.
A kosárlabda egy olyan labdajáték, melyet két ötfős csapat játszik. Mindkét csapatnak van egy-egy a pályán egymással szemben 3,05 méter magasan elhelyezett lyukas kosara (vagy hálós fémgyűrűje). A csapatok célja a szabályszerű játék során az, hogy a labdát az ellenfél kosarába dobják, illetve hogy megakadályozzák a másik csapatot ugyanebben. A találatokért a csapatok pontokat kapnak, és az a csapat nyer, amelyik a játékidő alatt több pontot gyűjt.
A játéknak nemzetközileg elfogadott szabályai vannak, de ezeknek a szabályoknak több eltérő ága létezik kontinensek, korcsoportok és nemek szerint. Elsősorban teremsport, de szabadtéri változatai is ismertek (például az utcai kosárlabda, azaz a streetball). Ezeknek teljesen eltérőek a szabályai, mint az amerikai Nemzeti Kosárlabda Szövetség (angolul National Basketball Association, NBA) vagy a Nemzetközi Kosárlabda-szövetség (franciául Fédération Internationale de Basketball, FIBA) előírásai szerint Európában is leginkább játszott változatnak.
A kosárlabdát sebessége és variációs lehetőségei a nézői számára is rendkívül látványossá teszik, ezért napjainkra az egyik legnépszerűbb sportággá vált világszerte. Az NBA eltérő szabályokkal rendelkezik, mint az általunk megszokott kosárlabda. Az NBA csapataiban vegyesen vannak az egész világból játékosok. Az NBA az egyéni játékról és a látványos (szabályokkal nem ütköző) trükkökről, dobásokról és nem utolsósorban zsákolásokról híres, míg a kosárlabda öreg kontinensen játszott változatára inkább a csapatjáték, az összjáték jellemző.
A kosárlabda egyik ősének tekinthető labdajátékot az amerikai bennszülöttek játszották. A maják és az aztékok változatában egy falra erősített fém gyűrűn kellett átütni a csapattagoknak egy golyót. A maják játéka kegyetlen volt: a vesztes csapatot feláldozták az isteneknek. A kosárlabdához hasonló játékokat már évszázadok óta játszanak; a legrégebbi ismert változata a „pok-ta-pok”, amelyet 3000 évvel ezelőtt a mexikói olmékok játszottak. A mai játékot 1891-ben alakította ki a kanadai Dr. James Naismith az USA-beli YMCA iskolában (Massachusetts). Célja az volt, hogy felkeltse tanítványai érdeklődését a sport iránt. „A véletlen segített: egy, a terem sarkában álló őszibarackos kosárba dobta a labdát, amikor hívatták. Visszatérve látta, hogy tanítványai az unalmas gyakorlatok helyett a kosárba való dobálással próbálkoznak. Megtetszett neki az ötlet, és két héten belül elkészült a játék tervezete.”
Naismith a játék megalkotásakor öt alapelvből építkezett: a játékot gömbölyű labdával, kézzel játsszák; (2) a játékosok ne szaladhassanak a labdával; (3) a játékosok mozgása a pályán ne legyen korlátozva; (4) ne legyen durva érintkezés; (5) a labdát vízszintesen elhelyezett kapuba, a játékosoknál magasabbra kelljen dobni.
A „kapu” céljára egy barackos kosár szolgált az iskola tornatermének erkélyére szerelve, mely 10 láb (3,05 m) magasan volt – a mai napig nem változott ez a magasság. Az első, 1891. december 21-én megrendezett mérkőzésen a portás feladata volt egy létrán ülve, hogy gól esetén kivegye a játékra használt futball-labdát a kosárból. Ezt csak egyszer kellett megtennie, hiszen a mérkőzés végeredménye 1-0 lett. A mérkőzéseket a mai játéktér kb. felének megfelelő területen játszották.
Az első szabályzat 13 pontja 1892. január 15-én jelent meg a Triangle magazinban „Új Játék” címen. A „kosárlabda” kifejezést Naismith egyik diákja találta ki. A YMCA gondozta a szabályokat, s hálózata révén a játék nagyon gyorsan elterjedt.
Kezdetben a büntetődobást két kézzel ejtve dobták, most már viszont külön technika van mindenféle dobásnak. Például ziccerdobás, tempódobás stb.
Az első mérkőzést futball labdával a tornaterem erkélyére, 10 láb magasra erősített fonott barackos kosarakra, csapatonként 9-9 fő játszotta. A krónikák szerint ez az egyetemek közötti találkozó futó órával mért, két 15 perces félidőből állt, és 1-0-ra végződött. Ekkor a kosár alja még zárt volt, minden kosár után létráról, vagy a karzatról kellett kivenni belőle a labdát. A palánk felszerelése a nézők miatt vált szükségessé, akik csapatukat úgy próbálták segíteni, hogy a karzaton átnyúlva a labda útját akadályozták. A tisztább játék mellett a palánk segített a pályán tartani a labdát és lehetővé tette a lepattanó labdák megszerzését is.
A játék “kellékei” és szabályai gyorsan változtak, tökéletesedtek. A játékosok száma a férfiaknál először 7-re, majd 1897-ben a mai is érvényben lévő 5-re csökkent. A fonott kosarat felváltotta a fém gyűrű, melyre hálót szereltek. A háló kezdetben zsákszerűen zárt volt, később kinyitották az alját, majd a fapalánkot üvegre cserélték, a labda méretét meghatározták. A pálya méretei, a büntetőterület mérete, formája, a büntetővonal távolsága is többször változott, és még a mai napig is formálódik. Kezdetben kosár után nem járt automatikus labdabirtoklás az ellenfélnek, minden kosár után feldobás következett a félpályán.
Az eredeti szabályok szerint a labdát vezetni nem lehetett, ezért nem volt nagy baj, hogy a labda nem volt teljesen gömbölyű. Később a labdavezetést ugyan megengedték, de labdavezetésből egészen 1916-ig nem lehetett kosárra dobni.
A Nemzetközi Amatőr Kosárlabda Szövetséget (FIBA – Fédération Internationale de Basketball Amateur) Argentína, Görögország, Olaszország, Lettország, Románia, Svájc és Csehszlovákia képviselői alapították meg 1932. június 18-án Genfben, első főtitkára az angol William Jones volt. A Szövetség székhelye 1956-ig Genfben, 1956-tól 2001-ig Münchenben volt. 2001-ben a Nemzetközi Szövetség (FIBA World) és az Európai Szövetség (FIBA Europe) szétvált, előbbi visszaköltözött Genfbe, utóbbi Münchenben maradt. A szervezetnek jelenleg öt földrészről 214 tagországa van. A Szövetség nevében szereplő “amatőr” elnevezést 1989-ben hagyták el a névből, amikor is a hivatásos és az amatőr játékosok megkülönböztetését eltörölték.
A férfiak számára első alkalommal 1950-ben Argentínában, a nőknek 1953-ban Chilében rendeztek világbajnokságot.
A kosárlabda már két évvel megszületése után eljutott Európába, az első bemutató mérkőzést Párizsban játszotta két amerikai YMCA csapat. Az első regisztrált nemzetközi mérkőzésre azonban még hosszú évekig, egészen 1919-ig kellett várni.
1935-ben rendezték az első Európa-bajnokságot a férfiak számára, melyet tesztversenynek szántak a berlini olimpia előtt. A versenyt, melyre 10 ország csapata nevezett, Lettország nyerte.
1904-ben a St. Louis-ban rendezett olimpián mutatkozott be a sportág, ekkor még csak bemutató mérkőzések keretében. A hivatalos programban először Berlinben, 1936-ban szerepelt a kosárlabda a férfiak számára, ahol a döntőben szakadó esőben az Egyesült Államok csapata 19:8-ra verte Kanada válogatottját. Az Olimpiai Játékok történetében eddig mindössze három alkalommal fordult elő, hogy nem az Egyesült Államok csapata végzett az első helyen.
Az olimpiai kosárlabda tornák történetében talán a legemlékezetesebb az 1972-es müncheni olimpia döntője, melyet a kétszer újrajátszatott utolsó 3 másodperc után nyert meg a szovjet válogatott az Egyesült Államok ellen. Az amerikaiak óvását a Hepp Ferenc által vezetett (3 kelet-európai és 2 nyugati tagból álló) bizottság 3:2 arányban elutasította, az 51-50-es végeredményt helyben hagyta. Az ezüstérmeket a csalódott amerikaiak a mai napig nem vették át, azokat egy svájci széfben őrzik.
A női kosárlabda csak 1976-tól szerepel a Játékok műsorán, az aranyérmek tekintetében szintén amerikai dominanciával.
1989-ben a FIBA eltörölte a profi és amatőr játékosok megkülönböztetését, így 1992-ben első ízben vehettek részt a legjobb amerikai játékosok az Olimpiai Játékokon. A “Dream Team” barcelonai szereplése óriási élményt okozott a résztvevőknek és a nézőknek egyaránt.
A kosárlabda magyarországi elterjesztése Kuncze Géza testnevelő tanár nevéhez fűződik, aki 1912-ben egy müncheni tanfolyamon a kosárlabda Németországban játszott, palánk nélküli változatát ismerte meg (korbball). Először a kereskedelmi iskolákban – Mester utcai, Vas utcai, Wesselényi utcai – terjedt a játék, az itt tanító testnevelők nemcsak megtanították a játékot, de egymás között sorozatmérkőzéseket is vívtak. A Mester utcai kereskedelmi lett az ország „labdajáték” iskolája. Számolatlanul ontotta az itt tanító Molnár József a válogatott játékosokat.
1925-ben a Magyar Atlétikai Szövetség befogadta a sportágat, keretein belül megalakította a Kosárlabda Bizottságot. A hattagú bizottság elnöke: Kuncze Géza.
Magyarországon 1933-ig a palánk nélküli kosárlabdát játszották, ebben az évben azonban a Torinóban rendezett Főiskolai Világbajnokságon a válogatott megismerkedett a palánkos kosárlabdával, mely hazánkban is gyorsan elterjedt. Ekkor már a dr. Bakos Gábor és Rózsa László által lefordított, nemzetközileg elfogadott szabályok szerint játszották Magyarországon is a kosárlabdát.
Az első hivatalos bajnokságot a MASZ Kosárlabdajáték Bizottsága írja ki 1933-ban tíz csapat részvételével. Az első magyar bajnok a közgazdászhallgatók csapata, a KEAC. A bajnokcsapat tagjai: Károlyi József, Kozma Emil, Majzik László, Matusi Ferenc, Péteri-Petrik Béla, Rózsa László, Simon József.
1935-ben a férfi válogatott részt vett az első Európa-bajnokságon Genfben
Az egyesületek csak a harmincas évektől foglalkoztak a női kosárlabdával, s ebben élen járt a MAFC, a BEAC és a TFSC. A magyar női kosárlabda-válogatott első országok közötti mérkőzését 1942-ben játszotta. A háború miatt öt évet kellett várni a folytatásra, ám addigra a magyar női kosárlabdázás Európa élvonalába jutott.
A nagymértékű fejlődés szükségessé tette a kosárlabda kiválását az Atlétikai Szövetségből. Az OSK tanácstermében tartott alakuló közgyűlésen Tatár István a MASZ nevében búcsúzott a kosárlabdázóktól. 1942. november 15-én önálló szervezetként megalakult a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége (MKOSZ), melynek első elnökévé egyhangúlag, közfelkiáltással Kuncze Gézát választották.
A sok jó játékosból szinte észrevétlenül alakította ki Páder János azt a válogatottat, amely sikert sikerre halmozott. A csúcsot 1955 jelentette: Európa-bajnoki aranyérem Budapesten! Magyarország válogatottja nagy küzdelemben 14 ponttal győzött a szovjet válogatott ellen. A Népstadionban 30 ezer néző előtt lejátszott mérkőzés végeredménye: 82-68.
A nők hasonlóan sikeres időszakra tekinthetnek vissza. Az 1950-ben Budapesten rendezett női EB-n Magyarország játszotta a döntőt a Szovjetunió ellen. Balszerencsés mérkőzés után szorultunk a második helyre.
A válogatottak sikereinek köszönhetően a nemzetközi sportéletben ismertté és megbecsültté tették a Magyar Kosárlabda Szövetséget, ennek ellenére Szövetségünk csak 1953-ban lett a FIBA tagja.
Női csapatunk mindössze egyszer szerepelt olimpián, az 1980-as „csonka” olimpián 4. helyezést értek el.
Szintén a női kosarasok elismerése, hogy az olasz La Gazetta dello Sport évente megrendezett szavazásán 1982-ben Boksay Zsuzsát, 1985-ben pedig Németh Ágnest választották a kontinens legjobb játékosának.
A kosárlabda napjaink egyik legnépszerűbb sportága.