.
A búvárkodás fogalma többféle tevékenységet takarhat, létezik sportbúvárkodás, kedvtelési búvárkodás, ipari búvárkodás.
A búvárkodás során a búvár a víz alá bukva tevékenykedik, légzőkészülék nélkül (szabadtüdővel), önálló légzőkészülékkel vagy a felszínről kapott levegőellátással. A kedvtelési búvárkodás űzését a világ legnagyobb részén tanfolyamhoz kötik, a munkát végző ipari búvárok különleges iskolákban tanulnak. A szabadtüdős búvárkodás tanfolyam nélkül űzhető, bár bizonyos alapismeretek elsajátítása itt is ajánlott.
A sportként űzött búvárkodásnak számos ága van. Az uszodában űzött uszonyos– illetve búvárúszás esetében a hagyományos úszóversenyhez hasonló lebonyolításban rendeznek versenyeket, a két ág eltérése az, hogy az uszonyos úszók légzőcsővel, míg a búvárúszók kisméretű palackkal merülve versenyeznek.
Búvárúszásnál a légzőcső helyett légzőautomatával felszerelt, sűrített levegővel feltöltött búvárpalackot használnak, kivéve az 50 m-es búvárúszást, amelyet egy levegővétellel teljesítenek a versenyzők. Úszásfajták és a versenytávok: felszíni úszás (50, 100, 200, 400, 800, 1500, 4 × 100, 4 × 200 m), búvárúszás (50, 100, 400, 800 m), uszonyos gyorsúszás (50, 100, 200 m) (kisméretű, gumi-, illetve műanyag uszonyokkal történik az úszás).
A tájékozódási búvárkodás nyílt vízben zajlik, ebben a versenyszámnak a búvároknak a lehető legrövidebb idő alatt kell teljesíteni a megadott pályát a víz alatt, a következő ellenőrző pontok megtalálása tájolással történik. Ezekben a versenyszámokban a Búvárok Világszövetségének (CMAS) égisze alatt rendeznek versenyeket, például világ- és Európa-bajnokságokat. A CMAS magyar tagszervezeteként a Magyar Búvár Szakszövetség (MBSZ) rendez búvárúszó versenyeket. Szintén a víz alatt űzött sportok közé tartozik a víz alatti hoki, a víz alatti rögbi és a víz alatti lövészet.
A tájékozódási búvárúszó versenyek szabad vizekben, különböző, a versenyszabályzatban meghatározott távokon kerülnek megrendezésre. A víz alatt légzőkészülékkel, tájoló és távolságmérő segítségével tájékozódási és keresési feladatokat hajtanak végre.
A szabadtüdős búvárkodás ún. apnea ágában is léteznek versenyek, melyek közül a legrangosabbakat az AIDA világszervezet égisze alatt bonyolítják.
Az apneában nem a gyorsaság a meghatározó, hanem az, hogy a versenyző egy levegővétellel milyen eredmény elérésére képes. Léteznek mélymerülési versenyszámok, mint a Variable Weight (merülés változó súllyal): a búvár kötél mentén egy „szán” segítségével merül, melynek súlya a búvár testsúlyának harmada, de maximum 30 kg lehet. A szán süllyedési sebességét a búvár szabályozhatja. A no-limit merülésekhez képest a különbség annyi, hogy a búvárnak saját erejéből kell a felszínre emelkedni (kötélen való felhúzás, felúszás). A Constant Weight kategóriánál a búvár ugyanannyi súllyal merül le és emelkedik a felszínre.
A no limit merüléseknél a búvár kötél mentén egy „szán” segítségével merül a célmélységbe, majd az adott mélység elérését követően a felemelkedést egy levegővel töltött ballon segíti. Itt már nincsenek korlátozások a „szán” súlyát illetően. A süllyedési sebességét szintén a búvár szabályozhatja. A Free Immersion során a búvár kötél mentén húzva magát merül, azonban a merüléshez és a felemelkedéshez csak a két karját használhatja. Míg az előbbi versenyszámok nyílt vízben zajlanak, a medencében statikus és dinamikus versenyszámokra kerül sor.
A statikus apnea versenyszámban az a cél, hogy a búvár egy helyben lebegve a lehető leghosszabb időt töltse a víz alatt egy lélegzettel, míg a dinamikus verseny során egy levegővel a lehető leghosszabb távot kell leúszni a víz alatt. Az apnea valamennyi ágában számon tartja az AIDA a világrekordokat, nők és férfiak között egyaránt.
TÖRTÉNETE
Az első merülést ábrázoló dombormű Kr. e. 885-ből származik. Ekkor még főleg katonai, illetve kincskereső célból merültek a víz alá az ősök.
A feltalálók csak a 16-17. században kezdtek el olyan készülékekkel kísérletezni, amelyek lehetővé tették a búvár szabad légzését a víz alatt. Szintén ekkor jöttek rá, hogy a nagyobb nyomáson belélegzett nitrogén (a levegő 78%-át teszi ki) felgyülemlése a testben fájdalomhoz, bénuláshoz, sőt néha akár halálhoz is vezethet.
Az 1900-as évek elején – ahogy egyre mélyebbre tudtak merülni – jöttek rá arra is, hogy 40 méter körül egy mámoros érzés fogja el a búvárt, mely fájdalommentességet, kábulatot és felelőtlen viselkedést eredményezhet. E betegség neve a nitrogén-narkózis (mélységi mámor).
A történelem folyamán, a technika fejlődésével újabb és újabb találmányok tették lehetővé a búvártevékenység fejlődését és az egyre mélyebbre való merülés lehetőségét.
A 19. század végén már végeztek távolsági víz alatti úszásokat. 1900-ban a Párizsban rendezett olimpiai játékok úszóprogramjában már víz alatti úszásban is hirdettek bajnokot. Az első könnyűbúvárklub 1934-ben, Párizsban alakult meg. A sportbúvárkodás rohamos elterjedése Európában az 1940-es évek elejére tehető.
A sportág egyre népszerűbbé válásában nagy szerepet játszott 1943-ban Jacques-Yves Cousteau kapitány és Emile Gagnan találmánya, az önálló, automatikus működésű légzőkészülék. A forradalmian új eszköz lehetővé tette a hosszabb víz alatti tartózkodást, a víz alatti élet tanulmányozását, a kötöttség nélküli szabad helyváltoztatást, továbbá megalapozta a víz alatti sportok létrejöttét is. Az emberi kreativitásnak köszönhetően aztán folyamatosan alakultak ki a különböző búvársportágak. 1959-ben Monacóban megalakult a CMAS (Confédération Mondiale des Activities Subaquatiques), a Víz alatti Tevékenységek Világszövetsége, a sportág első nemzetközi szervezete.
Napjainkban több mint 100 szervezet (a Magyar Búvár Szakszövetség 1969 óta) tagja a CMAS-nak.
Sportmegoldások Team