és Mizsei György jóvoltából egy bronzzal is gazdagabb lett a magyar éremkollekció. Ezt a kiváló formáját, és teljesítményét átmentette az atlantai olimpiai játékokra is, előbb a török Karaözt, majd a tádzsik Hasszanovot, a román Olteanut, az elődöntőben a thaiföldi Khadpót, és a döntőben a kubai Mesát is legyőzte pontozással, néha már-már nagyon megszégyenítve ehhez nem szokott ellenfeleit. Az amerikai újságok amúgy egyszerűen bokszprofesszornak nevezték ki, és végül az ötkarikás játékok második legjobb öklözőjének választották.

2017 áprilisában Erdei Zsolt világbajnokunkat választotta újdonsült elnökévé a Magyar Ökölvívó Szövetség. Az új elnök friss lendületet, és strukturális változásokat hozhat a sportág életébe.

Fontosabb profi ökölvívó világszervezetek