.
A lovaglás egy haladó lovon végzett mozgástevékenység: a ló irányítása, egyensúlyozás és együttes ritmikus mozgás. Korábban elterjedt közlekedési mód volt, a mai világban már többen csak kedvtelésből, hagyományőrzés vagy sport céljából űzik. Ez utóbbinak komoly hagyománnyal rendelkező versenyeket rendeznek és számos lovassportág terjedt el.
A lovaglás rendkívül élmény dús tevékenység, amely a test összes izmát megmozgatja, a lovas lelkére is hat, és folyamatos koncentrációt igényel. A kikapcsolódás mellett a lovaglás remekül használható terápiás célokra is, a fizikai és szellemi állapot javítása révén rendkívül pozitív hatással van a gyermekek fejlődésére, számos területen alkalmazható (autizmus, fogyatékkal élők, hiperaktivitás, szorongás, mozgáskoordináció és koncentrációképesség javítása).
Sokkal különlegesebb sport mint a többi. Hiszen itt a sporttárs nem egy eszköz, egy élettelen tárgy, hanem egy fél tonnás, saját gondolatokkal rendelkező izomkolosszus. Sokszor nem egyszerű feladat megértetni magunkat a lóval, de ha egyszer együtt működik: A legjobb barátunkká válik. Így a sport többé nem csak a edzésről, versenyzésről, érmekről, pénzről fog szólni… Hanem egy szenvedéllyé válik, amely egy egész életen át elkísér.
A lovaglás művészet, melyet megtanulni, érezni és élvezni hosszú évek során lehet csak. A ló és az ember harmóniájának csodálatos eredménye a lovaglás, melyet még lovas emberek is egy életen át tartó tanulás során éreznek. Csodálatos benne, hogy egy élőlénnyel történő intenzív kommunikáció eredménye, melyben egy jóval erősebb és természetét tekintve “menekülő állat” átengedi az irányítást az embernek. Ezzel soha ne éljünk vissza, hiszen bármit bármikor megtesz értünk! Szeressük, tiszteljük őt, bátorítsuk, lépésről lépésre tanítsuk türelemmel, akárcsak egy kisgyermeket.
A lovaglás egy olyan sport, mely megfelelő alázattal, szorgalommal és kitartással művészetté fejleszthető!
Az ember történelmi fejlődése szorosan összekapcsolódik a lovak fejlődéstörténetével. A lovak ábrázolását és később a lovagló ember ábrázolását barlangrajzokon figyelhetjük meg először. A lovas és a ló együttese később megjelenik festett edényeken, agyagtáblákon, szobrokon is. A ló háziasításához kapcsolódó első régészeti leletek a mai Ukrajna területéről származnak Kr. e. körülbelül 4000-ből.
Az ősemberek a lovat eleinte húsáért, bőréért vadászták, később a fogságba ejtett állatok az ember környezetét megszokva kezessé váltak és alkalmasakká arra, hogy terhet, később magát az embert hordjanak a hátukon. Kr. e. 2000-ben már harci szekerek húzására használtak a lovakat. Hátaslóként való hasznosításuk első i. e. 1200-ból származnak.
Lótartással legelőször az eurázsiai sztyeppéken élő nomád népek foglalkoztak, a leghíresebb lovas nép a mongol volt. A ló katonai jelentőségét a nagy hódító, Nagy Sándor is felismerte, az ő lova Bukephalosz volt az első ló, amelyről történetek maradtak fent.
Hazánkban a lóversenyzés nyugati mintáját gróf Széchenyi István és báró Wesselényi Miklós munkássága honosította és valósította meg. A mai lóversenyzés Angliából származik, itt rendezték meg hagyományosan a versenyek versenyét: a Derbyt, amely oly’ népszerűségnek örvend, hogy a derbinapon még az angol parlament is felfüggeszti ülését. Az első Derbyt 1780-ban futották. Maga a derby név onnan származik, hogy 1779-ben a Jockey Club elnöke, Sir Charles Bunbury és Lord Derby elhatározták, hogy versenyt írnak ki hároméves mének és kancák számára. A névadást „fej vagy írás” döntötte el Lord Derby javára, így neve halhatatlanná vált.
A londoni olimpia előkészülete idején (1907-ben megtartott Horse Show) már foglalkoztak a gondolattal, hogy a svéd Clarence Rosen gróf javaslatára a lovaglást is az olimpiai számok közé veszik, amire gróf Andrássy Géza, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke egy tiszteletdíjat adományozott. A díjat 1912-ben nyerte el Jean Cariou (FRA) százados, jelenleg Lausanne-ban őrzik, az Olimpia Múzeumban.
Noha az olimpián nem került sor lovasversenyre, egy évvel később, 1909-ben a londoni Olimpia Hallban, az International Horse Show keretében három-három lovassal Argentína, Belgium, Franciaország, Kanada, Olaszország, Nagy-Britannia között rendezték az első csapatversenyt. A szakirodalom ezt a versenyt tartja az első Nemzetek Díja versenyszámnak, amelyet még ugyanez évben az olaszországi San Sebastianban öt fős équipek nemzetközi versenye követett.
Magyar Lovassport Egyesületek Országos Szövetsége 1924. február 29-én alakult meg, és 1927. április 8-án vették fel a FEI tagjainak sorába.
A FEI első tevékenysége az 1924-ben, Párizsban megrendezésre kerülő olimpián tartott lovasversenyek követelményeinek és elbírálásának kidolgozása volt. 1925-ben szabályozta a nemzetközi lovas mérkőzések megrendezésének feltételeit, elkészítette a nemzetközi szabályzatot, amelynek a nemzeti szövetségek szabályzataiban is érvényesülnie kellett. A versenyeken szerzett tapasztalatok alapján ezek a szabályok évről-évre változtak, korszerűsödtek. Így a csapatverseny, a Nemzetek Díja feltételei sem voltak egyértelműen meghatározva. A magyar lovasok először 1924-ben, Berlinben indultak nemzetközi lovas mérkőzés csapatversenyében.
Magyarországon 1926-ban, a Margitszigeten rendeztek először nemzetközi díjugrató versenyt. A Kőbányán megnyitott Mezőgazdasági Kiállítás területén levő bemutató tér lovas pályáján tartották meg 1929-ben az első Nemzetek Díja versenyszámot. A következőre az 1935-ben rendezett nemzetközi találkozó nyitott alkalmat. A külföldi nemzetközi mérkőzéseken a magyar csapat több-kevesebb sikerrel rendszeresen indult. A két háború közti időszakban egy alkalommal, 1931-ben, Salzburgban nyert első díjat a Kánya Antal, Odescalchi Miklós, Platthy József és Schaurek Ottmár alkotta csapat, míg Schaurek Ottmár 1935-ben Aachenben volt egyéni győztese a számnak.
2003-ig a Világkupa magyarországi fordulójára és a hivatalos nemzetközi ugróversenyre a Nemzeti Lovarda pályáján került sor. Legendás magyar győzelmet a teltházas, 1998-as Nemzetek Díja hozott, ahol az Angliából hazatért Turi József vezetésével, Sós Attilával, Hevesi Barnabással és Fodor Gáborral a németeket megelőzve, 11 csapatból tudott győzni a magyar kvartett, s a páratlan teljesítményt megtartva, egy hét múlva a pozsonyi Nemzetek Díját is megnyerte.
2003-ban pedig a Grundtner Gábor, Krucsó Balázs, Körmendi György és a világbajnoki elődöntő bronzérmes Szász Sándor második hellyel örvendeztették meg a Nemzeti Lovardába kilátogató, fergeteges hangulatot varázsoló magyar közönséget.
2016-ban a Hugyecz Mariann, Horváth Balázs, ifj. Szabó Gábor és Tóth László összeállítású magyar csapat győzött a budapesti CSIO-n, és ugyanebben az évben a Nagydíjat is megnyerte ifj. Szabó Gábor Timpex Bölcsésszel.
- Galopp versenyzés: A galopp versenyekben a lovak vágtában futnak a cél felé, nyergükben a zsoké irányításával. Leginkább angol telivérek vesznek részt a versenyeken, amely kimondottan erre a feladatra kitenyésztett lófajta. Megkülönböztetünk sík és ugró versenyeket, az utóbbinál gátak illetve akadályok nehezítik a célba jutást.
- Ügetőversenyzés: A hajtó versenykocsiban ül. A hajtó a kapcsolatot a lóval a szárral és az ostorral tartja, és ügyelnie kell rá, hogy a ló végig a lehető leggyorsabb ügető járómódban versenyezzen. Erre a versenyfajtára tenyésztették ki az ügetőló fajtát. Az ügetőversenyzés nem rendelkezik olyan nagy hagyományokkal, mint a galopp. Magyarországon az 1850-es években rendezték az első versenyeket.
A versenyek a ló ugrókészségét, képességét, ügyességét és engedelmességét, a versenyző lovas tudását teszik próbára különböző feltételek mellett.
A lovassport szakágai
- díjugrató,
- díjlovas,
- lovastusa,
- fogatsport,
- lovastorna,
- távlovas,
- reining szakágak.