.
A kerékpár (vagy bicikli) egy emberi erővel hajtott kétkerekű jármű. 19. századi kifejlesztése után fokozatosan nyerte el a mai formáját. Egykerekű típusát monociklinek, háromkerekű változatát pedig triciklinek hívják.
Kerékpár szavunkat a világhírű magyar sportember, az első magyar úszó, első magyar sportlap alapító és első Balaton-átúszó Szekrényessy Kálmán (1846-1923) alkotta, kiben egyik első hazai kerékpározónkat is tisztelhetjük.
A kerékpározás kezdetei a távoli múltba mutatnak. Kínai források szerint már kétezer évvel korábban használtak olyan szerkezeteket, amelyek a kerékpár ősére, a „futógépre” emlékeztettek. Hérodotosz is említést tett munkáiban olyan kétkerekű masinákról, amelyeket az arabok használtak a levelek szállítására. Ezt az állítást erősíti meg Plutarkhosz, aki szerint a korabeli küldöncök jártak hasonló járművekkel a hadműveletek idején.
Az ókori eszköznek – úgy tűnt – az emlékét is elfeledték, noha ismert, hogy Leonardo da Vincit is foglalkoztatta az emberi erővel mozgatott „hajtány” gondolata.
A német Karl Drais eredetileg erdésznek tanult, de pártfogója halála után nem tudta folytatni tanulmányait. Akkor kezdett bele ötlete megvalósításába, s 1817-ben bemutatta kétkerekű, kéztámasztékos, nyereggel ellátott találmányát. Azonban nem akadt mecénás, aki támogatta volna ötleteit. Csak Párizsba költözése után, 1819-ben ismerték el művét, és indulhatott el szerkezetének gyártása. Az idő folyamán több fejlődési cikluson is átesett a kerékpár, míg eljutott a mai formához, úgy anyagában mint kinézetében.
A Nemzetközi Kerékpáros Szövetség 1893-ban alakult meg, majd 1900 áprilisában újjáalakult Union Cycliste Internationale (UCI) néven. Az amatőr és a professzionalista sport elkülönítése érdekében a szövetség szétvált (FIAC / FICP).
Az első kerékpáros pályaversenyre 1868-ben került sor. Napjaink leghíresebb – és legrangosabb – országúti kerékpáros versenyét, a Tour de France-t, 1903-ban rendezték meg először.
A Nemzetközi Kerékpáros Szövetség évente rendez valamennyi szakágban világ- és Európa bajnokságokat. Az első pályakerékpár világbajnokságot 1893-ban rendezték meg Chicagóban, az első országúti világbajnokságot pedig 1921-ben, Koppenhágában. Az 1972-ben megrendezett müncheni olimpián a kerékpáros versenyeket már világbajnokságnak is tekintették.
Gróf Széchenyi István és báró Wesselényi Miklós Angliában ismerkedett meg a drezinával, amelyet haza is hoztak Magyarországra. A találmány azonban akkor még nem keltett nagy visszhangot.
Hazánkban csak 1878-ban lehetett először látni olyan kerékpárt, amelyet már lábbal lehetett tekerni. Stiglitz úr, a Robey and Co. linconi angol cég hivatalnoka ugyanis ekkor hozta az országba velocipédjét, ami nagy feltűnést keltett. 1879-ben pedig Kosztovits László, az angol Bicycle Club elnöke az egyik legújabb típusú kerékpárját hozta haza, és tekert vele végig Budapest utcáin.
1881 augusztusában a régi Szikszay vendéglőben gyűlt össze a kerékpározók közössége, hogy az idegen hangzású kifejezések helyett megfelelő magyar szót válasszanak az új sport számára. A vasparipa és a kerékpár szó közül kellett választani. Végül utóbbi mellett voksoltak a legtöbben, így az vált a hivatalos elnevezéssé; 1883-ban a Magyar Tudományos Akadémia is felvette szótárába.
Az első kerékpáros klub, a Budapesti Kerékpáros Egyesület 1882. szeptember 13-án alakult meg. Az egyesület első elnöke Kosztovits László volt, titkára: Déry Gyula. A klub működése nem lehetett folyamatos, a budapesti főkapitány ugyanis a bécsi és a prágai minta alapján rendeletileg tiltotta meg az utcákon való kerékpározást. Kosztovits Lászlónak hosszú hónapok alatt sikerült kijárnia Thaisz Elek főkapitánynál, hogy újra szabadon kerekezhessenek.
1885-től sorra alakultak az országban a kerékpáros egyesületek, így a Vasparipa Előre, a Magyar Velocipéd Egylet, a Szabadkai Achilles Velocipéd Egylet és a Salgótarjáni Vasparipa Szövetkezet. Akkoriban már rendszeresen rendeztek versenyeket is a sportolóknak. Az első hivatalos verseny 1883 augusztusában volt a fővárosi ügetőpályán. A hazai versenyeken túl nemzetközi megmérettetések is voltak, amelyeken főleg a bécsi és a prágai kerékpárosok arattak sikereket. A honi versenyek gyakori helyszíne volt Budapesten a Hermina út, illetve a Városligeti fasor végén található körönd. A versenyeken gyakran kitűnt eredményeivel és edzettségével a kor híres sportolója, Vermes Lajos. A híres kerékpáros 1889-ben, palicsi birtokán sporttelepet létesített, ahol – Magyarországon elsőként – kerékpárpályát is építtetett.
1889-ben már három versenyszámban avattak bajnokot: repülőversenyben Keszler Albertet, 10 kilométeren Lauber Dezsőt, 100 kilométeren Papp Ferencet.
A vidéki egyesületek kezdeményezése nyomán Szombathelyen szövetség alakult 1889-ben, amely szervezeti problémák miatt nem volt hosszú életű. 1894 májusában, a budapesti Városligetben azonban létrejött a Magyar Kerékpáros Szövetség, amely főleg vidéken propagálta a kerékpározást. A szövetség elnöke Gerenday György lett, alelnöke Bláthy Ottó, főtitkára pedig Balogh Hugó. Az 1800-as évek végén az ország 119 városában már 134 kerékpáros egyesületet jegyeztek, valamint 97 döngölt agyag-, föld-, fa-, aszfalt- és betonpálya létesült.
A korban több kisebb-nagyobb sportbotrány pattant ki a témában. Az első Wiegand Rezsőhöz kapcsolódik, akinek visszautasították nevezését, mert pénzt fogadott el győzelme után. Ezáltal ő lett hazánk első professzionális kerekezője.
Az első hosszabb távú országúti kerékpárversenyt Budapest és Pécs között rendezték meg, 1894 nyarán. A harminc indulót – 25-30 kilométerenként – kisebb állomásokon várták, ahol felfrissíthették magukat.
Az 1896-os esztendő újabb fellendülést jelentett a magyar sportnak, vele együtt a kerékpársportnak is. A millennium évére felépült a Millenáris, a főváros korszerű futófelületű, 16,24 százalékos fordulóemeltségű, 500 méteres, több mint 8000 látogatót befogadni képes kerékpár stadionja, amelyben a közönség ülő- és állóhelyekre egyaránt válthatott jegyet.
A háborút követő gazdasági és szervezeti nehézségek akadályozták a sport fejlődését. Miután – 1923-ban – ismét a nemzetközi szövetség tagjaivá válhattunk (UCI), a sportág is előrelépett: új pályák épültek, új versenyzők jelentek meg, így pl.: Burghardt István, Széchényi István, Grimm János, Pirity Jenő, Bécs Ferenc, Hável Pál, Eigner Jenő, Velvárt Nándor, Mazák Kálmán.
1928-ban már vb-t rendezhettünk! Az alkalomra átépítették a Millenárist, amely Európa legkorszerűbb betonpályája lett.
Míg az 1932. évi, los angelesi olimpián egyedül Schmidt Sebestyén képviselte hazánkat, Berlinben, 1936-ban már nyolc versenyzőnk indult. Orczán László az 1000 méteres állórajtos időfutamban az ötödik legjobb időt futotta, ezzel a magyar kerékpársport addigi legnagyobb sikerét érte el. Az országúti versenyen, kevéssel lemaradva az élbolytól ért célba Liszkay István és Bognár János.
Karaki Zoltán az 1937-es koppenhágai világbajnokság országúti, egyéni versenyében – holtversenyben – a negyedik helyen végzett.
A kerékpár műszaki fejlődésével a sportág újabb szakágai alakultak ki. Az egyre könnyebb és jobban felszerelt speciális szerkezetek lehetővé tették, hogy nehezebb terepen is versenyezhessenek vele a sportolók. Így alakulhatott ki a hegyikerékpár, melynek főbb ágai az olimpiai cross, a maraton cross, a downhill (gyorsasági), a four cross és a trial (akadályverseny).
A hegyikerékpár sport az 1960-as években alakult ki Amerikában: egyetemisták a „vissza a természetbe!” – jelszó szellemében, biciklivel indultak túrázni. Az új ágazat az 1996-os olimpián mutatkozott be. A magyarok 2004-ben indítottak versenyzőt, Viczeffy Zsolt személyében. A szakág kiemelkedő képviselője a pekingi olimpián résztvevő Parti András, valamint a londoni olimpián versenyző Benkó Barbara.
Az olimpiai cross ─ amely Atlanta (1996) óta olimpiai versenyszám ─ az egyik legnépszerűbb ágazat hazánkban. Az irányzat az 1980-as években alakult ki, a kezdeményezés Gary Fischer nevéhez köthető. Lényege, hogy a kerékpáros a szélsőséges terepviszonyok és az akadályok leküzdésével érjen célba. Magyarországon 1993 óta működik, a Magyar Mountain Bike Szakági Szövetség irányításával. A kerékpározás egyik legújabb irányzata a teremkerékpározás, amelynek két ága: a műkerékpározás és a kerékpárlabdázás. Sikeres ágazat a BMX-kerékpározás is, amelynek első hazai szervezete, a veszprémi ÉPSZÖV Spartacus SE 1988-ban alakult meg, Borbély Ferenc irányításával. A klubok megalakulását követően, 1990. október 15-én jött létre Veszprémben a Magyar BMX Cross és Triál Szövetség, amelynek első elnöke Mészáros József, főtitkára pedig Borbély Ferenc volt. Az első országos bajnoki BMX-versenysorozatot 1990-ben rendezték.
Jelenleg a Magyar Kerékpársportok Szövetsége fogja össze a sportágat. Szakági szövetségei: a Magyar Kerékpáros Szakági Szövetség (országúti, pálya-, teremkerékpár és cyclo-cross); a Magyar Mountain Bike Szakági Szövetség (XCO, XCM, XCE, downhill és trial); valamint a Magyar BMX és Cross-Triál Szövetség.
Az MKSZ jogutódja az 1894-ben megalakult Magyar Kerékpáros Szövetségnek, amely az első életképes, a magyar kerékpársportot összefogó intézmény volt.