.
A rali az autósport azon formája, amelyet általában közúton vagy magánutakon bonyolítanak le forgalmi engedéllyel rendelkező, módosított sorozatgyártású vagy speciálisan épített versenyautókkal.
Technikai sportágnak is mondják, ugyanis gép és ember együtthatása eredményezi a sportág lényegét, az egymás közötti, gép-gép elleni versengést.
A sportágnak több féle verseny típussal is rendelkezik.
TÍPUSAI
- Rali
- Ralikrossz
- Tereprali
- E-rally
TÖRTÉNETE
A közúti autóversenyzés gondolata az 1800-as évek végén született meg, ezek a korai versenyek várostól városig zajlottak. Az újdonságnak számító ló nélküli kocsik legkorábbi ilyen megmérettetése Párizs és Rouen között került megrendezésre, 1894 júliusában. Eredetileg 102 nevező volt, de valószínűleg elfogyott a bizalmuk a technikában, hiszen jóval kevesebben jelentek meg a rajtnál.
Az esemény úgy vette kezdetét, hogy 1894. július 18-án kiállították a 26 összegyűlt járművet. Ezután próbaversenyeket kellett teljesíteni, ahol 15 másodpercenként indították el a résztvevőket. Ezek a rövidebb távú selejtezők július 19-21-e között zajlottak. Aki sikeresen teljesítette a próbákat, az részt vehetett a 127 km-es viadalon is. Összesen 21 ilyen járgány jutott át ezeken a próbákon, így július 22-én ők rajtolhattak el. Jules-Albert de Dion egy De Dion – Bouton kormányánál futott be elsőként a célba, győztesként mégis a benzinmotoros Peugeotot vezető Albert Lemaître lett kihirdetve – így ő nyerte az 5000 frankos pénzdíjat is, mivel a benzinmotort jobb konstrukciónak tartották, és akkoriban még ez is szempont volt az értékelésnél.
Ezután egyre több hasonló viadalt rendeztek Európa-szerte, némelyiken több halálos baleset is történt, így a forgalmasabb közutakról az elhagyottabb hegyi utakra tértek át a rendezők. Ezeket a versenyeket gyűlésnek (rallye), próbának (trial), vagy csak simán versenynek (race) nevezték a róluk beszámoló újságírók, noha a nevükben a rally név még egyáltalán nem szerepelt.
Monte – az első, ami a rallye nevet kapta
1911-ben a monacóiak úgy gondolták, hogy fellendítik az év eleji pangást egy autós szépségversennyel, hiszen akkoriban szinte minden gazdag fickó bolondult ezekért a gépekért. Azt eszelték ki, hogy a megjelenő autók próbatételként az előre meghatározott városokból a saját kerekükön tegyék meg az utat Monacóba, hogy aztán január 28-án ott fussanak át a célvonalon.
Hogy reklámozzák magukat, minden autón egy „Rallye Automobile Monaco” feliratú táblát kellett elhelyezni, mielőtt útnak indult. A nevezők a következő helyekről rajtoltak:
Genf (2 autó)
Brüsszel (4 autó)
Párizs (9 autó)
Bécs (2 autó)
Berlin (2 autó)
Boulogne-sur-Mer (1 autó)
A győztes a legtöbb pontot gyűjtő versenyző lett, de a zsűri elég bonyolult szempontok alapján pontozta a résztvevőket. Először is maximális átlagsebességnek 25 km/h-t adtak meg, és minden egyes km/h-ért egy pont járt. Aztán minden 100 megtett kilométerért járt egy újabb pont. Utasonként újabb két pontot kaptak a nevezők. 0-10 pont között jutalmazták az utasok komfortját, valamint a befogadott csomagok mennyiségét. Szintén 0 és 10 pont között értékelték az autó állapotát, valamint a tisztaságát és a szépségét is.
Az elrajtolt 20 autóból 18-an látták meg a célt, ami figyelembe véve a kor technikáját és a zord téli körülményeket, szerintem hatalmas teljesítménynek számít. Eredményt csak egy napos tanácskozás után hirdetett a zsűri. A problémát a meglehetősen szubjektív értékelés (érted már, mi a gondom a drifttel? 🙂 ) okozta, végül így alakult az első öt helyezés:
1. Henri Rougier (Turcat-Mery 25LE) Párizs
2. Aspiazu (Gobron 40 LE) Párizs
3. Beutler (Martini 28/35 LE) Berlin
4. Denoncin (Gobron 20 LE) Párizs
5. Testa (Motobloc 16 LE) Párizs
Az elvi győztes,a január 21-én Berlinből rajtoló Von Esmarch kizárásra került, és ebből akkora botrány kerekedett, hogy félő volt, nem lesz több rali Monacóban. Ám 1912-ben már több mint 80 autó rajtolt el a versenyen, és ugyan a világháborúk alatt természetesen nem rendezték meg, a mai napig minden évben áhítattal várják a rallye-rajongók, hogy kezdetét vegye a „Monte”, azaz a Rallye Automobile Monte Carlo.
A folytatásban aztán egyre jobban letisztult a kép. Kialakultak a gyorsasági és a közúti szakaszok, lett időmérés, bukócső, navigátor, itiner stb. A mai raliban is ráismerhetünk a korai versenyek főbb elemeire, csak kicsit más formát öltött pár dolog. A stopper átvette a helyét a szubjektív megítélésnek, és a verseny előtti kiállítás is ünnepélyes rajtdobogón áthaladássá vált.
A kötött átlag megmaradt, az autókat pedig már minimum 1 percenként indítják a lezárt gyorsasági szakaszokon, nem 15 másodpercenként, mint 1894-ben. Az 1911-es Rallye Automobile Monaco után már mindenütt rallynak nevezték ezeket a versenyeket, minden fontosabb autós nemzet rendezett egyet, amiből előbb az Európa-bajnokság, majd később a VB is kialakult. A felcsavarozott rallye táblák helyett rég matricákat kapnak az indulók, és ma már nem egyszerű közúti autók vesznek részt a ralikon, hanem erre a célra épített versenyautók. A megbízhatóság viszont ma is változatlanul ugyanolyan fontos, mint a kezdetekkor.
A hazai rali kultúra magas szinten áll, a térség egyik legerősebb bajnokságával rendelkezünk.
A rallyesport, mindamellett, hogy a technika és az ember teljesítményét egyaránt méri, napjaink egyik legjelentősebb reklámhordozójává vált. A rali futamok többféle módon jutnak el az ország lakosságához: a közvetlen nézők száma is igen jelentős, de az elektronikus médiák és az írott sajtó is nagy terjedelemben foglalkoznak a sportággal. Mindez ideális reklámhordozóvá emeli a versenyautókat, a kisegítő járműveket, a versenyzők ruházatát.
Sportmegoldások Team
- Ha hasznos volt számodra az információ, kérünk ezt egy megosztással, vagy Facebook oldalunk lájkolásával tudasd felénk.
Ily módon kérjük segítségedet, hogy a Sportmegoldások továbbra is tudjon információkkal szolgálni számodra, kitudja szolgálni a magyar sportot, köszönjük szépem !