Sportágak – Hegymászás

.

Hegymászás A hegymászás vagy alpinizmus a magashegységi övezetben emelkedő hegycsúcsok megmászására irányuló szabadidős vagy sporttevékenység.

Története hajnalán, a 18–19. században az alpinizmus a tűrő és állóképességük határait megismerni vágyó kevesek nem mindennapi erőpróbájának számított. Nemritkán tudományos kutatással kötötték össze a hegycsúcsok meghódítását.

Napjainkra szélesebb tömegek sporttevékenysége, amely kiváló erőnlétet és speciális felszerelést kíván meg e szenvedély hódolóitól.

 

Fajtái

Az időjárási és terepviszonyok, illetve a felszerelés tekintetében az alábbi válfajai ismertek:

  • a puszta kézzel és felszerelés nélkül, vagy hegymászó kötéllel és ékekkel végzett sziklamászás, illetve ereszkedés;
  • a szintén kötéllel, jégcsákánnyal, jégcsavarral jeges vagy havas sziklafelületen, gleccseren végzett jégmászás,
  • a két ágat ötvözi a magashegyi hegymászás.
  • A síléccel végzett magashegyi túrákat síalpinizmusnak nevezzük.
  • A kisebb sziklákon, technikailag nehéz, szabad mászásokat boulder mászásnak (vagy boulderezésnek) nevezzük.
  • A kiépített pályán végzett gyakorlást vagy sportmászást, falmászásnak hívjuk.

 

Nehézségi fokozatok

A Nemzetközi Hegymászó Szövetség (UIAA) a mászási nehézségeket a hegymászó kalauzokban hatfokozatú skálán sorolta be. A hegymászó kalauzok tartalmazzák az utak nehézségét és a mászóút idejét. A hatfokozatú skála finomítására előbb a IV. fokozattól + – megjegyzésekkel finomították a skálát, majd – hogy a régi VI+ nehézségű utakat ne kelljen leminősíteni, 1973-tól felül nyitott skálát határoztak el, és ez a mászóutak nehézségével folyamatosan bővül. A jelenlegi legnehezebb utak XII. nehézségűek! Területenként más nehézségi osztályozási módok is léteznek.

Nyugat-európai mászókalauzokban egyre elterjedtebb az ún. francia nehézségi skála. Az UIAA és a francia skálák fokozatai között egyértelmű megfeleltetés van. Sok mászókalauz a sportmászóutak nehézségét francia skálával jelöli, a tradicionális, azaz saját köztesekkel mászott utakat pedig az UIAA skála szerint osztályozza.

Új trend, hogy az utak biztosítottságát is jelölik. Itt a sportmászó utaknál S1 – S5 biztosíthatósági osztályokat használnak, ahol az S1 a legbiztonságosabb, a tradicionális sziklamászó utaknál pedig R1 – R5 fokozatokat jelölnek.

 

TÖRTÉNETE

Vélhetően nincsen egzakt dátum, amikorra deklarálható lenne a mai értelemben vett hegymászás kezdete, aminek feltételezhetően több, egymással néha viaskodó okai voltak.
Egyrészt azon civilizációk, akik a természet vagy egyéb törzsek kényszere által egyre magasabbra költöztek a hegyekben, memetikusan és genetikusan is igyekeztek alkalmazkodni a környezet változásaihoz. Utóbbiból következtethetünk arra, hogy mindezek a jelenségek több ezer évesek, hiszen a jelenleg feltárt emberi genom kb. 10000 éves.

Kunisch Ádám, a késmárki líceum rektora már az 1590-es években rendszeresen vitte diákjait a Magas-Tátrába. A legelső ismert magyar hegymászó Frőlich Dávid késmárki geográfus és matematikus Medula geographie practikae című könyvében megírja, hogy 1615-ben késmárki diák korában, két osztálytársával megmászta a Tátra legmagasabb csúcsát. Speer Dániel 1683-ban megjelent Dacianische Simplicissimus című művében leírja, hogy 1655-ben a rókusi tanító vezetésével, miután egy hegymászó-tanfolyamon vettek részt a diákok, mászófelszereléssel ellátva, kötélbiztosítással egy csúcsra másztak, ahol egy könyv volt, amelybe neveiket beírták.

1873-ban megalakult a Magyarországi Kárpát-egyesület, Magyarország első turistaegyesülete. 1885-ben Zsigmondy Emil megírta az azóta is alapműnek számító Az Alpok veszélyei című könyvét.

 

Az Alpoknak 1600-ig 12 csúcsát mászták meg; pl. 1388-ban a 3537m magas Rocciameloneot, 1492-ben a 2097m magas Mont Aiguillet (kötél és létra segítségével). Az Alpokban már akkor ismerték a jégcsákányt, hágóvasat, kötelet, hegyi vezetők is voltak már.

Valójában az igazi áttörést az 1800-as évek hozta, amikor egyrészt a technikai fejlettség, másrészt pedig a biztonsági háló bővülése, a mítoszok elúszása egyre inkább a hegyek felé nyitotta és csábította az embereket.

A 19. században megindult a hegymászás, mint szabadidős tevékenység valódi fejlődése. Sportként természetesen itt még nem kezelhető, sokkal inkább egy szűk réteg valódi kihíváskeresésének, mint ahogy a későbbi differenciálódásának következtében is csak néhány terület tekinthető majd sportnak, maga a hegymászás a maga komplexitásában mindig is megmaradt az eredeti kontextusában. 

Ezt az időszakot jellemzi, hogy ekkor még gyakorlatilag kizárólagosan a klasszikus alpinista stílus dívott, vagyis a verseny tétje a hegyre való elsőként feljutás volt a legkönnyebb útvonalakon, semmint a nehéz északi falak támadásai. Természetesen a kisszámú mászó miatt a versenyt nehéz valóban egyfajta gigászi küzdelemnek tekintetni, hiszen rivalizálás még ritkán jelenhetett meg, az a következő évszázad gyümölcse lett, az északi falak nagy versenyében.

 

A háború szétzilálta a már nemzetközi hírnévnek örvendő magyar hegymászókat de néhány lelkes “öreg” hegymászó már 1946-ban kezdte összeszedni az érdeklődő fiatalokat és vitte őket a pestkörnyéki mászóiskolákba. A természetjárást, a hegymászást (sziklamászást) nem tiltották, és általános gyülekezési tilalom sem volt. A valamikori úgynevezett polgári egyesületek (MTE, BTE, BETE, stb.) betiltották és az 1951-ben alkotott új tanácsi törvénnyel mindenféle egyesülést szigorú szabályhoz kötötték.

1951. Ebben az évben alakították meg a Magyar Természetbarát Szövetséget, mely tömörítette a működő turistaegyesületeket. A szövetségen belül megalakult a Hegymászó Bizottság is. Ez időtől fogva az utaztatások nagy részének engedélyeztetése, a szövetség támogatásával történt.

Magyar Optikai Műveknek ebben az időben volt, Gál nevű, Pécsről származott tagja. 1951-ben télen ugyancsak az IBUSZ-szal elment Zakopanéba. Célja a Giewont mászása volt. Mivel egyedül volt a Lengyel Turista Klubtól (PTTK) kért segítséget. Eltanácsolták vállalkozásától a sok friss hó és a várható hóesések miatt. Erre egyedül vágott neki, le is zuhant és meghalt. Ő volt a II. világháború utáni magyar hegymászás első és nagyon értelmetlen halottja.

1953 telén ismét IBUSZ-al jutottak ki magyarok hegymászó céllal a Magas-Tátrába. Szállásuk Ótátrafüreden volt. A csoport tagjai voltak: Manhalt Gábor, Szathmáry Zoltán, Mutter Károly, Lőwi Simon, Tátrai Rupert. Ekkor már ismerték Arno Puskást, aki később az egyik legnevesebb szlovák hegymászó lett. Ugyancsak ismerősük volt Szabó László, a Tátrai Nemzeti Park erdésze. Velük mászták meg a Fehér-tavi-csúcsot, több útvonalon, köztük a Stanislawski-út első téli megmászása emelkedett ki.

1957. november 30-án a Magyar Természetbarát Szövetségen belül a Zsíros-hegyen rendezett egyesületközi értekezleten alakult meg az Országos Hegymászó Bizottság Bucsek Henrik vezetésével, aki 8 évig irányította. 

1966-ban Nógrádi Gyula vette át a Hegymászó Bizottság vezetését és papíron megalakult a Magyar Hegymászó Klub. Bolgár meghívásra mászó túrák a Rila hegységben.

 

A magyar hegymászók képzettsége egyre nőtt, s amikor a Szovjet Alpin Szövetség meghívására 1967-ben magyarok indulnak a Pamír-hegységbe. A válogatás során a következők kerültek a csapatba: Puskás Lajos (GANZ) vezető, Tátrai Rupert (Bp. Petőfi), Honfi Tivadar (GANZ), Pick József (Dorog), Sötér János (Bp. Petőfi), Kristóf P. Pál (Bp. Petőfi). 7134 m-es Lenin csúcsára, három magyar — Honfi Tivadar, Pick József és Tátrai Rupert — küzdötte fel magát a csúcsra. A negyedik magyarnak — Kristóf P. Pálnak — a rossz idő miatt 20 m-rel a csúcs alatt kellett visszafordulnia. Mind a négyen megkapták a Lenin-csúcs megmászásáért járó emlékérmet.

1987. november 21-én az Őszi Hegymászó Találkozón hivatalosan is megalakult az “addig csak papíron létező” (az 1969-ben UIAA tagságot nyert MHK jogutódjaként) Magyar Hegymászó Klub. Vezetője Dr. Nagy Sándor lett. Bucsek Henriket ezen a közgyűlésen — a magyar hegymászásért eddig tett érdemei elismeréséül — megválasztották az MHK első tiszteletbeli tagjának.

Még az MHK keretén belül 1991-ben megalakult a Versenyszervező Bizottság, megalkotta és meghirdette a versenyszabályokat, meghirdette a Magyar Kupa versenysorozatot, amely azóta is minden évben szerepel az eseménynaptárban. A versenymászás támogatására 1993-ban létrejött egy Sziklamászó Sportalapítvány, de a Szövetség is támogatja az egyes rendezvényeket. A nagyszabású vállalkozások támogatására pedig egy Expedíciós Alapítvány hivatott.

A sportmászás mellett az alpesi és expedíciós hegymászásban is egyre jobban felzárkózunk, amit jól mutat a számos első magyar megmászás a távolabbi egzotikus területeken és a nyolcezres csúcsokon is.

 

 

Sportmegoldások Team