spacerSportmegoldások

  1

  

1

 

 

1
1
header
navigation
Oldal tartalom

                      Sportági ismertető oldalunkon bemutatjuk az egyéb, nem olimpiai sportágakat,  azok történetét kialakulását, szabályait.

 

footer
Sportági bemutatók

 

Egyéb, nem olimpiai sportágak

Kattintson a sportágra a bemutató megtekintéséhez

    Aerobic  Aikido Amerikai futball Baszk pelota Bandy Biliárd Bowling Bridzs Darts Erőemelés  Fallabda ( Squash ) Fitnesz (sport)  Floorball Futsal Golf Görkorcsolya Görhoki Gördeszka  Gyorssí Jeu de paume Karate   Kempo  Kendó  Krikett Kick box Korfball   Lacrosse La canne Lovaspóló Motocross  Netball Paintball  Rögbi Savate Síbalett Szörf Szumo Tájfutás Táncsport   Teke Testépítés  Vízisí Wushu

 

 

Nyári olimpiai sportágak

 

Téli olimpiai sportágak

 

Extrém sportágak

Kattintson a képekre a többi sportág megtekintéséhez

 

     

AEROBIC

aerobic – A szó eredeti jelentése: oxigénnel. Az aerobic az oxigén jelenlétében végzett mozgásról kapta a nevét. Az aerob munkavégzés edzi a szívet és a tüdőt, így a keringési és légzőrendszer hatékonyabban tud működni. Ha­tására növekszik a szövetek oxigénellátása, tehát javul az állóképesség. Az aerobic a nyolcvanas években vált önálló sportággá, divatmozgalommá. A mozgásformát a 60-as években az Egyesült Államokban fejlesztették ki a NASA űrhajósai részére, fizikai állapotuk javítása érdekében. A módszer rend kívül hatásosnak bizonyult, és Jackie Sorensen a mozgásanyagot zenével párosította. Az igazi aerobic-őrület a 80-as években vette kezdetét, ami­kor az ismert amerikai színésznő, Jane Fonda videókezettáin népszerűsíteni kezdte, s – elsősorban a nők körében – óriási sikert aratott. A fogyókúrás csodaszernek tartott aerobicra egész iparág épült, a sportszergyártók remek érzékkel használták ki a benne rejlő lehetőségeket, s gomba módra szaporodtak az aerobic-termek. A kezdetek óta átértékelték az aerobic mozgásanyagát és létrejött az a ma is használatos módszertan, amely a teljesítmény növeléséről az egészség megőrzésére helyezte a hangsúlyt. A mai fitnesz-aerobic tehát a helyes testtartásban szerepet játszó izmok erősítését, nyúj­tását, valamint a mozgáskoordináció tudatos fejlesztését is céljának tekinti. Néhány éve versenyszerűen is űzik az aerobicot.

     

AIKIDO

Az aikidó  egy tradicionális alapokra épülő modern, japán harcművészet. Alapítója Uesiba Morihei, ismertebb nevén O-szenszej, azaz „nagymester”, „nagy tanító”.

Az aikidó gyakorlati technikái a kifinomult mozgáson, az ellenfél erejének elvezetésén, és annak az ellenfélre való visszafordításán vagy szétszórásán alapulnak. Az Alapító megfogalmazása szerint, az Aikido egy olyan Út, amellyel le tudjuk győzni a konfliktusokat magunkban, és amellyel békét teremthetünk a Világegyetemben. Ennek megfelelően az Aikido gyakorlása során nem létezik ellenfél vagy ellenség, hanem partner van, akit vezetnünk és irányítanunk kell. A gyakorlónak tehát nem a pusztításra, hanem minden esetben az építő jellegű konfliktus-kezelésre kell törekednie.

Az aikidó szót három ideogramma alkotja:

- az AI jelöli az egységet, az egyesítő cselekvést, az egyesülést, a harmóniát;

- a KI írásjele a rizsfőzés során felszálló gőzt jelképezi, így a levegőhöz, a légzéshez, az életerőhöz kapcsolódik. A távolkeleti gondolkodásban a KI az univerzumot átható egyetemes energiát jelenti;

- a DÓ két részből álló, egy fejet, valamint az előre haladó mozgást ábrázoló ideogramma, mely egy járás közben az útját fürkésző emberként értelmezhető; ezt általában ösvénynek, útnak, az emberiség szolgálatában végrehajtott feladatnak fordítják.

A három szótag leggyakoribb magyarázata alapján tehát, az aikidó leginkább ismert fordítása "Az Univerzum energiájával való egyesülés útja".

Az aikidó gyakorlása többnyire páros helyzetekben zajlik. Az egyik fél (az úgynevezett uke) egy meghatározott támadást indít a másik fél irányába. A másik fél (tori vagy nage), – eleinte egy meghatározott technikával, majd később szabadon választott módon – semlegesíti a támadó fél akcióját. A tori jelentése az a fél, aki a technikát végrehajtja; az uke jelentése pedig az a fél, akin a technikát végrehajtják.

A gyakorlás történhet álló helyzetben (tacsi-vaza); szeizában, vagyis térdelő ülésben (szuvari-vaza); illetve úgy, hogy az uke álló helyzetből támad a szeizában lévő torira (hanmi-hantacsi-vaza).

Az uke által végrehajtott támadás lehet fogás, ütés, vágás, rúgás, történhet szemből és hátulról. Mivel az aikidó nem támadó jellegű harcművészet, a gyakorlás során ezen támadásokra nem fektetnek akkora hangsúlyt, mint a többi harcművészetben. Ugyanakkor az őszinte és erőteljes támadások a feltételei annak, hogy az aikidó-technikákat helyesen lehessen gyakorolni.

Az aikidó gyakorlásának másik pillérét a fegyveres gyakorlatok jelentik. Az edzéseken használt fegyverek fából (ritkábban műanyagból) készülnek; ilyenek a bokken (fakard), dzsó (bot), illetve tantó (fából készült, kés alakú gyakorlófegyver). A bokkennel való gyakorlást aiki-kennek, a dzsóval való gyakorlást aiki-dzsónak nevezik.

Az aikidóban számtalan kidolgozott technika van, ezeknek pedig több ezer változata ismert. A gyakorlás célja nemcsak az, hogy az adott technikák használatát minél jobban megtanuljuk, hanem az is, hogy rajtuk keresztül megértsük azon elveket, amelyek az aikidó lényegét jelentik, s amelyek által később megszabadulhatunk a technikák alkalmazásának kötöttségeitől.

A helyes távolság megtartása, az időzítés, a saját stabil állapot megtartása, az ellenfél kibillentése, a támadó erejének elvezetése, a testi-lelki és szellemi egyensúly megvalósítása – mind az aikidó alapvető elveit jelentik.

Az aikidó gyakorlásának célja a test és az elme fejlesztése, valamint az Univerzum valódi természetének és mibenlétének a megértése. Amennyiben ez sikerül, az egyén összhangba kerül a Világmindenséggel, s az így keletkező harmónia kioltja, feloldja azt a feszültséget, amit a támadó szándék hozott létre. Az aikidóban tehát nem arra kell törekedni, hogy felülkerekedjünk az ellenfelünkön, hanem arra, hogy összhangba kerüljünk vele, és a harmóniával kioltsuk a diszharmóniát. A technikák tehát nem harci technikák (nem a pusztítás a céljuk), hanem a partner és ezáltal önmagunk megismerésének, s a világegyetem megértésének eszközei.

 

     

AMERIKAI_FUTBALL

Az amerikai futball – vagy ahogy az USA-ban és Kanadában hívják: futball – egy csapatjáték. A játék célja, hogy a labdát az ellenfél end zone-jába vigyük és ezzel pontokat szerezzünk. A labdát lehet hordani, dobni vagy passzolni. Pontot többféleképpen lehet szerezni; a labda gólvonal mögé vitelével, a gólvonalon áthaladt csapattársnak való passzal vagy kapura rúgással. A játékot az nyeri, aki a megszabott időn belül a legtöbb pontot szerzi.

Az Amerikai Egyesült Államokon kívül az amerikai futball névvel különböztetik meg a hagyományos futballtól, amit ott soccernek neveznek, vagy a rögbitől. Az amerikai futball a 19. század végén alakult ki a rögbiből. Az arena football az amerikai futball egyik változata, ez úgy viszonyul az amerikai futballhoz, mint a futsal (teremfoci) a labdarúgáshoz: ugyanaz a játék, teremben (arénában), nagyobb irammal, több ponttal.

A játék egy 120 yard (110 méter) hosszú és 53 1/3 yard (49 méter) széles, téglalap alakú pályán zajlik. A hosszanti szélen lévő vonalak az oldalvonalak, a rövid szélen lévő oldalvonalak az end line-ok. A pálya két végén a goal line-ok vannak, amelyek egy 100 yard hosszú pályarészt fognak közre. Pontot szerezni az end zone-nak nevezett, 10 yard széles területen lehet, amely a goal line-tól az end line-ig tart.

A pályát a goal line-tól a félpályáig (50 yard) az úgynevezett yard line-ok osztják 5 yardnyi részekre, akárcsak a rögbiben. Az oldalvonalakkal párhuzamosan két vonal található, ezek a hash mark-ok. A labda minden játék kezdésekor e hash mark-ok között kell elhelyezkedjen.

Az end zone mögött található a 18,5 feet (5,64 méter) széles kapu (goal post vagy upright), amelynek alsó része 10 feet (3 m) magasan kezdődik. A sikeres rúgás feltétele az, hogy a labda efölé a 10 feet magas keresztrúd fölé és a kapufák közé kerüljön. Biztonsági okokból a kaput tartó póznák egy szivacsos anyaggal vannak körülvéve, elkerülendő a velük való ütközésből eredő sérüléseket.

Minden csapat egyszerre 11 játékossal vesz részt a pályán zajló játékban. A csapat összeállítása minden időkérésnél vagy szünetben változtatható, tetszőleges számú cserével. A csapatok három elkülönített csoportra vannak osztva, ezek: Offense Team (támadó), a Defense Team (védekező) és a Special Team (különleges csoport). Az NFL-ben egy csapat 53 játékossal rendelkezik összesen, és általában ezek mindegyike pályára lép minden meccsen.

A futballt a pályán lévő két, tizenegy tagú csapat játssza, de a játék sajátosságából adódóan a csapatokat az edzői stábbal együtt közel 70-70 fő alkotja.

Egy meccs általában négy 15 perces negyedből áll, a második és a harmadik negyed között van a félidő, egyébként a negyedek között csak térfélcsere van. A középiskolai mérkőzések 4 x 12 percesek. Az előbb leírtak természetesen főleg a sportág hazájában, és a nagyobb bajnokságokban (NFL, college football) érvényesek, a világ más részein, és más bajnokságokban előfordulhatnak eltérő hosszúságú összecsapások. A II. Magyar Bajnokságban (II. Hungarian Bowl) 4 x 12 perces mérkőzéseket rendeznek. A játékidő mérése leginkább a futóórás és tiszta játékidő keverékeként fogható fel, bizonyos playek (pl. a játéktéren kívülre kerül a labda, punt) után megáll az óra. Emiatt egy teljes futballmérkőzés akár három óráig is tarthat. Ha a rendes játékidőben döntetlen az állás, akkor hosszabbítás (overtime) következik, ez lényegében egy 5. negyed. Ilyenkor a hirtelen halál szabálya lép életbe, vagyis az első pontot szerző csapat nyer. Ha egyik csapat sem szerez pontot, akkor a mérkőzés döntetlennel ér véget.

A támadó csapatnak 40 másodperce van a támadás indítására, ha a bíró nem állítja meg az órát. Amennyiben technikai okok miatt (pl. sérülés, büntetés stb.) megállították az órát, akkor a bíró óra-újraindítási jelétől számítva 25 másodperc van a kezdésre. Amennyiben a támadó csapat az adott időn belül nem kezdi meg a támadását, büntetést kap 

Egy amerikaifutball-mérkőzés rövid, általában 5-10 másodperces támadóakciók sorozatából épül fel, melyek között 25, illetve bizonyos esetekben 40 másodperc megbeszélési idő van, tehát a játék menete nem folyamatos, ellentétben pl. a rögbivel. A kezdőrúgást (kickoff) követően a fogadó csapat visszafutó embere (kick returner) elviszi a labdát egy bizonyos pontig, ahonnan a csapat támadóegységének maximum 4 lehetőségből minimum 10 yardot kell előrejuttatnia a labdát. Ha ez sikerül, akkor a támadók first down-t érnek el, vagyis újabb négy lehetőséget az előrejutásra attól a ponttól, ahol az akció véget ért. Ha ez nem sikerül, akkor az ellenfél következik. Fontos megjegyezni, hogy a pályán lévő két csapatból egyidejűleg az egyik mindig támad, a másik mindig védekezik. Azt a pontot (egész pontosan a labdára állított, az oldalvonalra merőleges egyenest), ahol a labda van az akció (play) megkezdésekor, line of scrimmage-nek nevezik . A játékosok a line of scrimmage két oldalán állnak fel egymással szemben. Az akciók (kivéve a kezdő-, és a szabadrúgást) a snap-pel kezdődnek. A snap során a center a lábai között átadja a labdát a mögötte álló irányítónak.

Ezután két módon lehet előrejuttatni a labdát. Az egyik a a labdával való futás, a másik annak lepasszolása. A futás (rush) az esetek nagy részében handoff-al kezdődik, ez az a mozzanat, amikor a QB átadja a running back-nek a labdát. Az irányító maga is futhat a labdával a snap után. A passzolás az amerikai futballban - ellentétben a rögbivel- az esetek túlnyomó többségében előre történik. Előre passzolást egy playben csak egyszer, és csak a line of scrimmage mögül lehet végrehajtani a támadócsapatnak. Oldalra, illetve hátra bármennyiszer, és bárhol lehet passzolni. Ezt nevezik lateralnak, de ez rendkívül ritka, mivel ekkor nagy a labdavesztés kockázata.

Az akciónak akkor van vége, ha a labda „halott” lesz. Ez a következő esetekben fordulhat elő:

  • A labda a földre kerül, vagy a védekező csapat megállítja annak előrehaladását
  • Egy passz az oldalvonalon, vagy az alapvonalon kimegy a pályáról, illetve földet ér anélkül, hogy elkapták volna. Ilyenkor az előző line of scrimmage-ről indul a következő play
  • A labda, vagy az azt birtokló játékos elhagyja a pályát (out of bounds).
  • Pontszerzés
  • Bizonyos büntetések esetén akció közben a bírók megállítják a játékot, és a labda halott lesz.

A labdabirtoklás a következő esetekben változik:

  • A támadó csapat nem tud a 4 lehetőségből 10 yardot haladni. Ekkor arról a pontról, ahol a 4. play véget ért, jöhet az eddig védekező csapat. Ennek neve turnover on downs.
  • Pontszerzést (Touchdown, vagy Field Goal) követően a pontszerző csapat kezdőrúgás után átadja a labdát a másik csapatnak.
  • A támadók 4. kísérletre nem próbálják meg a 10 yardot elérni, hanem elrúgják a labdát. Ez a punt. Ez akkor fordul elő, ha nem látnak esélyt a first down elérésére, és sikeres mezőnygólra sincs esély. Mivel a másik csapat így is, úgy is átveszi a labdabirtoklást, az a cél, hogy ezt ne a jelenlegi pontról tegye, hanem a puntolók end zone-jától minél távolabb.
  • A védekező csapat egy tagja elkapja az irányító passzát. Ez az interception. Az elkapás pillanatától megváltozik a birtoklás, és az eddig védekező csapat lesz a támadó, tehát az interceptiont vissza lehet hordani, ideális esetben touchdown is érhető el belőle.
  • A támadó csapat labdát birtokló tagja elejti a labdát. Ez a fumble. Ekkor a labda azé a csapaté lesz, amelynek a tagja a szabad labdát felvette. Az interception-t, és a védelem által megszerzett fumble-t nevezzük közös néven turnover-nek.
  • Kihagyott mezőnygólkísérlet. A labda a rúgás pontjáról jár a védekező csapatnak, illetve, ha az 20 yardon belül történt, akkor a 20 yardos vonaltól.
  • A támadó csapat tagját a saját end zone-jában szerelik, vagy kényszerítik ki a pályáról. Ezt nevezik safety-nek. Safety jár abban az esetben is, ha támadócsapat a saját end zone-jában szabálytalankodik. A safety-t szabadrúgás (free kick) követi. Ezt a safety-t elszenvedő csapat hajtja végre a saját 20 yardos vonaláról. Ezt lehet kickoff módjára, vagy punttal csinálni, de szinte kizárólag az utóbbit alkalmazzák. Ekkor nincs snap, az akciót a punter a saját kezében tartott labdával indítja.

 

     

BASZK_PELOTA

Az 1900. évi nyári olimpiai játékokon a pelotaban június 14-én tartották meg a versenyt két csapat részvételével. A baszk pelota a fallabda régi spanyol változata ütő helyet egy kanál szerű eszközzel kapják és hajítják el a labdát. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság nem ismeri el hivatalos olimpiai programként.

     

BANDY

A bandy szó az angol „bent” (hajlít) szóból ered, a boton lévő hajlítás révén. A bandy szó kiterjedt értelemben azonban az egész botot jelenti. 

Olyan bunkósbot, mely az alsó részén hajlítva van a labdavezetés érdekében.

A játék magyar neve, jéglabda, mely a jégkorong és a gyeplabda furcsa keveréke.

A Bandy-t leginkább úgy lehetne jellemezni, hogy jégen játszott gyeplabda egy hatalmas méretű pályán, óriási kapukkal és egy egészen pici labdával. A Bandy lényege nagyjából ugyanaz, mint jégkorongé. A labdát tíz korcsolyázó játékos próbálja a focikapu méretű ketrecbe juttatatni. A hokihoz és gyeplabdához hasonlóan itt is egy ütő áll a sportolók rendelkezésére, melynek segítségével üthetik a játékszert a kapuba. A Bandy azért sokban különbözik a hokitól. Nincsenek például durva ütközések vagy esetleg komolyabb verekedések. A tíz mezőnyjátékos egy kapussal egészül ki, akinek a felszerelése hasonló a hoki kapuséhoz, csak itt éppen nincs ütő és lepkés-kesztyű. Ez a sport azért a még gyermekcipőben jár az fent említettekhez képest és fejlődésének az sem tesz túl jót, hogy a pálya nagysága és a labda kicsinysége miatt a játékot igen nehéz feladat figyelemmel követni.

Hihetetlen de a Bandy története több mint 400 évre nyúlik vissza. A nyomok és emlékek megmutatják a mai játékosok őseinek létezését, amelyek főleg Iránban, Egyiptomban és Görögországban találhatók. Egyiptomban például van egy falra festett jelenet, melyen látható, hogy a játék megjelenik két játékossal, ütővel a kezükben, amint kezdik a játékot a labdával.

Az eredeti hazája a modern téli Bandy játéknak a 18. század közepe óta Bury Fen (északkelet Anglia).

Az első Bandy mérkőzés, két londoni klub között volt, 1875-ben. Ezelőtt a mérkőzések vidéken kaptak helyet a Bury Fen Bandy klub és más Bandy klubok között.

A szabályok később alakultak ki, a kezdeti időben nem volt hivatalos szabályzat. 
Ez akkor jött létre, amikor 1891-ben megalakult Angliában a Nemzetközi Bandy Egyesület. Ezt megelőzően a csapatok a játék előtt állapították meg a szabályokat és jelölték ki a játékterületet.
Két hosszú fűzfapálcát fagyasztottak a korai brit játékokon a jégbe és a tetejüket összefogva kaput alakítottak ki. A kapuk általában olyan messzire voltak egymástól amennyit a jég megengedett.

A Bandy jelenlegi formája 1955-ben jött létre, amikor megalakult a Nemzetközi Bandy Szövetség. 
1957-óta pedig világbajnokságokat is rendeznek, melyeknek győztesei legtöbbször a kanadai, az orosz és az északi országok csapatai voltak.

A Bandy már Magyarországon is megvetette a lábát, igaz még nagyon az út elején jár a magyar szövetség a csapatok illetve a válogatott. Viszont ebben a  sportban is helyet követelünk magunknak.

2004 -ben Magyarország adott otthont a férfi „B” –csoportos világbajnokságnak ahol a magyar kapus Botlik Tibor nyerte a torna legjobb kapusa díjat.

2006-ban Stockholmban rendezett világbajnokságon a „B”- csoport harmadik helyezettje lett a magyar válogatott.

     

BILIÁRD

 

Az asztal:
Az asztal mérete 254 cm x 127 cm.

A golyók felrakása:
A golyók felrakásához a háromszöget kell használni. Az első golyót a tőpontra kell tenni, és a többi golyót az asztal hossztengelyével párhuzamosan, középre kell felrakni úgy, hogy minden golyó érintse a mellette álló golyókat. 

A kezdés eldöntése:
A kezdés elnyeréséért a két játékos tempólökést hajt végre. A két játékos a golyót a homlokvonal mögé helyezi, az asztal bal és jobb oldalán. Ezután a tőfalra lökik a golyót egyszerre, úgy, hogy azok a homlokfalhoz minél közelebb guruljanak vissza. Amelyik játékos közelebb gurítja a golyót a homlokfalhoz, ezzel elnyeri a kezdőlökés jogát, amelyet átadhat a másik játékosnak.
Hibák kezdőlökéskor: a golyó nem ér hozzá a tőfalhoz, a golyó beleesik valamelyik lyukba, a golyó felugrik az asztalon. Ha mindkét játékos hibás lökést hajt végre, akkor meg kell ismételni a tempólökést.

A kezdés:
Kezdéskor a játékos a fehér golyót (cueball) a homlokvonal mögött bárhová helyezheti. Ha kezdéskor a fehér golyó a lyukba kerül, akkor a következő játékos kézből lökhet, úgy, hogy a fehér golyót a homlokvonal mögé helyezi és úgy lök, hogy a fehérgolyó áthalad a homlokvonalon (kivétel a 9-es játék). 

Egy láb a földön:
A lökés pillanatában a játékos egyik lábának a földön kell lennie, hogy a lökés szabályos legyen.

Szabályos lökés:
A lökő játékosnak a szabályban előírt golyót el kell találnia, annak be kell esnie a lyukba, ha nem esik be, akkor a fehér golyónak vagy az eltalált golyónak vagy a lökéskor megmozdult bármelyik golyónak hozzá kell érnie valamelyik falhoz. Ellenkező esetben a lökés hibás. (Az együttes találat hibának minősül.)

Golyók véletlen elmozdítása:
Amennyiben a játékos elmozdít egy golyót lökéskor az hibának minősül, az elmozdított golyók maradnak a helyükön, a következő játékos kézből lökhet.

Asztalról kilökött golyók:
Az asztalról kilökött golyót a tőpontra kell visszaállítani (kivétel a 9-es játék, itt csak a 9-es golyót kell visszarakni.)

     

BOWLING

A bowling egy igen színes, meglehetősen látványos és roppant nagy népszerűségnek örvendő sport, és emellett az egyik legrégebbi játék a világon. 
Ki gondolná, hogy a bowling az ókori Egyiptom bölcsőjéből - i. e. 3200-ból - származik, akár a papirusz vagy az öntözéses földművelés? Erre a tanúsítvány, hogy régészek egy piramis aljában a mai golyókhoz és bábukhoz hasonló eszközöket találtak. A játékot innen átvették Babilóniába, majd Julius Caesar uralkodása idején Észak-Olaszországba is. 
A bowling azon formáját, melyet ma is játszunk, először egy Londonról szóló könyvben említették, melyet több mint 800 éve írtak. Eszerint a sportág szabadtéri játék volt, melyet elsősorban nemesek játszottak. Az első fedettpályás bowling 1445-ből származik, szintén Londonból. Más elmélet szerint a modern játék Németországban alakult ki i. sz. 300 körül. Ez nem szórakozás volt, hanem a korai keresztények megtisztulási szertartásának szerves része. A hollandok verziójában - amelyben a kilenc bábut gyémánt alakban állították fel - az volt a cél, hogy csak a középső bábut döntsék le. Amerikába az első holland bevándorlók által került a bowling. Itt a szesz- és szerencsejáték-tilalom idején - hogy a játék betiltását elkerüljék - adtak a már meglévő kilenc bábuhoz egy tízediket, és a bábuk felállítását is megváltoztatták háromszög formára. A mai napig így játsszuk a játékot.

A sportág folyamatos változásokon, fejlesztéseken és finomításokon ment keresztül. A legnagyobb technikai előrelépés az AMF által 1950-ben kiadott automata bábuállító volt, amely lesöpörte a pályákról a Brunswick félautomata és teljesen manuális gépeket. Ezekkel a változásokkal felkeltette az emberek érdeklődését, s ezáltal a 10 bábus bowling Amerika legkedveltebb időtöltésévé vált.

A bowling a rendszerváltással egy időben érkezett hazánkba, az első bowlingpálya 1989-ben épült. Habár hazánkban még gyermekcipőben jár ez a sportág, a hazai és nemzetközi versenyek, a barátságos mérkőzések, az ezek révén kötődő ismeretségek és barátságok sok szakmai segítséggel és tanulással párosulnak, így hamarosan a magyar bowlingsport is eljut a játék tökéletes megismeréséhez és elsajátításához. A Magyar Bowling Szövetség (MABOSZ) 1996 decemberében alakult. 
Ma Magyarországon 16 "profi" bowlingklub létezik, amelyekben kb. 80-100 igazolt versenyző játszik. Van olyan klub, amely több csapattal vesz részt a most folyó csapatbajnokságban, így jelenleg 20 csapat küzd a hazai bajnoki címért. Budapesten épült a legtöbb bowlingpálya, de számos vidéki város is dicsekedhet elsőrangú bowlingpályával: a pályák közül már jó néhány nemzetközi szintű, de vannak köztük kevésbé korszerűek is (ez utóbbiakat nevezzük zsinóros vagy madzagos pályáknak, ezzel szemben a "seprűs" a modernebb). 
Pályafelületüket tekintve ezek lehetnek parkettás vagy műanyag pályák is. Az igazolt versenyzők részére szinte ugyanazokat az egyéni pénzdíjas versenyeket rendezik évek óta:

     

BRIDZS

A bridzs (angolul bridge) egy kártyajáték, amelyet több 10 millióan játszanak világszerte rendszeresen, akiknek nagy része bajnokságokon és versenyeken is részt vesz. A bridzs ugyanis egyike azon kevés kártyajátéknak, amelyet versenyszerűen is lehet űzni. 1999-ben a NOB olimpiai sportnak minősítette és 2002-ben bemutató játékot rendeztek a téli olimpián. A mai bridzs bő 70 éves történelemre tekinthet vissza, bár előzményei több száz évesek. Világszerte több ezer bridzskönyv jelent meg az idők folyamán, magyarul is számos mű létezik, mind a nemzetközi művek fordításaival mind magyar szerzők műveivel találkozhatunk.

A bridzs a whist nevű kártyajátékból alakult ki a 20. század elején. A bridzs (bridge) szó vélhetőleg az orosz „biritch” szóból származik. A whist története egészen a 17. századig nyúlik vissza, ekkoriban Angliában már játszották, noha vélhetőleg Oroszországból származik. Az első whist-könyv 1742-ben jelent meg, az első versenyt pedig 1857-ben tartották Londonban. Ekkoriban már világszerte elterjedt a játék.

1925-ben Harold S. Vanderbilt amerikai multimilliomos kidolgozta az ún. „contract bridge” szabályait, amely az akkoriban már elterjedtbridzsen alapult. A játéknak ez a verziója gyorsan elterjedt világszerte és hamarosan teljesen egyeduralkodóvá vált. 1929-ben megjelent az első bridzs újság, a Bridge World.

A bridzs szabályai kis mértékben bár, de időnként azóta is változnak. Ezek a szabálymódosítások elsősorban a pontozást, illetve a versenyek lebonyolítási rendjét érintik.

A bridzset négy játékos játssza egy pakli francia kártyával, jokerek nélkül. A két-két szemben ülő játékos alkot egy-egy párt, a két pár egymás ellen küzd. A játék célja minél több ütés elvállalása és megszerzése. Egy ütés úgy keletkezik, hogy valaki hív egy tetszőleges lapot, a többieknek pedig sorban (az óra járásával egyező sorrendben) ugyanilyen színű lapot kell tenni (akinek van). Aki a legmagasabb ugyanolyan színű lapot teszi, az viszi el az ütést. Ha valaki nem tud a hívott lappal azonos színűt tenni, akkor tetszőleges lapot tehet. Hogy ezzel mit érhet el, az attól függ, hogy milyen fajta játékot játszanak. Két fajta van:

  • Adu nélküli játék: ekkor csak a hívott lappal megegyező színű lappal lehet ütni, ha valaki egyéb színt kénytelen tenni egy hívásba, akkor azzal nem szerezhet ütést.
  • Játék aduszínnel. A játszma elején a játékosok (később kiderül, hogyan) megállapodnak egy színben, ami erősebb a többinél. Ezt nevezik adunak, és ennek a színnek a legkisebb lapja is erősebb, mint a többi színből bármelyik. Ha valaki hív egy színt, és az neked (már) nincs, akkor megütheted a hívást úgy is, hogy adut teszel bele. Ha többen tesznek adut, akkor az viszi az ütést, aki a magasabbat tette.

Aki ütött, annak kell hívnia a következő ütéshez, és ez így megy, amíg el nem fogynak a lapok.

A játék menete: Mint azt kiszámolható, összesen 13 ütés van egy játszmában. Szó volt az előbb arról, hogy a játékosok megállapodnak egy aduszínben. Ez a megállapodás valójában egy árverés (licit) eredménye: aki több ütés megszerzését vállalja, az mondhatja meg, hogy mi legyen az adu (vagy hogy ne legyen). A vállalást természetesen a partnerrel együtt kell teljesíteni, tehát a két játékos ütései összeadódnak. Nem lenne nagy teljesítmény az ütések felénél kevesebbet vállalni, ezért a játékosok csak a haton felül vállalt ütésekre licitálhatnak, és csak erre kapnak pontokat (ha teljesítik a vállalást). A licitet az osztó kezdi. Egy licit az alábbiakból áll: a (6-on felül) vállalt ütésszám és az aduszín (vagy adu nélküli játék) megnevezése, ami mellett a játékos a fenti ütésszámot elvállalja. Ha nem akar hét vagy több ütést elvállalni, akkor passzol. Ezután a soron következő játékos licitálhat, ha több ütést vállal, mint az előző. Ha nem, akkor passzol. Akkor ér véget a licit, ha hárman egymás után passzolnak (kivéve a legelején, ahol a negyedik helyen ülő játékos persze licitálhat). Ha a licit véget ér, akkor megnézik, hogy a vállaló játékosok közül ki mondta először azt a színt, ami végül az adu lett. Ő lesz a "felvevő", míg partnere az adott játszmában nem fog játszani ("asztal" lesz). A másik két játékost ellenjátékosoknak nevezik. A felvevő után következő játékosnak kell először hívni. Ez után a felvevő partnere az összes lapját leteríti az asztalra, hogy a másik három játékos láthassa (ezért "asztal"). Ő ebben a játszmában gyakorlatilag nem játszik, azt fogja tenni, amit a partnere (a felvevő) kér. Ezután a fent leírt módon lemegy a 13 ütés (gyakorlatilag tehát egyetlen szabály van: a hívott színnel azonos színű lapot kell tenni, ha van – úgy mondják, hogy színre színt kell tenni). Ha a felvevő legalább annyit ütött, mint amennyit vállalt, akkor ők kapnak pontokat a teljesített ütésszámmal arányosan, ha pedig kevesebbet üt, akkor az ellenfelek kapnak pontokat azzal arányban, hogy hány ütés hiányzott a teljesítéshez.

Alapvetően kétféle módon lehet a bridzset versenyszerűen játszani: páros versenyen vagy csapatversenyen. Az előbbi esetén párok mérkőznek egymással, ugyanazt a leosztást sok pár lejátssza egymás ellen és az azonos vonalon (Észak- Dél vagy Kelet-Nyugat) ülő párok teljesítményét hasonlítják leosztásonként össze. Csapatversenyen 2 legalább négyfős csapat mérkőzik egymás ellen, a leosztásokat két asztalon játsszák le úgy, hogy az egyik asztalnál az egyik csapat Észak- Dél vonalon ül, a másik asztalnál pedig Kelet-Nyugaton. A két asztalon elért eredményeket ezután összevetik egymással.

Minden évben rendeznek bridzs világbajnokságokat, Európa Bajnokságot, sőt 4 évente Bridzs Olimpiát is, amely csak nevében Olimpia, mert nem része a hivatalos Olimpiának. Előbbi kettőben páros- és csapatverseny is van, ez utóbbinál csak csapatverseny. Az első világbajnokságot 1935-ben rendezték meg.

 

     

DARTS

A darts angol eredetű játék és sport, melynek során apró nyilakkal dobnak egy kör alakú céltábla különböző pontértékű szektoraira. Általában pubokban és kocsmákban játsszák a világ minden részén, de a legnagyobb versenyek és szervezetek az Egyesült Királyságban, az Amerikai Egyesült Államokban, Hollandiában és a skandináv országokban működnek.
A dartsban két szakágat különböztetnek meg a tábla és a nyilak anyagától függően. Steel dartsnak nevezik azt a játékot, amikor fémhegyű (steel=acél) nyíllal szizál (vagy ritkábban egyéb anyagú) táblára dobnak, soft dartsnak pedig azt, amikor a játékosok automata gépekre játszanak műanyag hegyű nyilakkal.

A legenda szerint néhány száz évvel ezelőtt egy átfázott angol íjász elhatározta, hogy kellemesebb módot választ a gyakorlásra a téli hónapokban. Letette íját, levágott a nyílvesszőjéből és elvonult a közeli pub kellemes melegébe és kényelmébe, ahol ügyességét úgy gyakorolta, hogy a lerövidített nyílvesszőket a falra akasztott farönkszeletbe dobta. Mellé állt egy másik íjász, aki megpróbált az előzőnél jobb eredményt elérni és ezzel megszületett a vetélkedés, a játék, a sport.

A sport fejlődése a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején jelentősen felgyorsult, izgalmas, népszerű sporttá fejlődött. A szinte robbanásszerű fejlődésben – a sport alapvető tulajdonságából eredő népszerűségen kívül – két tényező játszott fontos szerepet. Az egyik: a technikai fejlődés, a felszerelések gyártói képesek lettek a nyilakat wolfram ötvözetből készíteni, ami elősegítette az eredmények jelentős javulását. A másik, talán az első tényezőnél fontosabb: 1973-ban Oliver A. Croft vezetésével alakult brit nemzeti szövetség a British Darts Organization (BDO) a televízió nyilvánossága elé vihette a DARTS sportot.
A BDO megalakulását sorra követték más nemzetek szervezeteinek, szövetségeinek megalakulása az USA-ban, Svédországban, Ausztriában, Belgiumban, Új-Zélandon.
1976-ban brit kezdeményezésre megalakult a nemzetközi szervezet a World Darts Federation. Ez a szervezet dolgozta ki és tartja karban a nemzetközi versenyszabályzatot, a ranglista rendszert, szervezi és ellenőrzi a nemzetközi ranglista alapját képező versenyeket, a DARTS népszerűsítését. A Világ Darts Szövetsége 1992. december 14-én immár 48. tagként soraiba felvette a Magyar Darts Szövetséget.

Az alábbi szabályok érvényesek általában a darts sportágban, ám a különböző versenyek kiírásaiban ezek változhatnak, illetve egyéb szabályokkal egészülnek ki.

A tábla elhelyezése 

  • A táblától 237 cm-re kell állnia a dobónak.
  • A tábla középpontjának magassága a talajtól mérve 173 cm.

Dobás 

  • Dobásnál mindkét lábnak a dobóvonal mögött kell lennie.
  • Az eldobott nyilat akkor sem lehet újra eldobni, ha az nem érte a táblát.
  • Az elejtett nyílért a dobóvonalon belülre is be lehet lépni.

Számolás 

  • Steel játékban csak a táblából a játékos által kivett nyilak pontértéke számít.
  • Soft játéknál 'amit a gép megad' elv érvényesül.

Játékok

  • '01 játékok (901, 701, 501, 301 ezek ugyanazon elven mennek végig, csapat játékban 1001-gyel szokás kezdeni
  • Cricket(3*20, 3*19, 3*18, 3*17, 3*16, 3*15, 3*tripla, 3*dupla, 3*bull)

Short Cricket(3*20, 3*19, 3*18, 3*16, 3*15, 3*bull)

Ausztrál Cricket

  • Shanghai
  • Bull Master

9 nyilas: 501 dupla ki játék teljesítése a minimálisan szükséges 9 nyíl eldobásával. Nagyon ritka és szép teljesítmény, versenyeken általában külön díjazzák, különösen a televízió által közvetített versenyeken. 9 nyíl eldobásával többféleképpen is "ki lehet szállni", mindegyikben 6 tripla 20-ast kell dobni.

     

ERŐEMELÉS

A testépítés mellett egyre nagyobb ismertségre szert téve fejlődik az erőemelés sportág. Míg a bodybuildingben a szép formák, a kidolgozott test a fontos, addig ebben a sportban a nyers fizikai erő. Célja a minél nagyobb súly egyszeri megmozgatása a vonatkozó szabályok szerint 3 különböző fogásnemben. Büszkeséggel tölt el minden sportbarátot, hogy a magyar erő világhírű. Szinte nincs olyan híradás a powerliftingben, ahol ne említenének meg egy új magyar bajnokot, egy új világcsúcsot. Ennek bizonyítéka az egyre több hazai lebonyolítású nemzetközi verseny is, mely egyre inkább Magyarország felé irányítja a figyelmet.

Hazánkban az erőemelő sport az 1960-as években jelent meg, és 1968-ban volt a sportág első hazai versenye. Két évtizedet kellett arra várni, hogy a "másik nyugatról jött sportággal" a testépítéssel együtt közösen szakszövetséget alakíthasson. 1989. december 16-án Budapesten megalakult a Magyar Testépítő és Erőemelő Szövetség. Mindössze hét év telt el, és az erőemelés óriási népszerűségre szert téve, hatalmas tömegbázissal a háta mögött önállóvá válhatott !. A Testépítés és az Erőemelés szakvezetői az évi Közgyűlésen megelőzve a ’96-os Sportörvényt, döntöttek a különválásról ( a Sporttörvény értelmében mindenképpen külön kellett volna válni tekintettel arra, hogy mindkét sportág nemzetközi szövetsége AGFIS tagsággal rendelkezett. )

A Magyar Erőemelő Szövetség 1996. február 25-én alakult. Első elnökének Rónaszéki Andrást választották, aki azóta is betölti ezt a tisztséget. Az erőemelés mint versenysportág a széles tömegek előtt nem annyira ismert mint népszerűsége alapján az elvárható lenne. Az erőemelést leginkább a súlyemeléshez lehetne hasonlítani, három fogásnemből áll: guggolás, fekvenyomás, felhúzás.

A fekvenyomás, a három fogásnem egyike olyannyira népszerűvé vált, hogy önálló fekvenyomó versenyeket, Világ- és Európa bajnokságokat is rendeznek.

Az erőemelés több mint harminc éves múltra tekinthet vissza, 1970-ben ismerte el a Nemzetközi Sportszövetség ( AGFIS ). Azóta rendszeresen rendeznek a sportágban a különböző korosztályok számára, nők és férfiak részére egyaránt világ- és Európa bajnokságokat. Az erőemelés jelenleg sajnos nem olimpiai sportág, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság javaslatára az ausztriai Salzburgban megtartott éves Kongresszuson 1996-ban, a sportágnak csökkentenie kellett volna a súlycsoportok számát ( 10 női és 11 férfi súlycsoportban zajlanak a versenyek ), azonban a tagországok küldöttei akkor leszavazták a csökkentésre vonatkozó javaslatot, s ezzel elveszítettük annak lehetőségét, hogy az ausztráliai Olimpiai Játékokon bemutató sportágként szerepeljünk. A NOB 2002-ben tárgyal ismét a Nemzetközi Erőemelő Szövetség vezetésével ( International Powerlifting Federation ) a felvétel lehetőségéről. Kiszivárogtatott információk szerint 2012-ig az erőemelő sportág is jelen lesz a sport legnagyobb megmérettetésén.

     

FALLABDA

A fallabda a squash néven világszerte ismert és elismert sport magyar elnevezése (más nemzetek nem próbáltak saját nyelvükön nevet adni ennek sportnak, talán azért, mert a „fallabda” elnevezés is inkább egy gyűjtőfogalom, amely több testvérsportot is jellemez: racketball, hardball, ricochet).

A fallabdát két játékos játssza egy 9,75 m hosszú és 6,4 m széles, általában parkettás pályán. A mérkőzést bemelegítés előzi meg, melynek során egyrészt felmelegítik a labdát (a hideg gumi rosszul pattan), másrészt a játékosok is bemelegítenek. Az adogatás kezdésének eldöntése az ütő megpörgetésével történik.

Az adogatás megkezdésével kezdődik a játék. Az adogató játékos megnyeri a labdamenetet, ha ellenfele a túl alacsonyan adja vissza a labdát (tinre üti)(fémmel borított, 0,45 m széles sáv a főfal legalján); ha a határvonalakon kívülre üti a labdát; ha nem tud beleütni a labdába, mielőtt az másodszor is pattanna a padlón. A határvonalat érintő labda is érvénytelen. A labdamenet folyamán a játékosok megüthetik a labdát közvetlenül a levegőből vagy az után, hogy egyet pattant a padlón. Az oldalsó és a hátsó falak használhatók arra, hogy a labdát visszajuttassák a főfalra.

Mérkőzéseken többnyire az úgynevezett "hagyományos" vagy "nemzetközi" pontozást alkalmazzák, ami azt jelenti, hogy csak az a játékos szerezhet pontot, aki adogatott. Ha a menetet a másik játékos nyeri meg, akkor nem kap pontot, de megszerzi az adogatás jogát. Minden játszmát kilenc pontig játszanak. Az utóbbi években elterjedőben van az "amerikai" pontozási rendszert, mely szerint a labdamenetet az adogatástól függetlenül bármelyik játékos megnyerheti. Ebben a rendszerben 15 pontig játszanak. Általában az a játékos kerül ki győztesen, amelyik öt játszmából hármat megnyer, de olyan pontozási rendszer is létezik, melyben háromból két nyert játszma szükséges a győzelemhez.

A mérkőzéseket csapatok is vívhatják egymás ellen. A csapatok három-öt játékosból állnak. Ilyenkor a csapattagok rangsor szerint mérkőznek egymással, vagyis először a legerősebb játékosok mérik össze tudásukat, majd a második legjobbak és így tovább. Minden megnyert mérkőzés egy pontot ér.

A versenyeken számos versenyző, illetve csapat küzd egymás ellen. Általában egyenes kieséses rendszerben játszanak, ami azt jelenti, hogy az a játékos vagy csapat, amelyik vereséget szenved a mérkőzés során, kiesik a mezőnyből. Léteznek csoportmérkőzéses rendszerű versenyek is: ilyenkor két elvesztett mérkőzés után esnek ki a játékosok, illetve csapatok. Harmadik lehetőség a körmérkőzéses verseny, ami azt jelenti, hogy mindenki mindenkivel megmérkőzik, és az a csapat vagy játékos nyeri a tornát, aki a legtöbb mérkőzést nyeri meg az összesítésben.

 

     

FITNESZ

A fitnesz (gyakran angolosan: fitness) olyan életforma, amely a jó fizikai erőnlétet, a szív, a tüdő és a vérkeringés tartós teljesítő képességének fejlesztését, az egészséges életmódot és az esztétikus külsőt helyezi előtérbe. A wellnesstől alapvetően az különbözteti meg, hogy nagyobb szerepet kap benne az aktív, sportos időtöltés. Az 1990-es évek közepén fitnesz világbajnoki címet szerzett Béres Alexandra szerint: „A fitness elsősorban optimális fizikai és pszichikai működési harmóniát, szociális alkalmazkodóképességet, a mindennapok optimális cselekvő- és teljesítőképességét jelenti. Állapot, mozgalom és életforma.”

A fitnesz az 1980-as években kezdett szabadidős tevékenységből sportággá alakulni. A versenyeken a sportolók három számban: fürdőruhás illetve estélyi ruhás felvonulással, valamint önálló zenés gyakorlattal szerepelnek. Több irányzata is létezik, a női szépséget kidomborító hagyományosabb bemutatók mellett elterjedtek a testépítésre emlékeztető erőteljesen formált alakokat, kimunkált izomzatot díjazó versenyek is.

A női fitnesz versenyek története mindössze másfél évtizedre nyúlik vissza, mégis igen gazdag jelentős eseményekben. Először 1984-ben, az Egyesült Államokban tartottak Ms.Fitness versenyt Wally Boyko amerikai üzletember kezdeményezésére és szervezésében.

Wally Boyko a fitnesz iparágban kezdte el karrierjét, mint a Body Building Expo and Superbowl of Body Building szervezője. Az ott versenyző hölgyek egy része nem akart olyan izomtömegre szert tenni, amelyre a body building versenyeken volt szüksége, ezért kifogásolták, hogy sajnos nem létezik olyan verseny, ahol ők a siker reményében megmérettethetnének. Így átérezve egy másfajta, jól megszervezett és felépített női verseny szükségességét, Wallyt foglalkoztatni kezdte az új sportág gondolata, és ?belekukkantott� az aerobic, a gimnasztika, a torna és szépségversenyek világába. Ennek eredményeként Wally Boyko 1984-ben megalkotta a Ms. Fitness versenyt.

Magyarország Európában az elsők között, 1994-ben csatlakozott a Nemzetközi Fitness Szövetséghez (IFSB), attól kezdve a Hargitai Győző által 1992 óta tevékenykedő társadalmi szervezet, a Magyar Fitness Szövetség (MAFIT) rendezte meg kizárólagos joggal Magyarországon az IFSB versenyeket. Versenyzői 2000-ig folyamatosan részt vettek a Ms.Fitness World és a Ms.Fitness Europe versenyeken, 2001-től napjainkig pedig a FitnessWoman® versenyeken. Legkiemelkedőbb női versenyzőink (Béres Alexandra, Kállai Ildikó, Gyurácz Eszter, Lakó Viktória, Oláh Anita, Kordé Emese, Horcsák Gabriella) számos Európa- és világbajnoki cím birtokosai.

 

     

FLOORBALL

A floorball egy labdával, csapatban játszott sport.

A játékot 5 mezőny és egy kapus játssza. A mezőnyjátékosok könnyű szerkezetű szénszálas ütőkkel és lábszárvédővel rendelkeznek. A kapusnak nincs ütője, nagy méretű fej-, mell-, térd- illetve lábszárvédőkkel rendelkezik. A labda műanyag, lyukacsos, kemény labda. A pályákat általában kézilabda pályán állítják föl. A kézilabda pálya alapvonalán végig 50 cm magasan palánk áll.

A Világ első szövetség alapítása Svédországban történt.

Két nemzet is a saját találmányának tartja ezt a játékot. Az 1960-as évek végén az Egyesült Államokbanmár játszották a floorhockey nevű játékot (hasonló ütőkkel a mostaniakhoz), de ezidőtájt egy társaság Svédországban (magyar tagja is volt, Czitrom András személyében) kitalált egy másik nagyon hasonló játékot az amerikaihoz, amit innebandynak neveztek el. Céljuk, hogy a jégkorongozni vágyó, de jégkorcsolyázni nem tudó, vagy a hoki agresszivitásától tartóknak, egy legalább ugyanolyan élvezetes, ám sokkal tisztább játékot hozzanak létre. A svéd szövetség 1981-ben alakult, a játékszabályokat is ekkor rögzítették, a floorball név 1986-tól használatos, a Nemzetközi Floorball Szövetség (International Floorball Federation, IFF) megalakulásától.

Magyarországon a játékot 1989-ben mutatták be, palánklabda névre kereszteltek, és még ez évben meg is alakult a Magyar Palánklabda Szövetség, melynek jogutódja a Magyar Floorball Szövetség lett 1997-ben. Jelentős fejlődés ekkor indult meg: főleg a fiatalok, általános és középiskolások kezdték el játszani. 1998-tól diákolimpiai sportág lett, ahol több mint száz csapat indul, melyek száma folyamatosan növekszik. A korosztályos versenyeken túl jelenleg működik egy női első osztály (OB I.) és a férfiaknál egy első (OB I.), egy másodosztály (OB II.) és 2004-ben megindultak az OB III. küzdelmei is.

     

FUTSAL

A futsal (ejtsd: futszál) a nagypályás labdarúgás hivatalos, első sorban teremben játszott változata, melyet a FIFA irányít. A név a portugál futebol de Salãoból és a spanyol fútbol salaból származik, mindkettő azt jelenti: teremfoci. Létezik egy játék, aminek neve futebol de Salão, de ez nem keverendő össze a futsallal.

A futsalt két csapat játssza, mindkét csapatban 4 mezőnyjátékos és egy kapus van. A cserék száma legfeljebb 7. A játék során akárhányszor lehet cserélni, de csak a kijelölt vonalszakaszon keresztül. A játéktér méretei nagyon hasonlítanak a kézilabda játéktér méreteihez, a játéktér szélét vonal és nem palánk határolja. A labda kisebb méretű, mint a labdarúgásnál használt, és az egyéb fizikai tulajdonságai is mások. Sokkal kevésbé pattan, de a felülete ugyanolyan, mint a nagypályás fociban. (Vagyis nem „szőrös” teremfocival játsszák.) A játékidő kétszer 20 perc, de fontos különbség, hogy itt tiszta játékidő van. (Azaz ha játékon kívül van a labda, akkor áll az óra.)

A játék eredete Uruguayba vezethető vissza, ahol 1930-ban Juan Carlos Ceriani Gravier ötlötte ki a labdarúgás mini, 4+1-es változatát, az ifjúság versenyeztetésére. A játékot kosárlabda játéktéren játszották, palánkok nélkül. A játéknak ez a változata több mint 70 éve létezik Brazíliában. Már az elejétől kezdve 4+1-es (négy játékos és egy kapus) rendszerben játszottak a játékosok, sosem volt 5+1-es változata. Brazíliában gyermekkorában Rivelino, Zico, Socrates, Ronaldo, Ronaldinho és sokan játszották, játsszák ezt a játékot. Dél-Amerikában népszerű fifusa 4+1-es labdajátékot szervező szövetséget a FIFA kalóz kispályás labdarúgó szervezetnek tekinti, mert a mai napig nem csatlakozott a nemzetközi szövetséghez.

A futsal 4+1 szabályai lényegesen eltérnek a sok helyen játszott kispályás labdarúgás szabályaitól. Néhány fontos különbség a teljesség igénye nélkül:

  • 4 mezőnyjátékos és egy kapus lehet a játéktéren egy csapatban. A cserejátékosok max. száma: 7 fő.
  • A labdától előírt távolság 5 méter az ellenfél játékosai számára. (Szabadrúgások, büntetőrúgások, - nagybüntető ill. kisbüntető, - sarokrúgás, oldalberúgás,… stb. esetén.) Ez alól csak a kezdőrúgás kivétel, ahol csak 3 méter.
  • A labdát 4 mp-en belül játékba kell hoznia az arra jogosult csapatnak (oldalberúgás, sarokrúgás, szabadrúgás, büntetőrúgás, kidobás… stb.), ellenkező esetben az ellenfél csapat következik: oldalberúgás esetén oldalberúgás-sal, egyéb rúgásnál közvetett szabadrúgással.
  • Nincs bedobás, csak oldalberúgás. A labdát szigorúan a vonalra kell helyezni (mozdulatlanul), és ha ez megtörtént, akkor szintén 4 másodperc áll rendelkezésre az oldalberúgás elvégzésére. Ügyelni kell arra, hogy rúgáskor a lábaknak a vonalon, vagy azon kívül kell lennie. (Ha lejár az idő, vagy a labda mozog, amikor elrúgják ill. a lábak szabálytalan helyen vannak a rúgáskor, akkor az ellenfél hozhatja játékba a labdát.)
  • A kapus kidobással hozhatja játékba a labdát. Hazaadás csak meghatározott esetekben lehetséges. Kidobás után a kapus addig nem érintheti a labdát, amíg a labda át nem halad a felezővonalon, vagy játékon kívülre nem kerül, illetve az ellenfél bármely játékosa nem érinti. (Ha mégis, akkor közvetett szabadrúgást ítélnek a csapata ellen.)
  • A kapus a saját térfelén mindössze 4 másodpercig birtokolhatja a labdát. Ha addig le nem passzolja, úgy az ellenfél közvetett szabadrúgást végezhet el onnan, ahol birtokolta a labdát a 4 mp leteltekor. (Ha a büntetőterületen belül birtokolta a labdát, úgy a szabadrúgást a 6-os vonal azon pontjáról kell elvégezni, amely a legközelebb van ahhoz a ponthoz, ahol a kapus a labdát éppen birtokolta.)
  • A 4 mp-es kapusszabály az ellenfél térfelére nem vonatkozik, a kapus lecserélhető mezőnyjátékosra, azonban ennek a játékosnak megkülönböztető mezt kell viselnie, a mezen lévő mezszámnak egyeznie kell a játékos eredeti mezszámával. (pl.: Lyukas hátoldalú megkülönböztető mez.)
  • Tilos a játékos irányába történő becsúszó szerelés!!! (Ez alól csak a kapus kivétel a büntetőterületen belül.) Becsúszva engedélyezett a labda mentése.
  • A közvetlen szabadrúgást maga után vonó szabálytalanságok számát nyilvántartják (halmozott szabálytalanságok), és félidőnként az ötödik szabálytalanság után, (tehát a 6. faulttól kezdve…) minden szabálytalanságért ún. kisbüntető jár, amit 10 méterről végeznek el, csak a kapus van a lövő játékossal szemben. (Ha a szabálytalanság a büntető területen kívül, de 10 méternél közelebb történt, akkor a rúgó játékos dönthet, hogy a 10 m-re lévő büntetőpontról vagy a szabálytalanság helyéről akarja-e elvégezni a szabadrúgást.)
  • 2x20 perc tiszta játékidő. (Ez azt jelenti, ha a labda játékon kívülre kerül, az óra is megáll.)
  • Hosszabbítás esetén plusz 2x5 perc tiszta játékidő
  • A mérkőzés győztesét meghatározó eljárás a hosszabbítás után: 5-5 db nagybüntető (a 6-os vonal középpontjáról)

 

     

GOLF

A golf egy füves pályán játszható sport. Ez a labdajáték nagy hagyományokkal rendelkezik, a játékosok számát világszerte 50 millióra becsülik.

A golfot a golfpályán játsszák, amely a szabályok szerint 18 részből (ún. szakaszból) áll, amelyeken minden esetben megtalálható az elütő hely, a fairway és a green. A gyakorlópályák állhatnak 6, ill. 9 szakaszból is. A pályát rendszerint tájépítész tervei alapján építik és többnyire egy golfklub vagy egy üzleti társaság üzemelteti. A pálya gondozása rendkívül költséges és általában több greenkeeper végzi az ehhez szükséges speciális gépek segítségével.

Az első golffal kapcsolatos írásos emlékek 1457-ből származnak, amikor II. Jakab király és a skót parlament betiltották a futballt és a golfot, hogy a skótokat az íjászat gyakorlására késztessék. A tilalmat később III. Jakab (1471) és IV. Jakab (1491) is jóváhagyta. A Skócia és Anglia közötti 1502-es békeegyezmény szükségtelenné tette a lakosság további félkatonai képzését. Nem sokkal ezután maga IV. Jakab is kipróbálta a játékot, az Udvari Tanács pedig egy rendeletben határozta meg a golfütőkre vonatkozó szabályokat.

A játékot 1902-ben Andrássy Géza gróf mutatta be Magyarországon, a fővárosi Lóversenypályán. Az első pálya Tátralomnicon épült 1908-ban, a későbbi többszörös magyar golfbajnok, Lauber Dezső tervei alapján. 1909-ben itt rendezték meg az első versenyt. 1910-ben megalakult a Budapesti Golf Club (amely utóbb a Magyar Golf Club nevet kapta). A 20-as évekre a hazai golf az európai élvonalba emelkedett, a jól képzett férfi és női játékosoknak köszönhetően, akik számos egyéni és csapatversenyt nyertek külföldön is.

Az alapvető szabályokat legelőször 1744-ben foglalta írásba a Gentlemen Golfers of Leith nevű társaság. A modern golf szabályai az 1754-ben alapított Royal & Ancient Golf Club of St Andrews (R&A) nevéhez fűződnek. A legutóbbi változat az R&A és az USGA együttműködésével jött létre és jelenlegi formájában 2007 végéig érvényes (esetleg a ma is érvényes szabályokról is olvashatnánk?). A golf sajátossága a meglehetősen nagy és természetes környezetben elhelyezett játéktér (az úgynevezett golfpálya), így a szabályoknak számos elképzelhető helyzetet kell lefedniük. Mivel a szabályzat más sportágakéhoz hasonlóan terjedelmes, néha a tapasztalt játékosok számára sem egyértelmű, mely szabályt kell alkalmazni bizonyos esetekben. Minden nemzeti golfszövetség (Magyarországon a Magyar Golf Szövetség) szakértői bizottságot tart fent a szabályok alkalmazásával kapcsolatos kérdések megválaszolására. Amennyiben a kérdést nem sikerül megválaszolni, az R&A, ill. az USGA kérhető fel hivatalos szabályértelmezőként az eset tisztázására, ill. az ún. Decision meghozatalára. A golf szabályzathoz hasonlóan a decisionök is nyilvánosak (jelenleg több mint 800 oldal a terjedelmük), és habár összehasonlításképpen kevés gyakorlati példát tartalmaznak, a leggyakoribb eseteket tisztázzák.

Egy (legalább 42,67 mm átmérőjű, és legfeljebb 45,93 gramm súlyú) labdát a lehető legkevesebb golfütéssel az elütő helyként megjelölt sík területről a golf szabályai szerint egy 10,8 cm átmérőjű, legalább száz méteres körzetben elhelyezett lyukba bejuttatni. A játéktér (az úgynevezett golfpálya), 18 szakaszból áll, a teljes hossza meghaladhatja a 7000 métert is.

Amennyiben a labda szabályosan nem üthető meg (például a pályaszakasz határán kívülre kerül vagy elmerül egy tóban), a szabályok lehetőséget nyújtanak az ütés megismétlésére, habár ez többnyire büntetőütésnek számít. A végső ütésszám, amivel sikerül a labdát a lyukba beütni (golfütések + büntető ütések) egy pontszámot eredményez, amelyet fel kell írni az eredmény nyilvántartó lapra, az ún. score-kártyára.

Minden szakasz (amelyen a lyuk található) egy meghatározott par számot definiál. Ez az a pontszám, amelyet egy jó golfozó átlagban elérhet a lyukba találva. A par megállapítása a lyuk távolságát és nem az elérhetőségét tekintve történik, az akadályok, mint a bunker, domb, víz stb. a pálya nehézségi fokát határozzák meg. A legtöbb lyuk par 3-nak (férfiaknál 0-229 méter, nőknél 0-192 méter távolságban), par 4-nek (férfiaknál 230-430, nőknél 193-366 méter távolságban) vagy par 5-nek (férfiaknál 431-, nőknél 367- méter távolságban) számít. Egy lyuk ritkább esetben par 6-nak vagy többnek is számíthat.

Egy jó golfozónak a par eléréséhez a parnál két ütéssel kevesebbel kell tudnia elérni a greent (magyarul pázsit, a lyukat tartalmazó terület környezetét) és legfeljebb két lökéssel be kell juttatnia a labdát a lyukba. Egy 18 lyukas pályán általában négy par 3-as lyuk van, tíz par 4-es és négy par 5-ös, így összesen 72 par érhető el. Egy 9 lyukas pályán ennek az összegnek a felét lehet elérni, és mivel a 9 lyukas pályán sok rövid szakasz található, az összeg nagyrészt par 3-as lyukakból adódik össze.

Ha a labda az elütőhelyről egyetlen ütéssel a lyukba kerül, akkor az eredményt „Hole-in-one-nak” vagy "Ásznak" (angolul „Ace”) nevezik.

Két alapvető játékforma létezik, a match play és a stroke play, amelyeknek több változata is ismert. A stroke play célja a résztvevők összehasonlítása. Nincs külön ellenfél, csupán a pálya végigjátszása a cél. A match play esetén egy konkrét ellenfelet kell legyőzni, több lyukat megnyerve (a lyukat a lehető legkevesebb ütésszámmal megjátszva).

A kétféle játékformához kétféle eredményszámítási módszer használható, amelyek segítségével a bruttó (a ténylegesen elért pontszám) és a nettó (az elért pontszám a résztvevő játékerősségét beleszámítva) eredmény számítható ki. Tehát a bruttó ponttáblázat élén az abszolút legjobb golfozó áll, a nettó pontszám segítségével pedig meghatározható a relatíve legjobb játékos, a golftudását a legjobbakéval összehasonlítva.

A handicap (azaz előny) rendszereknek többféle változata létezik, de alapvetően a játékos golftudásának az elért eredményei alapján történő számtani kifejezésére szolgálnak. A handicap növelheti vagy csökkentheti a játékos pontszámát. Nagyjából megegyezik azzal az átlagos ütésszámmal, amit a játékos a pálya par számához (azaz alapütésszámához) viszonyítva elér. Tehát egy tapasztalt golfozó, aki Even part ér el az egész pályán, 0 handicappel rendelkezik. Ha a játékos 100-at ér el egy 72 paros pályán, akkor az érték megközelítőleg 100 - 72 = 28. Ha a handicap nulla alatt van, akkor a játék végén a handicap értékkel meg kell növelni az elért pontszámot. Mindez csak az amatőr játékosokra vonatkozik, a profi golfozók nem rendelkeznek handicappel. A haladó amatőr játékosokat, akik átlagosan a parnál egy ütéssel többet felhasználva találnak a lyukba, bogey golfozóknak nevezik. A párral megegyező ütésszámot, az ún. scratch golfozók képesek elérni, akiknek a játékerőssége megközelíti a profi játékosokét. A kezdő golfozókat rabbitnek (nyúlnak) nevezik.

     

GÖRKORCSOLYA

A görkorcsolyázás 3 fő kategóriába sorolható: fitnesz, agresszív és gyorsasági.

Fitnesz-görkorcsolya: A boltokban kapható görkorcsolyák többsége ebbe a csoportba tartozik. Jellemzőjük a magas szárú, kényelmes cipő, egy sorban elhelyezett 4 db 72-84 mm-es közepes keménységű kerékkel. Általános szabadidős célra, városi közlekedésre és kisebb kirándulásokra használható. Használatakor térd-, csukló-, könyökvédő, valamint sisak viselése ajánlott. A kezdők esetén a fékezési technikák elsajátítása előtt a városi forgalomba veszélyes kimenni.

Agresszív görkorcsolya: Elsősorban lépcsőkön, korlátokon, félcsövekben és egyéb speciális akadályokon való ugrásokhoz kifejlesztett korcsolyatípus. Jellemzője a zömök, strapabíró bakancs, 4 db egymás mögött elhelyezett széles, szögletes keresztmetszetű, kis átmérőjű kemény kerék, valamint a két középső kerék közötti megerősített talprész, amely a korlátokon és éleken való oldalirányú csúszásra szolgál.

Gyorsasági görkorcsolya:

Gyorsasági versenyzéshez kifejlesztett görkorcsolyatípus. Jellemzője az alacsony szárú, könnyített cipő, egy sorban elhelyezett 5×80-95 mm, illetve újabban 4×100 mm-es kerékkel. A kerekek csapágyai a súly csökkentése érdekében kisebb méretűek, mint a Fitnes korcsolyáknál (ún. mikro csapágy).

A versenyeket zárt körpályán, vagy közúton rendezik. Magyarország nemzetközi szabványoknak megfelelő görkorcsolya-pályái Jászberényben, Szegeden (lásd bejegyzés végén) és Tatabányán találhatók. Budapestieknek edzés céljára a Görzenál és a Puskás Ferenc Stadion körüli aszfaltcsík áll rendelkezésre. Az említett pályákon kívül a Hungaroringen is rendeznek minden ősszel görkorcsolya-versenyt. Külföldön népszerűek a görkorcsolya maratonik, amelyeken a győztes idő akár 1 órán belülre is eshet!

A gyorsasági görkorcsolyázás technikája eltér a jégpályán alkalmazott gyorskorcsolyázási technikától. A profi görkorcsolya versenyzők az egyenes szakaszokon ugyanis az ún. Double-Push technikát használják, amelyben hagyományos V alakú lépések helyett S betű szerű nyomvonalon haladnak. Ez által egy lépéssel nagyobb távolság tehető meg, és a lépés folyamán az idő nagyobb részében lehet hajtóerőt kifejteni. Ezzel a technikával 40 km/h fölötti tartós sebesség is elérhető. Az országúti versenyeken a versenyzők bolyokban haladnak, így csökkentve a légellenállás hatását.

Időközben elkészült Szegeden is egy igazi, gyorsasági görkorcsolyázásra alkalmas versenypálya, döntött kanyarokkal. 2006 szeptembere óta tehát két versenypálya létezik Magyarországon. Mindezeken túl 2005 óta rendezik Szegeden a hangulatos Skate Night esti korizásokat, ahol több száz amatőr korizhat Szeged legszebb pontjain át biztonságos körülmények között, rendőri felvezetéssel. A táv hossza közel 10 km. Júniustól kezdődően minden hónap első keddjén…..

     

GÖRHOKI

A görhokit a jégkorongpályán játsszák, műanyag borításon. Csapatonként egy kapus és négy mezőnyjátékos lehet egyszerre a játéktéren. A játékidő 4x12 perc. Amennyiben a negyedek utolsó két percében döntetlen vagy minimális különbségű az állás, akkor a játékmegszakításnál a futóórát meg kell állítani. Az úgynevezett kisbüntetés másfél, a nagybüntetés pedig négyperces.

     

GÖRDESZKA

 

Az első deszkák kicsik voltak, keskenyek, s jóformán csak arra voltak jók, hogy kanyarodjanak velük. Az első trükknek nevezhető mozdulat(sor) a szlalomozás volt - röviddel a deszkák megjelenése után, még a legendás hatvanas évtizedben. A ’70-es esztendők ebben is változást hoztak, a deszkások elkezdtek igazán kunsztolni. Ekkor tűntek fel az első deszkagyártók is, mint George Powell és Stracy Peralta, akik neve ma is ismerősen cseng a deszkások körében. Ők alapították meg a Powell & Peralta céget, amiből mára a Powell maradt. 1973-ra Frank Nashworthy Cadiallac kerekei elhozták a deszkázás második fénykorát. Az olyan gyártók, mint a Bennett és a Tracker elkezdtek olyan kerekeket gyártani, amelyek kifejezetten gördeszkákhoz készültek. Természetesen a deszkákat készítő cégek is azonnal munkához láttak és a piacot semmi perc alatt, elárasztották új termékekkel és ötletekkel.

(Az első szabadtéri skateparkot 1976-ban építették fel Floridában. Ezt persze hamarosan több száz követte, egész Észak-Amerikában. A deszkázás pedig a vízszintesből elkezdett a függőleges felé kacsingatni, a szlalom és a freestyle kezdett veszíteni népszerűségéből. A deszkák kinézete is megváltozott, a korábban 15-17 centi széles deszkákat kezdték felváltani a 22-23 centisek.) Ez a változtatás nagyban növelte a stabilitást. A leghíresebb deszkások ekkoriban Tony Alva, Jay Adams és Tom 'Wally' Inoyoue voltak. Minden idők legismertebbje Tony Hawk, a gördeszka legenda.

A legnépszerűbb stílus ma az utcai, ami a ’70-es évek freestyle-jának és streetjének a keveréke. Félcsőben is versenyeznek ugyan, de a népszerűség különbség érzékeltetésére legyen elég annyi, hogy a legutóbbi világbajnokságon az amúgy tömött lelátók mindig valahogy éppen akkor kezdtek kiürülni, mikor a Félcső verseny indult. Ennek okát talán abban kell keresni, hogy bár látványos, egy idő után mégiscsak monoton a kívülálló számára.

Streetben "hivatalos" megfogalmazás szerint minden olyan, az utcán is potenciálisan előforduló akadály felállítható, amin trükköket lehet végrehajtani. Leegyszerűsítve: át lehet ugrani, le lehet csúszni róla, meg lehet fordulni fölötte stb. 

Létezik még a gyorsasági gördeszkázás is, de ennek elterjedtségét és jellegét körülbelül úgy kell elképzelni, mint a gyorsasági síelését: a sebesség megszállottjai keresnek valami nagyon elhagyatott helyet, ahol van ráadásul egy komolyabb lejtő is, s onnan zúdulnak alá. Fontos még, hogy nem állnak, hanem fekszenek a deszkán!

Magyarországon 1985-ben jelent meg a sportág. A hőskor egyértelműen a Hősök teréhez köthető, ahol kialakult egy deszkás társaság, a ma már Philadelphiában élő Bődi Zoltán vezetésével. A hazai gördeszkázás egyik nagy öregje nemrég ment ki az USA-ba, addig szinte az összes magyar extrémsport magazinba fotózott. Az első hazai felfutás a ’90-es évek első felére tehető, a második körülbelül most kezdődik. A törés egy drasztikus áremelkedésnek volt köszönhető, ami miatt sokan egyszerűen anyagi okok miatt kénytelenek voltak abbahagyni. Az utóbbi egy-két évben viszont megjelent egy új, tizenéves generáció.

     

GYORSSÍ

 
A sízés extrém sportnak számít hosszú évek óta, pedig évről évre egyre több ember húz síbakancsot, és vág neki a lejtőknek. A sportnak van egy olyan fajtája, amitől igazán égnek áll az ember haja. A gyorsasági lesiklás világcsúcsát 1995-ben a kaliforniai Jeff Hamilton állította fel Franciaországban, Vars-ban. Az 1992-es olimpiai aranyérmes versenyző 240 km/órás sebességgel "repült" lefelé a hegyről. Ő törte meg a régóta áhított álomhatárt. Sokan még motor hajtotta szerkezettel sem tapasztalnak ekkora száguldást, nemhogy két léccel érezzék a süvítést. A sízőre siklás közben hihetetlen erők hatnak: 240 km/óránál a versenyző sebessége nagyobb, mint a repülőből kiugró ejtőernyősé. A legapróbb hiba könnyen halállal végződhet. 
 
Egy-egy bukás szó szerint "égő": ha nem töri minden csontját az ember, komoly égési sérülésekre van kilátása, amelyet a hó okoz. A speciális ruha csökkenti ugyan a légellenállást, de a súrlódás okozta hőt nem fogja fel. A sebek lassan, hónapok alatt gyógyulnak be. A korábbi világbajnok, Franz Weber egy nagy bukás után több mint egy évig lábadozott súlyos égési sérülései miatt. 
 
Aki még ezek után is gyorssízni akar, annak számos követelménynek kell megfelelnie: a profi sítudás mellé kiváló kondíció szükséges. A szélcsatornás edzés drága ugyan, de a legjobbak így választják ki a számukra legmegfelelőbb, legkisebb légellenállást kínáló testhelyzetet. Ha már mindezek birtokában van a versenyző, jöhet a síelés. A lejtő 60 fokos és 3.2 km hosszú, és persze vége is van: a teljesen kimerült versenyzőnek fékeznie kell a pálya végén. Nemcsak fizikai kondícióra, szélcsatornára van szüksége a sízőnek, hanem nagy adag lelki rátermettségre, pszichikai kondícióra is. 
 
A gyorssízők speciális felszerelést használnak. A síruha nem különbözik a sportág többi válfajában használtnál. A fejvédőjük leginkább Dart Vader sisakjához hasonlít. Alsó pereme menet közben a síelő felsőtestéhez illeszkedik, csökkentve a légellenállást. A botok is formatervezettek: követik a test vonalát. 

Versenyeket Európában egyre több helyen rendeznek, a központja azonban Franciaország. Észak-Amerikában - talán érthető okokból - nem engedélyezik ezt a sportágat, biztosítási és jogi bonyodalmak miatt.
 
     

JEU_DE_PAUME

JEU_DE_PAUME a szobákban játszott ősi tenisz

Az 1908. évi nyári olimpiai játékokon a Jeu de paume versenyeket a Queen's Clubban (London, West Kensington) tartották meg. A jeu de paume(zsö-dö-pom) a tenisz ősi formája.

A füves pályás tenisz előfutára volt, amit ütők nélkül játszottak. A játékosok a kezeikkel ütötték a labdát egy hálón át, a lényeg, hogy a labda ne essen le a földre. Jeu de paume szó is ezt jelenti: a pálma (a kéz) játéka. Később kesztyűk váltottak fel a csupasz kezeket, majd angolszász vidékre érve előkerültek az ütők is, és megszületett az igazi tollaslabda, és tenisz tulajdonképpeni őse. Sokszor szobákban is játszották, így a versaille-i palotában is van egy szoba (a híres Serment du Jeu de Paume), melyet a játékról neveztek el, sőt egy Párizs központjában található galéria is nevébe foglalja a jeu de paume szót (Galérie Nationale du Jeu de Paume). Az 1908-as londoni olimpián rendeztek belőle versenyt, ahol az amerikai Gould nyert két brit előtt.

     

KARATE

Stílusok: Goju-ryu, Kyokushin, Shito-ryu, Shotokan, Wado-ryu

Goju-ryu Jelentése: 
A Keménység és a Lágyság Iskolája. A Goju elnevezés a go (kemény) és ju (lágy) szavak összeolvadásából keletkezett. 

A stílus két alap katája a sanchin (go) és tensho (ju) is ezeket a fogalmakat tükrözi. A sanchin kata az irányzat kemény katája. A test izmai maximálisan feszített állapotban végzik a mozdulatokat, amit erőteljes légzés kísér. 

A tensho a ju, vagyis lágy kata. A mozdulatok gömbölyű, csavart elemekből állnak, amelyek a támadások lágy elvezetése után zökkenőmentes ellentámadásokba mennek át. 
A Goju-ryu kialakulása két karate mester, Kanryo Higasionna és Chojun Miyagi nevéhez kötődik.

Kyokushin 1. a "Végső Igazság Karatéja". 2. Használjuk még Kyokushinkai szóösszetételben, ahol a Kai szó a találkozást, szervezetet jelenti. Ilyen formában tehát: "Találkozás a Végső Igazsággal". 
kyoku (kiejtése: kjoku): végső
shin (kiejtése: sin): igazság

Shito-ryu

A legnagyobb karate irányzatok egyike a Shito-ryu, amit az alapító Kenwa Mabuni 1923-ban hozott létre Okinavában. Mabuni két mestertől tanult: Higasionna Kanryotól, akitől a Naha-te irányzat módszereit, a gyors kéztechnikákat, illetve Yasutsune Itosutól, akitől a Shuri-te (Shorei-ryu) irányzat módszereit, az erőteljes mozdulatokat tanulta. A két tanításból hozta létre saját iskoláját, amit mestereinek neve után Shitonak nevezett el. 

A shito-ryunak több irányzata létezik, jellemzői a gyors és nagyerejű kéztechnikák és a pontosan kidolgozott mozgáskultúra, az időt és energiát feleslegesen használó mozdulatok kerülése. 

A Kenwa Mabuni által alkotott irányzat hatvan formagyakorlatot tartalmaz: megtalálható valamennyi Naha-Te kata változata, továbbá több Shuri-Te és Tomari-Te kata, és még néhány további kínai kata.

Shotokan: Gichin Funakoshi az általa kidolgozott rendszert mindig is csak karate-do-nak hívta, az idők során azonban annyian megváltoztatták, annyi új stílus keletkezett, hogy mára teljesen elfogadottá lett a shotokan mint stílusnév is (Az első edzőtermet a mester beceneve után "Shoto" iskolájának Shoto-kan-nak nevezték el. Innen ered a későbbi Shotokan Karate elnevezés megkülönböztetésül más stílusoktól). 

kialakulása:

Az alapító mester, Gichin Funakoshi 1869-ben született Shuriban. A kor legnagyobb mestereitől tanulta - akkor még titokban, éjszakánként - a küzdőművészet alapjait, elsajátította az Okinawa-te két irányzatát, a Shuri-te-t és a Naha-te-t. Az évszázadokon keresztül finomított Okinawa-te technikáit Funakoshi elemezte, rendszerezte majd az átfedésektől megtisztítva egységes égésszé formálta Karate-do néven.

Wado-ryu: Jelentése:
Wado: 1. A béke útja, a harmónia útja; 2. Japán út.
wa: harmónia, nyugalom, béke - Showa kor
do: út
ryu: iskola, irányzat 
kai: szövetség

Leírás:
A wado irányzat, a "Béke Útja" kilenc alapkatára épül, és sok jujutsu dobáselemet és lerántást tartalmaz. A Shotokan irányzatnál mozgékonyabb, mivel több elhajlással, testcsavarodással, ellépéssel történő védés található benne. A legnagyobb szerepet a helyes távolságtartásnak és a jó időzítésnek tulajdonította az alapító. Az ütéseknél a védekezés és támadás sokszor azonos, folyamatos mozgás, ami a küzdelmi hatékonyságot növeli. Otsuka mester szerint a Wado-Ryu elsődlegesen szellemi fegyelem. Számára a "ten-chi-jin, ri-do"-t (menny-föld-ember, legfőbb út) harmonikus egységként kell tisztelni és keresni a szigorú magatartás és a fáradhatatlan odaadás által. 

A Wado-ryu Otsuka Hironori által alapított modern karate iskola. Ötvözi az Akiyama által több emberöltővel ezelőtt létrehozott Shinto Yoshin Ryu Ju-jitsu Kempo-t és az okinawai karatét. Ez egy sajátos életforma, amely a mindennapos gyakorlással jól szolgálja a fizikai és szellemi cselekvőképesség tökéletes kialakulását és egyben lehetséges út az egészség tudatos megőrzéséhez. Ezt a stílust három fő jellemzőjével együtt szokták emlegetni: 

- go no sen - hárítás utáni ellenakció 
- sen no sen - az ellenfél megelőzése 
- taisabaki - kitéréssel egybekötött együtemű ellentámadás

     

KEMPO

Kempo - Az ököl törvénye

Leírás:
A kempo technikák, mozdulatsorok a világ más-más szegleteiben különbözőek lehetnek, mégpedig aszerint, hogy ki tanítja. Minden mester rá jellemzően átdolgozza őket, picit módosít azon a tudáson, amit megkapott. A mozdulatok így személyre szabottak. Magasságtól, súlytól, alkattól és nemtől függően más-más ütéssort ajánlatos gyakorolni, fejleszteni. A kempo olyan sport, amely kreativitást igényel és gondolkozni is tanít.

A kempo gyökerei az i.sz. 500-as évekbe nyúlnak vissza. Ebből az időből származik a történet, miszerint egy indiai herceg, Bodhidarma, gyámja, Prajnatara kérésére Kínába utazott, hogy felkutassa a Buddhizmus eredetét, illetve tanulmányozza a dhyana (a Zen) tudományát. Bodhidarma Kshatriya (buddhista harcos) volt, a huszonnyolc indiai nemzetségfő egyike és a Vajra Mushti (gyémánt ököl stílus) mestere, akinek kiemelkedő szerepe volt a földön máig kifejlődött harcművészeti irányzatok legtöbbjének kialakulásában.

A magyarországi kempo kialakulásában Harnos Imre Lászlónak volt kiemelkedő szerepe, aki 1975-től kezdve irányította a hazai kempo tanítványok fejlődését. 

Az 1982-ben megalapított Magyar Karate Szövetség All Style Szakbizottságán belül 1985-ben jött létre a Kempo szakág Várszegi Rudolf vezetésével. 

1996-ban az addig egységes Kempos tábor két részre szakadt. Innentől kezdve a tábor egyik fele a Zen Bu Kan Kempo Sportszervezethez (Lévai László vezetésével), a másik fele a Magyar Kempo Szövetséghez (Juhász Ferenc vezetésével) tartozik. Az idők során ugyanakkor több más szervezet is megjelent. A legfontosabb, hogy számtalan hazai, külföldi, európai és világversenyi helyezés igazolja a Mesterek technikai és az általuk képviselt felkészítés eredményességét. 

A jelenleg létező kempo/kenpo stílusok közül a legismertebbek:
American Kenpo Karate, American Shaolin Kenpo, Chinese Kara-ho Kenpo Karate, Go Kempo, Go Shin Jitsu - Kai Chinese Kempo, Goshin-Ryu Kempo, Ju Kempo, Kajukenbo, Kam Lung Kempo, Kam Lung Kempo, Kempo Fu Shih, Ken-sho Ryu, Kindai Inazuma Ryu Kenpo, Kiyojute Ryu Kempo Bugei, Kosho Shorei Ryu Kempo, Kurayfat Kempo, Lee Do Kan Kenpo, Nick Cerio's Kenpo, Nippon Goshindo Kempo, Nippon Kempo, Okinawian Kempo, Oki-ryu Kempo, Raven Kenpo Jujitsu, Sam-Pai Kenpo, Shaoliin Kempo Karate, Ten-Chi Kenpo, White Tiger Kenpo Karate, Won Hop Kuen Do, Yoshin Kempo. 

     

KENDÓ

A kendó, vagyis a kard útja a vívás japán harcművészete. A kendó a kendzsucuként ismert japán kardforgatás hagyományos technikáiból fejlődött ki.

A kendó egy fizikailag és szellemileg is erőt próbáló tevékenység, mely a kemény harcművészeteket ötvözi a sportos fizikai elemekkel.

A kendót gyakorlók más néven a kendókák, vagyis „akik kendót gyakorolnak”, vagy kensik, vagyis „kardos emberek”.

A kendót a hagyományosan megtervezett öltözetben és védőpáncélban gyakorolják (bógu), egy vagy két bambusz kardot forgatva (sinai) fegyverként. A kendó úgy is tekinthető, mint egy japán kardvívási stílus. A kendóban a mozgások különböznek az európai vívástól, mert eltérő a kard formája csakúgy, mint a mód, ahogyan azt használják. A nyugati stílusú vívástól eltérően a kendó vágásokat illetve szúrásokat alkalmaz a sinai meghatározott élével és csúcsával. Egy kendó edzés meglehetősen zajos más harcművészetekkel vagy sportágakkal összehasonlítva. Ennek az az oka, hogy a „kendóka” kiáltást, úgynevezett kiait használ harci kedvének megmutatására, amikor egy vágást kivitelez, elülső lábfeje dobbantáshoz hasonló mozgással ütődik a talajhoz, melynek fumikomi a neve.

Bizonyos becslések szerint közel nyolcmillió ember gyakorolja a kendót világszerte, közülük csupán Japánban kb. hétmillió. A Kódansa Meibo (高段者名簿, az Összjapán Kendószövetség dannal rendelkező tagjainak jegyzéke) szerint 2003 januárjában Japánban 1,3 millió regisztrált dan fokozattal rendelkező kendós volt. A dan fokozattal nem rendelkező kendósok száma ebben a számban nincs benne: ezen kendókák száma jelentősen felülmúlná a dan fokozattal rendelkezőkét.

A kendó része a modern japán budónak, és a japán harcművészetek lényegét testesíti meg.

Japánban a legkorábbi „szamuráj” uralom óta, a Kamakura korszak idejétől (1185-1233) a kardvívás a lovaglás és a kyudo mellett a fő harcias elfoglaltság volt a hadsereg csoportjai számára. Ebben a korszakban a kendó a zen buddhizmus erős befolyása alatt fejlődött. Amint a buddhista szellemiség szerint az élet és halál megkülönböztetése csupán látszólagos, a szamuráj is elfogadhatta saját életének semmibe vételét a csata hevében - amit szükségesnek tartottak az egyéni közdelem megnyeréséhez.

A kendót ideális helyzetben egy ilyen célból épített úgynevezett dódzsóban gyakorolják, bár hagyományos sportcsarnokokat és már helyszíneket is gyakran használnak helyette. Egy alkalmas helyszín tiszta és kellően rugalmas padlózattal rendelkezik, amely megfelel a speciális dobbantó lábmunkának, melyet a mezítlábas gyakorlók használnak.

A modern kendóban vágások és döfések vannak. A vágásokat csak meghatározott célfelületeken – más néven datocu-bui - szabad végrehajtani, a csuklókon, a fejen és a testen, melyeket mind véd a bógu. Ezek a célpontok a men (a fej tetején), szaju-men és joko-men (a fej felső jobb és bal oldalán), a jobb kote - minden esetben a csuklón, a bal kote - azon esetekben, amikor a csukló emelt pozícióban van (mint például a dzsódan-no-kamae vagy más néven dzsódan), és a  a test bal illetve jobb oldalán. A döfések csak a toroknál engedélyezettek (cuki). Mindazonáltal, mivel a helytelenül végzett döfés megsértheti a nyakat, a döfő technikák a szabad gyakorlásnál és a versenyeken gyakorta csak a magasabb dan fokozatú kendókák számára használhatóak.

A „siaiban” más szóval a versenyen csak akkor lehet pontot elérni, ha a támadást a cél ellen határozottan és pontosan hajtják végre az úgynevezett ki-ken-tai-icsi-vel, vagyis a szellem, a kard és a test mozgásának egységével. Ez annyit jelent, hogy a támadás akkor lesz csak sikeres, ha a sinai pontosan találja el a célpontot, ha a találattal egy időben érkezik a támadó első lábfeje dobbantva a padlóra, és a kendóka igazi harci szellemét a kiai kiáltás jelzi. Emellett a célt a sinai felső harmadának kell eltalálnia, és a kard mozgásirányának (ez a haszudzsi) is pontosnak kell lennie. Végül a zansinnak, vagyis a folyamatos tudatosságnak is fenn kell állnia a vágás előtt, alatt és után is, tehát a kendókának képesnek kell lennie egy újabb támadás kivitelezésére.

A versenyeken általában három bíró (sinpan) van. Mindegyikük egy-egy vörös és fehér zászlót tart a két kezében. A pontok jelzéséhez a sinpan felemeli azt a zászlót, amelyiknek a színe a pontot elért versenyző által viselt szalaggal egyezik meg. Általában legalább két sinpannak egyet kell értenie az eredményt illetően a pont odaítéléséhez. A küzdelem addig folytatódik, amíg be nem jelentik a pont elérését.

Az első versenyző, aki két pontot ér el, megnyeri a küzdelmet. Ha elérik az időkorlátot, az a versenyző nyer, aki már elért egy pontot.

Holtverseny esetén több megoldás is lehetséges:

  • Holtversenyt jelentenek be.
  • Hosszabbítás lesz (encsó), és az első pontot elérő versenyző nyer.
  • A hantei során a három sinpan döntésével választják ki a győztest, mégpedig úgy, hogy a bírók szavaznak a választottjukra. Ez a zászlók egyidejű felemelésével történik meg.

 

     

KRIKETT

A krikett a Brit Nemzetközösség országaiban népszerű csapatjáték. Nevezetes összetett szabályairól és a fair-play kiemelt szerepéről.

Az 1200-as évektől formálódtak a Brit-szigeteken kislabdás játékok, úgymint a rounders, cats and dogs, cricket, stollball. A krikett játék neve a pásztorok kampós botjától származhat, amit akkoriban „cricce”-nek (ejtsd krikii) neveztek, ám a „chirchyard”, azaz templomkert is szóba jöhet.

A korai ütők inkább bunkók és botok voltak, ám a célszerűség miatt a 18. századra alakultak át egy súlyos, kiegyenesített hokiütővé, mellyel az alulról dobott labdát nagy svunggal lehet megütni. A jelenleg szabványos ütőt 1853-óta használják.

A labda eleinte kő volt, aminek veszélyessége miatt hamar más megoldásokat kerestek. Napjainkban elterjedten vörös, két félből fűzött bőrrel bevont, parafagolyót használnak. A kapu jelenleg három pálca, felül két kis botocskával, ami ha leesik, akkor az ütősnek távoznia kell. Eredetileg két tartópálcát használtak, de játszották néggyel is. A kapu mérete is változott az idővel: a 17. században 2 méter széles volt.

A krikettlabda kerülete 22,4-22,9 cm, a tömege 156–163 gramm között van, a színe az éjszakába nyúló meccsek miatt fehér, zöld varrással. Létezik női, fedettpályás, és vakok számára kidolgozott szabályzat is. A dobócsapat (fielders) 11 tagja kb. 26 nevezett helyet foglalhat el – ez a taktikától függ.

Az általában négyévente (a Nemzetközi Krikett Tanács által) megrendezett világbajnokságon legutóbb,2003-ban 14 ország indult. Ezt Ausztrália nyerte, a 2 millió dolláros díjjal együtt. A következő bajnokságot 2007-ben rendezik meg, Guayanában, ahol egy 200 millió dollárost stadiont építenek a rendezvényre.

A bajnokságnak két változata van:

  • ODI – az egynapos, illetve
  • Test – a többnapos, hosszú játék.

A többi profi sporthoz hasonlóan részletes statisztikákat készítenek a meccsekről, és a játékosokról. A legtöbb futást Sri Lanka gyűjtötte India ellen egy négynapos mérkőzésen 1997-ben: 952-t, míg ellenfele csak 537-et teljesített. A legrövidebb meccsen ugyancsak Sri Lanka verte meg Zimbabwét, akik csak 35 pontot szerzett 2004-ben. A legeredményesebb ütős az ausztrál Allan Border, aki 156 hosszú meccse alatt 11 174-szer futott, 205 futást csinált 1987-ben Új-Zéland ellen, és átlagosan 50 futást teljesített. A kidobás nélküli legtöbb futást, számszerint 400-at Brian Lara (West-Indies) vitte véghez, 2004-ben Anglia ellen. A legsikeresebb dobó a Sri Lanka-i M. Muralitharan, aki 13-szor dobott ki tíznél több ütőst, és átlagosan 6 ütőst ejtett ki meccsenként. James Laker Anglia színeiben 1956-ban kiejtette a teljes ütőscsapatot, akik összesen csak 53 futást teljesítettek ezalatt.

A krikett Magyarországon szinte teljesen ismeretlen sport. 2003 elején alakult Miskolcon a Brit–Magyar Klub, mely foglakozik e sporttal. 2006 szeptemberében megalakult egy csapat Székesfehérváron, a Comenius Cricket Club, a brit Andy Grieve vezetésével. 2007 nyarán a Magyar Krikett Szövetség (www.hungary4cricket.com) megalapítását követően, megindult az első Magyar Krikett Liga hat csapat részvételével. A szövetségnek kb. 100 regisztrált játÉkosa van, köztük nemcsak magyar, de Magyarországon élő angol, indiai, pakisztáni, dél-afrikai, ausztrál, skót és malajziai játékosok is. 2007 júniusában először vett részt egy Magyarországot képviselő csapat nemzetközi versenyen, amikor 8 játékos különböző magyarországi csapatokból utazott Bécsbe a Vienna World Cup nevű 6 fős versenyre. A 2008-as szezonban a hazai bajnokság (HCL) 8 csapatosra bővült.

2 csapat játssza csapatonként 11 játékossal. Egyszerre 11 pályaszéli játékos és 2 ütős van a pályán. Az ütősök a kapuknál (wickets) állnak, a pályaszéliek (fielders) elosztva a pályán, hogy az elütött labdát minél jobban elkaphassák. A dobó és a fogadó ütős ellentétes kapuknál vannak, melyeknek távolsága 20,6 méter.

Egy mérkőzés 4 negyedből (innings) áll, minden negyedben szerepet cserélnek a csapatok: hol pályaszéliként, illetve ütősként játszanak. Tehát mind a két csoportnak kétszer van ütési joga. Ha nem fejezik be mind a négy negyedet az elején meghatározott időben, a meccs döntetlen, a pontokra való tekintet nélkül.

A játék célja 

Az a csapat nyer, amelyik több pontot gyűjt a játék végére. Pontot csak az ütősök gyűjthetnek, a pályaszéliek célja az, hogy az ütő játékosokat kiejtsék a játékból a kapuk labda általi ledöntésével. Egy negyednek akkor van vége, amikor csak egy ütős marad a pályán, a többieket kiejtették.

A pályaszéli játékosok dobják (akár pattintva – bounce) a labdát, az egyik kapu mellől a másik kaput célozva. A dobásnak nyújtott karral kell történnie, úgy, hogy a dobókar súrolja a fület. Egy játékosnak 6 dobása (bowl) van, ekkor újabb játékos jön. Az újabb dobónak másik kapura kell dobnia, pályaszéli játékosok az új iránynak megfelelően a másik oldalra állnak. Ha a dobó ledobja a kaput, akkor kiesett az ütőjátékos, újabbnak kell bejönnie. Ha a dobó háromszor egymás után elérhetetlenül oldalra (wide) vagy az ütő feje fölé dob, akkor büntetésül pontot kapnak az ütősök, ráadásul a rontottak nem számítanak bele a hat dobásba.

Az ütő játékosnak (batsman) a dobóval ellentétes kapunál, a kapu előtt 1,5 méterre kell állnia. Ha képes rá, akkor a labdát minél messzebbre kell ütnie. Ha a pályaszéliek a levegőben elkapják (caught) a labdáját, kiesett. Ha összedönti a kapuját (bowled), vagy megfogja a labdát, akkor is kiesett. Ha kellő távolságra ütötte a labdát, futást (run-out) kiáltva társával (non-striker) átrohannak a másik kapuhoz, és ezt addig ismételhetik, amíg a labda vissza nem érkezik a kapuhoz. Ha a labda úgy üti meg a kaput, hogy valamelyik ütős a kapuk között tartózkodik, akkor az kiesett. Az ütős akkor is futhat, ha nem ütötte a dobott labdát. Páratlan számú futásnál az ütőjátékosok szerzett helyükön maradnak, tehát a másik fog ütni.

Amíg az eldobott labda valamely kaput nem érinti, futást lehet megkísérelni, ami akkor sikeres, ha mindkét ütős legalább az ütőjével érinti a szemben lévő ütővonalat (a kapuk előtt 1,5 méterre). Minden befejezett átfutásért kapnak egy pontot. Három egymást követő rossz dobás is egy pont. Ha a labda kijut a pályáról az négy pont. Ha az ütős a labdát kiüti a pályáról, az hat pont. A pályán két bíró tartózkodik, (umpire) a kapuk közelében.

     

KICK_BOX

 

A Kick box egy küzdősport, mely több tradicionális harcművészet elemeit ötvözi.

Az 1970-es évek közepe táján alakult ki, elsősorban az Egyesült Államokban és valamivel később Nyugat-Európában. Megalapítói az amerikai Mike Anderson és a német Georg Brückner volt. A kick-box első elnevezése sportkarate, majd all-style sportkarate volt, később egységesen a kick-box elnevezés használata vált elfogadottá.

Az alapítók egyik fő célja az volt, hogy az ütéseket és rúgásokat használó távol-keleti eredetű harcművészetek – a (japán eredetű) karate, a (koreai eredetű) Taekwondo és a (kínai eredetű) kung-fu, valamint a thaiföldi eredetű muay thai – mozgásanyagát továbbfejlesztve, azokat ötvözve a boksz technikákkal, egy önálló, deklaráltan verseny-centrikus küzdősportot hozzanak létre. A kick-box nem tagadja a tradicionális gyökereit, de önmagát nem harcművészetként, hanem egy modern küzdősportként határozza meg.

Ma a kick-boxot különböző alosztályokra szokták osztani: full-kontakt (FK), light-kontakt (LK), semi-kontakt (SK, az amerikai sportkaratéban pointfightnak nevezik). A kick-box ágazataihoz különböző egyesületek is tartoznak. A legnagyobb a World Kickboxing Association (WKA), és a World Association of Kickboxing Organizations (WAKO), aminek több mint 90 tagja van, csakúgy, mint az IASKA-nak (International Amateur Sport Karate Association). A kick-box versenyeken a sportolók küzdelmi, formagyakorlat és aerokickboxing versenyszámokban versenyeznek, a nők és a férfiak külön.

A küzdelmi versenyszámokat öt szabályrendszerben rendezik. Ezek alapvetően abban különböznek egymástól, hogy az akciók (ütések és rúgások) végrehajtásánál a kontrollált félerejű (a semi-kontakt és light-kontakt szabályrendszerekben), vagy a teljes erejű (a full-kontakt, low-kick és thai-kickboxing szabályrendszerekben) végrehajtás engedélyezett. A semi és light-kontakt küzdelmeket egy 8*8 méteres tatamival borított küzdőtéren, míg a teljes erejűeket ökölvívó ringben vívják. Érvényes találati felületek: fej elölről és oldalról (a semi-kontaktban a tarkó is), a test elölről a nyak és az öv között a test oldalvonaláig, a low-kick ill. a thai-kickboxing szabályrendszerekben a comb ill. az egész láb is. Engedélyezett a lábsöprés.

Semi-kontakt: félerejű, kontrollált akciók engedélyezettek, a bírók minden érvényes találatnál megállítják a küzdelmet, és megítélik a találatért járó pontokat (ezek, a technika nehézségétől függően 1, 2 vagy 3 pont értékűek lehetnek). A több pontot elérő versenyző nyeri a mérkőzést.

Light-kontakt: félerejű, kontrollált akciók engedélyezettek a non-stop jellegű, folyamatos küzdelem során. A három pontozó bíró a küzdelem során számolja az érvényes találatokat (a semi-kontaktnál ismertetett pontértékeknek megfelelően) és a menetek végén az ún. tízes szisztéma alapján pontoznak (a jobb versenyző kap tíz pontot, a rosszabb arányosan kevesebbet). Az nyer, aki több menetben volt jobb (pont egyenlőség esetén is meg kell jelölni győztest).

Full-kontakt: teljeserejű akciók engedélyezettek a non-stop jellegű, folyamatos küzdelem során. A bírók a menetek végén a tízes szisztéma alapján pontoznak, az ellenfél leütése/kiütése szabályos.

Low-kick: teljes erejű akciók engedélyezettek a non-stop jellegű, folyamatos küzdelem során, a full-kontak szabályrendszerben engedélyezett technikákon túl megengedett a combok rúgásokkal történő támadása is, a bírók a menetek végén a tízes szisztéma alapján pontoznak, az ellenfél leütése/kiütése szabályos.

Thai-kickboxing: a low-kick szabályrendszer szerinti küzdelem, ahol az egész láb támadása, valamint néhány speciális thai-box technika (pl. térdelés) használata is megengedett. A sportolók a küzdelmi versenyeken kötelezően védőfelszerelést viselnek: védőkesztyű (a semi-kontaktban nyitott kezes, a többi szabályrendszerben zárt kezes), lábvédő, sípcsontvédő, fejvédő, fogvédő, herevédő. A thai-kickboxing versenyeken lábvédőt nem, helyette gumis bokavédőt viselnek a versenyzők. Hivatásos mérkőzéseken fejvédőt nem használnak a versenyzők.

 

     

KORFBALL

A korfball (hollandul a korfbal szó kosárlabdát jelent) egy csapatban játszott labdajáték. Legtöbben Hollandiában és Belgiumban űzik, de egyre inkább terjed a világ más országaiban is. A korfball a többi csapatjátéktól abban különbözik, hogy mindenképpen koedukált, vagyis fiúk és lányok együtt játsszák, ennek megfelelően egy csapat négy lányból és négy fiúból áll.

Ma úgy gondolják, hogy a korfball a kosárlabda leszármazottja a svéd rinkbollon keresztül.

A történet szerint a XX. század elején egy holland testnevelő tanár, Nico Broekhuysen egy mind lányok, mind fiúk által egyszerre játszható sportot keresett az osztálya tanítására. Végül 1902-ben svédországi újta során játszotta a rinkbollt, majd hazatérve kitalálta a korfball szabályait.

A korfballt mind szabadtéren, mind teremben szokták játszani egy két térfélre osztott pályán. Mindkét térfélen található egy állvány (felnőtteknél 3,5 m magas, fiatalabb korosztályoknál alacsonyabb is lehet), tetején egy kosárral. Ez az állvány a pálya végétől a térfél harmadánál van felállítva. A játékhoz használt labda nagyon hasonlít a focilabdához. Egyszerre két, nyolcfős csapat játszik, amelyek célja, hogy az ellenfél korfjába (kosarába) juttassák a labdát. A két csapat a két térfélen (támadó és védekező térfél) el van osztva, így csapatonként egy térfélen két lány és két fiú található.

Pontot a labda kosáron fentről-lefelé történő átjuttatásával lehet szerezni. Fontos szabály, hogy a labdával sem futni, sem azt pattogtatva vezetni nem szabad, valamint, hogy a fiúk csak a fiúk, a lányok pedig csak a lányok ellen védekezhetnek. Minden második gól után a játékosok térfelet váltanak, így a korábbi védők támadók lesznek, a támadók pedig védők. Félidőben – sok más sporthoz hasonlóan – a korfballban is a szerepek helyett a térfelek cserélődnek.

 

     

LACROSSE

 

Észak-Amerika legrégebbi sportága. A játék leírásáról szóló írásos emlékek egészen a XIII. századig nyúlnak vissza. A bot, az ütő, a labda már az emberiség kezdetétől létezik a világ minden táján. Kanada területén élő irokéz indiánok vallásos rituálékon játszották különböző ceremóniákon.

Az indiánok törzsjátékában mindkét oldalon akár ezer ember is részt vehetett. A kapuk a sziklák vagy fák voltak, amelyek nagy távolságra is lehettek egymástól. A játékok napkeltétől napnyugtáig, de két-három napon át is tarthattak.

Erről az európai szemnek különös játékról először egy francia misszionárius, Jean de Brebeuf tudósított, 1636-ban. A görbe ütő miatt, ami nagyon hasonlított a püspöki bothoz, lacrosse -nak nevezte el, ami franciául keresztet jelent.

A francia telepesek 1800 körül kezdték el rendszeresen játszani. Rögzítették a pálya nagyságát, a szabályokat és csapatonként a játékosok számát. A kanadaiak a lacrosse-t 1859-ben nemzeti játékká nyilvánították. A XX. század elejére egész Amerikában elterjedt.

A nyári olimpián 1904-ben mutatkozott be és az első olimpiai bajnok Kanada csapata lett. Viszont 1908-ban már száműzték a világjátékokról.

Európában előbb Angliában, majd Skóciában terjedt el. 1928-ban, 1932-ben és még 1948-ban is szerepelt bemutató jelleggel az olimpián.

Napjainkban szerte a világon több százezren űzik, férfi és női ága is van.

A pálya mérete 100x55 méter. A kapu 100x180 cm. A labda tömör gumi, átmérője 6,3 cm, súlya 185 gramm. Az ütő nyele fém, többnyire alumínium, hossza 100–182 centiméter. Az ütő végén "kosárka" van, ami zsinórból font hálóból áll, s akár 25 centiméter nagyságú is lehet.

A pályán 9+1 fő tartózkodhat. A csapat 20–23 játékosból áll. Az ütközés, mint a jégkorongban, megengedett. A játékidő 4x15 vagy 3x20 perc.

A kapus teljes védőfelszerelésben véd. Az ütője jóval nagyobb társaiénál. A játékosok derékig szintén védőfelszerelésben játszanak, természetesen sisak is van a fejükön. A férfi lacrosse játékban felfedezhetőek az amerikai futball, a kosárlabda, a gyeplabda, a jéghoki és az európai futball elemei is.

A női szakág annyiban különbözik, hogy a pályán 11+1 fő tartózkodhat, s ami a legfontosabb, tilos az ütközés.

1982-ben egy, a lacrosse-ra épülő új sportág jött létre, amelyet az inter-crosse-nak neveztek el. Az új sportágból 1987-ben nemzetközi játékokat, 1999-ben pedig már világbajnokságot rendeztek. Ezt a játékot ma világszerte két és fél millióan játsszák.

 

     

LA_CANNE

 
Kezdetben a botokat csak játékra használták. Később azonban önvédelmi alkalmazáskor igen hatásos fegyvernek bizonyult. A kard kifejlődése után a botokat csak gyakorlásnál használták, hogy csökkentsék a sérülés kockázatát.
Az idő múlásával és a védőmaszk feltalálásával 1780 körül a bot elavult, de a játék kedvéért még tovább használták. Vágó és szúrótechnikákat a vívásból átvették, és ezt fejlesztették tovább. A XIX. század volt az aranykor. Ez a korszak, amikor a sétabot divatkellékké és önvédelmi eszközzé vált.
A rendszeres gyakorlás által a sétabot egy speciális fegyverré alakult. Az érdeklődők az instrukciókat a savate 
és vívóakadémián megtalálhatták. Számos katonai alakulatnál kötelezővé tették a tanítását.
A különböző ezredek tisztjei egymás közötti versenyeket rendeztek Észak-Afrikában,
ahol az arabok között is lelkes hívek akadtak. Egy, illetve két botot is használtak.
A párizsi két botos "játék" az összehangolt gyakorlatokon alapult. Ez a bot technika még újdonság volt.
A bemelegítő gyakorlatoknál használták. Aztán ahogy a sétabot kezdett fokozatosan megszűnni, mint divatos kellék, úgy csökkent a tanuló száma. Szerencsére a francia bokszban kiegészítő elem a botvívás, 
ami életben tartotta, mert abban az időben közel állt a kihaláshoz.
A fennmaradását annak is köszönhette, hogy jól alkalmazható módszere és stílusa volt.
 
A Canne anyaga: 
gesztenyefából készül, hosszúsága 95 cm.
 
Súlya a használattól függően:
általános használatra : 200 gramm
edzésre: 150 gramm 
versenyre: 100-120 gramm
 
Évenként rendeznek nemzeti bajnokságot . Az első Világbajnokságot 8 ország részvételével 2004.
novemberében rendezték . Az első Európa bajnokságot 2006-ban.
 
     

LOVASPÓLÓ

A póló kezdetei, mint minden nagyszerű dologé, az idők homályába vesznek, de az bizonyos, hogy már időszámításunk előtt évszázadokkal játszották Perzsiában, ahonnan elterjedt egész Ázsiába, főként Tibetbe, Indiába, Kínába és Japánba.
A pólót az Indiában állomásozó angol tisztek fedezték fel a modern kor számára 1850 körül. Első klubjukat 1869-ben alakították Angliában.
Innen kezdve a póló világszerte hódít, legtöbben Argentínában, az Egyesült Államokban, Nagy Britanniában, Ausztráliában, Mexikóban és Indiában játsszák.
Európában századunk eleje óta ismert és népszerű, a II. Világháborút megelőzően (pl.: az 1936-os berlini olimpia műsorán is szerepelt, ahol a magyar csapat kitűnő eredményt ért el) egész Európában és Magyarországon is rengetegen űzték.
Nyugodtan állíthatjuk, hogy a póló ma világszerte reneszánszát éli.

A lovaspólót főként szabadtéren játsszák. A füves pálya kb. 270 m (300 yard) hosszú és 140-180 m (160-200 yard) széles, kb. 9 focipálya nagyságú a legnagyobb a mai sportpályák közül. A kapu 7 ½ m(8 yard) széles, legalább 3 méter (10 feet) magas, felül nyitott. A kapufa ütközés esetén könnyen eldől, csökkentendő a sérülés kockázatát. Az oldalvonalakon legfeljebb 28 cm (11 inch) magas palánk lehet. A kapuk mögött 30 yard biztonsági zóna van. A büntetővonalak az alapvonaltól 30,40, 60 yardra és középen vannak megjelölve.

A lovaspólót télen fedett pályán is lehet játszani. Ilyenkor kisebb játéktéren, magas palánkkal, más felületen (pl. homok) kevesebb játékossal ( többnyire 3) , nagyobb labdával zajlik a játék. Létezik aréna polo nyitott pályán és havon is. Az aréna pólóra külön szabályok vonatkoznak.

A játékra vonatkozó szabályok az egyes szervezetek szerint eltérőek lehetnek, bár alapjaiban egyeznek. A Magyar Polo Clubban illetve a magyar bajnokságban a HPSZ szabályok szerint játszunk, azaz a FIP ( Federation of International Polo) szabályait tekintjük mérvadónak. Ezen kívül lehetőség van arra, hogy a versenyszervezők a lehetőségeken belül saját maguk rendelkezzenek bizonyos előírásokról a versenykiírásban (pl. chukkerek száma)

A mérkőzés négy vagy hat játékrészből, ún. chukker-ből (chukka) áll, amelyek tiszta játékideje 7 perc. A szünetek chukkerek között 3 percig tartanak, a középső szünet 5 perces. Általában két lovon ülő bíró vezeti a mérkőzéseket, de megállapodás alapján elfogadott egy bíró alkalmazása is. Versenyeken ún."harmadik ember" is szerepet kap: az oldalvonal mellett bíráskodik, ha a két lovas bíró nem ért egyet akkor az ő szava dönt. Az órát a bíró szabálytalanság, bukás, sérülés esetén állítja meg, továbbá, ha a labda az oldalvonalon kívülre kerül. A csapatok minden gól után térfelet cserélnek.

A játékot minden chukker kezdésekor, illetve gól után után a bíró indítja, a labda bedobásával.(’throw-in’) középről. Ilyenkor a játékosok számuk szerint egymással szemben állnak fel és közéjük dobja a labdát a bíró. Ha a labdát támadó játékos üti az alapvonalon túlra, akkor a védekező csapat indítja a játékot beütéssel (’kick- in’, ’hit-in’). Ha az oldalvonalon megy ki a labda akkor bedobás következik onnan, ahol a labda elhagyta a játékteret..

A játék célja gól elérése, mely a labda átjutását jelenti kapufák közötti vonalon teljes terjedelmében, illetve bármely magasságban.

A szabályok a játékosok és a lovak biztonságát szolgálják. A legfontosabb az ún. ’line of the ball” és a „right of way” joga. Ez a megütött labda haladási irányának képzeletbeli vonala, illetve az a sáv, amelyen labdát megütött játékos lovagol, a vonal bal oldalán (’off-side’) . Annak a játékosnak van joga a vonalon lovagolni, aki megütötte a labdát. Ezt a vonalat tilos a játékos előtt keresztezni, mert az bukáshoz, balesethez vezethet. Megengedett viszont az ellenfél lelovaglása (ride off), ha az ütközés szöge 45 foknál kisebb és a lovak válla vagy csípője, illetve a lovasok válla érintkezik, de a könyök használata tilos. A védekezés másik szabályos módja az ellenfél ütőjének megakasztása (hook). Az ütő csak jobb kézben lehet, ami rossz hír a balkezes játékosok számára.

A teljes méretű játéktérnek hosszában 300 yardnak (Kb:275 m) (1 yard 0,912 m) széltében 200 yardnak (kb:180 m) kell lennie palánk nélkül, amennyiben palánkos akkor 300 yard (kb:275 m) hosszú és 160 yard (kb:140m ) széles lehet.

A gólvonalak (kapuk) közötti távolság nem lehet rövidebb 250 yardnál (kb:230m). A gólkapuk közötti távolság 8 yard (kb:7,3 m), melyeket a pálya végén középen kell elhelyezni.

A gólkapuk legalább 10 láb (kb:3 m) magasak kell legyenek, és elég könnyűek, hogy ütközés esetén eldőljenek.

A palánk nem lehet magasabb 11 inch-nél (kb:28 cm).

 

Átlagos mérkőzésnek 6 chukkerből kell állnia . A mérkőzésen belül a chukkerek számát változtathatják a torna szervezői. Ez nem lehet 8 chukkernél hosszabb, a hosszabbítást kivéve. Minden mérkőzés félidejénél 5 perces szünetet, és minden egyéb chukker között 3 perces szünetet kell tartani. 5 perces szünetet kell tartani a hosszabbítás első chukkere előtt is, ha van ilyen. Ha 7, vagy 5 chukkeres a mérkőzés akkor a negyedik, illetve a harmadik chukker után kell tartani az 5 perces szünetet. Az említett szüneteken kívül a játéknak folyamatosnak kell lennie

 

     

MOTOCROSS

Motocross (gyakran rövidítik MX-nek vagy MotoXnek).A Motocross a franciáktól származik, eredetileg Motorcycle szavakból és Cross Countryból. Miután a motocross amellett hogy a bátorság és ügyesség sportja- igen veszélyes is. Gyakoriak a bukások, balesetek, ezért számos előírás szabályozza a versenymotor felszerelését, a versenyző öltözékét. A motor sárvédőinek hossza, a lábtartó szerkezeti kivitele, a kuplung és fékkar kialakítása, a rajtszámtábla elhelyezése ugyanúgy szabályozott, mint a csizma, speciális nadrág és mez, bukósisak, szemüveg és kesztyű viselése.

Angolok, belgák, svédek voltak az első crossmotorosok és Namúrban (Belgium) rendezték meg az első hivatalos motocross versenyt, ahol a mai napig rendeznek versenyeket. Eleinte csak természetes akadályok voltak a pályán és nem jelölték ki pontosan a pálya nyomvonalát, csupán egymástól bizonyos távolságra elhelyezett kapuk között kellett áthaladniuk, mint a síelők a szlalom pályán. A nagy ötszázas négyütemű, a terepet is jól bíró utcai motorok közül kerültek ki az első crossmotorok, mint a BSA, AJS, Velocette és a többiek. Kisebb hengerűrtartalmú gépeket ekkor még nem használtak, mivel a nehéz terephez erejük nem volt elégséges. A motocross nem fejlődhetett volna, ha a technika nem indul rohamos fejlődésnek.

A nagy áttörést a kétütemű motorok megjelenése hozta. Ezek a gépek a négyüteműeknél jóval könnyebb és erősebb motorok voltak, és hamarosan a határ a csillagos ég lett. Már évekkel ezelőtt eljutottunk oda, hogy ugyan tehetnénk még néhány lóerőt a motorokba, de minek ha nincs ember aki meg tudja ülni. Ma egy 125-ös kétütemű crossmotor 86kg súlyú és 40 lóerőt teljesít széria kivitelben, ami bármilyen nehéz terep leküzdésére alkalmassá teszi. Napjainkban a motocross sport extrém irányvonalon is fejlődik. A stadioncross majdnem két évtizede, a free-stile néhány éve rohamosan fejlődik. Ebben a stílusban a „legmenőbb” Magyarországon Németh Kornél, aki szabadtéri crossban is remekel, az osztrák KTM gyári VB csapat versenyzőjeként.

A magyarországi motocross kezdetét az egyes források más-más évszámhoz kötik. Kökényesi könyvében Sztankovics Sándor szakértő táblázata 1958-ban hozza az első motocross bajnoki eredményeket, Rózsa György neves sportújságíró 1964-ben kiadott könyvében viszont 1957-es év motocross bajnokságának eredményeit ismerteti. Figyelmet érdemel azonban az az adat is, hogy 1955- ben terepgyorsasági versennyel bővült a magyar motorsport és ki is írták a négy fordulós bajnokságot, melynek lebonyolítása lényegében megegyezett az akkor már Európa- szerte ismert motocrossal. A szakág gyors fejlődését jellemzi, hogy cross versenyzőink már 1958-ban külföldön is rajthoz álltak. Az erősen Budapest bázisú motorsport vidéken is fejlődésnek indult, hiszen a motocross művelésére viszonylag könnyen lehetett pályát építeni. Már 1960-ban megtört a fővárosi hegemónia, hiszen Máté és Harangvölgyi mellett a vidék is bajnoki címeket szerzett a szabolcsi Nemes és a vásárhelyi Técsy Sándor személyében.

1947-ben kiírásra kerül a Motocross des Nations, tíz évvel később az egyéni világbajnokság a fél litereseknél, 1962-ben a 250, ill. 75-ben, a 125-ös géposztályban is. A motocross szabályai a kezdetek óta alig változtak. A pálya hossza általában 1500-2500 m. hosszú, min. 6 m. széles, teljesen zárt, önmagába visszatérő, természetes és mesterséges akadályokkal kiépített körpálya. Fontos eleme a rajt egyenes, mely min.85, max.125 m hosszú, beépített, 40 versenyző egy sorból történő indítására alkalmas rajtgéppel. A közönségsiker nagyban függ a pálya területének jó kiválasztásától, a nyomvonal kijelölésétől, mert jó esetben a látványos, izgalmas küzdelmek az egész pályán jó láthatóak. A szabályoknak megfelelően a pálya vezetésének, akadályok,fordulók kialakításának a versenyzők biztonsága érdekében olyannak kell lennie,hogy az átlagsebesség az 55 km/ órát ne haladja meg. Két akadály (ugrató) között min. 30 m. távolságnak kell lenni, a cél előtti szakaszon már akadály nem lehet. Az a versenyző, aki a futam közben elhagyja, vagy levágja a pályát, kiesett a versenyből. Ugyan ez vonatkozik arra is, aki szándékosan akadályozza, feltartja versenyzőtársait. Az elsőként célba érkező versenyző a futam győztese, az őt követők befutási sorrendjük szerint a helyezettek és ennek megfelelő helyezési pontot kapnak. A versenyek két futamosak és a helyezési pontok összesítése alapján hirdetnek versenyeredményt. Világszerte igen sok kategóriában bonyolítják le ezt a versenyágat (50, 65, 85, 125, 250, és 500 ) valamennyit csak szólóban, de világbajnokságot csak 125, 250 és 500- ban, ill. oldalkocsis géposztályban.

A versenyző a verseny során nem részesülhet idegen segítségbe, szerelőjének, stábjának közreműködését csak az erre kijelölt pálya melletti külső depóban veheti igénybe. Magyarországon a bajnokságokban és díjversenyeken az 50, 65, 85,125, 250 ccm.- es gépek vesznek részt. ( a 250 ccm. géposztály un. open, itt indulnak megkülönböztetés nélkül az ennél nagyobb hengerürtartamú gépek is.) A hazai versenyrendszerben bárki részt vehet,aki MAMS ( Magyar Motorsport Szövetség ) versenyzői licencével rendelkezik. A versenyrendszer három lépcsőben zajlik, az élsport, utánpótlás sport és tömegsport szintjén. A II. osztályú bajnokság legjobbjainak kötelező a felkerülés az élcsoportba, a III.osztály számára nincs ilyen előírás. A gyerek kategóriákban már akár 5 éves kortól, a felnőtt géposztályokban 125 ?ben 14, a 250 ccm.-ben 15 éves kortól lehet indulni. Sportorvosi alkalmasság és szülői hozzájárulás természetesen szükséges.

     

NETBALL

Kosárlabda jellegű sportág, de nincs palánk, csak gyűrű, és a labdával nem lehet futni.

A pálya három zónára osztott, van, aki mindenhol lehet, van, aki csak védekezhet és a középpályára mehet, van, aki meg csak támadhat. Van passzolás, de abban a pillanatban, ha megkapod a labdát, nem léphetsz tovább, hanem meg kell állnod. A dobásnál sem szabad elugrani a földtől.

     

PAINTBALL

A XXI. század stratégiai sportjaként emlegetik, ahol két csapat egymás ellen harci feladatokat old meg, különböző pályákon. Ez a felnőttek számháborúja.

A legenda szerint az USA-ban az 1980-as években marhapásztorok egymás ellen fordították az állatok jelölésére szolgáló markereket. Ez a hír eljutott a hadsereg fejlesztőnek a fülébe is és ők kialakították a mai fegyverek és védőfelszerelések őseit, mivel rájöttek arra, hogy ezt a játékot kiválóan lehet alkalmazni kiképzési célokra. 
Azóta a játék egy igen izgalmas és nagy állóképességet kívánó sporttá nőtte ki magát, mára már a negyedik legnépszerűbb extrémsport az USA-ban. Ezt természetesen a háttéripar is észrevette és igen komoly üzletté nőtte ki magát a tengerentúlon a több millió játékos kiszolgálása. Fiatalok (17-25 évesek) járják a versenyeket, ahol igen magas díjazásokért mérkőzhetnek meg egymással a csapatok. 
Természetesen nem csak versenysportról beszélhetünk, hiszen a paintballnak van egy hétvégi, recball néven nevezett vállfaja is, ahol meglett apukák, kiöregedett katonák, vérmes anyukák kúsznak-másznak a bokrokban a közös cél elérése érdekében. 
Nagy divat lett világszerte az ún. scenario játékok lebonyolítása, ami nem más, mint egy kitalált kerettörténet, ami alapján kell a csapatoknak egymás ellen küzdeniük. Gyakran történelmi csatákat reprodukálnak, persze végeredményt nem lehet előre tudni. Ehhez nagy segítséget adnak a fegyveres testületek, akik rádiókkal, járművekkel, parancsnokokkal, térképekkel segítik a csatázókat. 

Általános szabályok

A paintballban két fő szabályrendszert kell elkülönítenünk. Más normák érvényesek ugyanis a versenyeken (tournaments), és a hobbi szintű játékban (recball). A profi küzdelmekben 5 fő alkothat egy csapatot. Csak ún. halálos találat létezik, tehát bármely testrészt éri a lövés (beleértve a fegyvert is), a játékos kiesik, azonnal ki kell állnia az aktuális fordulóból. A szabadidős tevékenységként űzött harcokban ez a szabály annyiban változik, hogy a csapatok létszáma nincs megszabva, emellett kétféle találatot különítünk el. A játékos kiesését vonja maga után, ha a lövés a törzsén, vagy a fején éri; a végtagok, ill. a fegyver tehát nem számít érvényes találatnak. Az érvényes találati felületet a csapatok egyeztethetik játék előtt, volt már olyan játék, ahol csak térd alatti találatnál kellett kiállni. 
A küzdelem tisztaságára a versenyeken a bírók (marshall) ügyelnek. Az ő feladatuk a fordulók indítása, leállítása, az eredmény hitelesítése, a találatot kapott játékos kiállítása (normális esetben ez önként is megy), illetve a fegyverek átvételekor aláírással elfogadott helyi alapszabályok betartatása. A bíró bármikor jogosult a küzdelem felfüggesztésére, ill. akár több játékos kiállítására is. 
Hétvégi játékoknál a játékvezető feladata ezen kívül a sérült, meghibásodott fegyverek azonnali cseréje, ill. javítása, tisztítása, szükség szerint lőszer pótlása. 
Szabálytalan: 
-a küzdelem alatt a kijelölt pálya határát átlépni (kivétel a \"halálos\" találatot kapott játékos) 
-a tereptárgyak, fedezékek elmozdítása 
-a kiesett játékosra lőni
-a kiesett játékosnak a még játékban lévőkkel kommunikálnia

Játéktípusok: 
A paintball lassan húsz éves története során természetesen rengeteg játéktípust ötöltek ki kisebb-nagyobb mértékben beszámítható sporttársaink. Íme néhány, a legkedveltebbek közül:
\"mészárlás\": általában nincs időlimit, cél az ellenfél csapatának teljes megsemmisítése,
\"capture the flag\": a győzelem azé a csapaté, amely előbb megszerzi, majd az ellenfél bázisára juttatja a pályán elrejtett zászlót. Ez a játéktípus játszható nem elrejtett hanem ismert helyen (a pálya közepén) lévő zászló esetén is
\"túszszabadítás\": a név magáért beszél, egy védő és egy támadó csapat küzd egymással,
\"rókavadászat\" (Black Jack): egy bátor jelentkező tele tárral veszi be magát az erdőbe (vagy épületbe), a többiek fejenként 21 tölténnyel próbálják \"levadászni\",
\"capture the flag II.\": mindkét csapatnak van egy zászlója és az ellenfél lobogóját a saját bázisra kell eljuttatni úgy, hogy a saját zászlóhoz nem szabad hozzáérni,

Speciális terep a SPEED pálya. Lényege kis mérete, a csekély területen sok-sok fedezékkel. 7 percnyi játékidő alatt kell a pálya közepén elhelyezett zászlót megkaparintania valamelyik csapatnak és az ellenfél bázisára bevinni.. A hivatalos versenyeket a speed pályák mintájára felépített, színes, levegővel felfújt fedezékek (airball) között játsszák.

     

RÖGBI

A rögbinek több fajtája van. Magyarországon az „uniós” azaz a 15 fős változat terjedt el, melytől az amerikai foci 19. század második felében vált le. További változatai a 12, a 10 és a 7 fős rögbi. A XX. század elején elindult a ligarögbi változat is, amelyben 13 fő játszik.

A játék célja, hogy mind a két csapat tizenöt, tíz vagy hét játékosa, betartva a tisztességes játékot a játékszabályoknak és sportszellemnek megfelelően, megpróbál a labda vitelével, passzolásával, rúgásával és lehelyezésével annyi pontot szerezni amennyit tud. A rögbit kétszer 15 fő játssza, a játékidő 2×40 perc.
A pálya mérete 100×50 méter, és ehhez adódik hozzá a célterület. A pálya vonalazása a játék szabályai szerint alakult ki, erről bővebb információ a Magyar Rögbi Szövetség honlapjáról letölthető szabálykönyvben található.
A labdát csak hátrafelé lehet passzolni, előre csak vinni vagy rúgni szabad. Szerelni csak a labdás játékost lehet, annak földre vitelével, a mélyfogás. A földre vitt játékosnak el kell engednie a labdát.

Ha a csapat az ellenfél alapvonala mögött (a célterületen) leteszi a földre a labdát 5 pontot kap. Ezután 2 pontért megkísérelheti az állított jutalomrúgást a H alakú kapu felső részébe jutatni a labdát. Egyedülálló az a szabály, miszerint ha egy játékos valószínűleg célt szerzett volna, de egy ellenfél szabálytalan játéka akadályozta meg, büntető célt kell ítélni a kapu közepén. 3 pont jár a drop rúgásért (A leejtett labdát a földet érés pillanatában rúgja a játékos a kapura) és a sikeres büntetőrúgásért.

A játékvezető az enyhébb szabálytalanságokért (pl.: előre passz stb.) tolongást, a súlyosabbakért szabadrúgást vagy büntetőrúgást ítélhet.

A labda vonala a mindenkori les vonal, a lesen lévő játékos nem avatkozhat a játékba (súlyos szabálytalanság). Csak és kizárólag a labdát birtokló játékost szabad megtámadni (megfogni, ütközni, földre vinni). Rúgni, ütni, gáncsolni szigorúan tilos!

A támadás megállítása szabályosan az ún. mélyfogással történhet, ez azt jelenti, hogy az álló helyzetben levő labdavivőt egyidejűleg egy vagy több ellenfél megfogja, és földre viszi. A fogás kizárólag a mellvonal alatt történhet, úgy, hogy a védekező játékos mindkét kezével átkarolja, és egyensúlyából kibillentve testi erejével földre viszi. A szabályosan végzett szerelés balesetmentes.

Látványos eleme a játéknak a nyílt tolongás. Egy nyílt tolongás a játék egy olyan szakasza, ahol egy vagy több lábon lévő játékos mindkét csapatból, fizikai kontaktusban, a földön lévő labda fölött összezárnak. Ilyenkor speciális lesszabályok lépnek életbe. Ha a labdát vivő játékos nem esik el, akkor ún. csomag alakul ki. A játékosok gördítést akkor csinálnak, amikor egy nyílt tolongásban vannak, és a láb segítségével megpróbálják megszerezni vagy megtartani a labdát, úgy hogy közben nem szabálytalankodnak.

Nem szándékos szabálytalanság esetén a játékvezető ún. zárt tolongást ítélhet. Ekkor 8-8 játékos meghatározott rendben összekapaszkodik, középen egy „alagutat” képezve. A kedvezményezett csapat nyitójátékosa ebbe az alagútba juttatva hozza játékba a labdát.

     

SAVATE

Mi az a Savate? Ha az ember a harcművészetekre gondol, általában a keleten kialakult ágazatok jutnak eszébe, pedig Európában is jött létre számos harcművészet. Ilyen a Savate is. A szó jelentése régi cipő, lábbeli, az 1800-as években hordott cipőre utal.

A savate jelenleg négy ágazatot foglal magában, melyből a legnépszerűbb a sport savate, azaz a Francia-box, a szorítóban űzött versenysport. A többi ág, melyek kevésbé ismertek a La Canne, mely legfőképp a víváshoz hasonlatos botos küzdelem, a Savate defense amely az "utcai verekedésekből" merített önvédelem, és a Savate form, ami egy modernebb kondicionáló mozgásforma.

Magyarországon jelenleg a Francia-box, és a Canne oktatása folyik, különböző klubokban.

A Savate keletkezését az 1700-as évek végére datálják. A feljegyzések szerint a dél-francia tengerészek utazásaik során megismerkedtek a különböző küzdőformákkal. Megtanulták az ázsiai rúgástechnikát, s útban hazafelé a hajón egymással versengtek.

Tudásukat a kikötői kocsmákban alkalmazták. Az új küzdőmód így előbb a francia partokon, később az egész országban elterjedt, elsősorban az alacsonyabb néprétegek használták. A francia box hivatalos kezdete 1820 és 1825 közötti időszakra tehető. Michel Casseux intézményesítette a sportágat azáltal, hogy 1820-ban, Párizsban megnyitotta az első edzőtermét. Az utcai harc technikáit az1824-ben kiadott könyvében ismertette.

A savate magyarországi meghonosítása Jean Francois Loudcher francia mester nevéhez fűződik. Jean Francois a Rennes-i Egyetem testnevelés karán szerzett diplomát. Testnevelő és sportoktató, több küzdősportban szerzett edzői diplomát, így a francia-boxból is. Egyetemi bajnok, tagja a Francia Savate Szövetség edzői bizottságának.

Megteremti Magyarországon a francia botvívás, a canne alapjait. Több magyarországi edzőtábor és gála szervezője. Az első magyar francia-box egyesületet megalapítója.
Jelenleg a savate történetének egyik legjobb ismerője, és Franciaországban egy nagysikerű könyv szerzője, amely az eddig megjelent szakmai témájú könyvek közül a legbehatóbban foglalkozik a savate történetével.

Jean Francois a savate oktatását 1988 elején kezdi Budapesten a KSI ökölvívóteremében. Ez év nyarán, a Balatonon megrendezésre kerül egy nemzetközi francia-box edzőtábor, elismert francia szakemberek Gilles Le Digoue Marc Scalecki Európa bajnok, és Jean Francois Loudcher irányítása mellett.
Ezt követően 1989 március 12-én, a Budapesten a Petofi Csarnok lesz a helyszíne a savate első, közönség előtti bemutatkozásának, francia és magyar résztvevőkkel. Francia meghívottak, Pascale Soncourt Franciaország technikai igazgatója, Bonin Philip és André Sabatier Európa bajnokok.

1994-ben két egyesület részvételével megalakul a Magyar Francia Box Savate Szövetség, ami a magyarországi történet egyik fontos mérföldköve. Hazautazásáig Jean Francois, és az ezt követő években Kutas Gábor szervező munkájának eredményeként több magyar sportoló kap lehetőséget nemzetközi megmérettetésre.

2004 novemberében a Nemzetközi Szövetség főtitkára Gerhard Shmidt látogatására kerül sor, aki egyben canne edzőtábort is tart Budapesten. Ennek a továbbképzésnek köszönhetően 2005-ben elkezdődik a canne magyarországi népszerűsítése.

     

SÍBALETT

A síbalett a freestyle sízés művészi ága, ami rendkívüli fegyelmet és összpontosítást igényel. A gyakorlatok legtöbbje embert és felszerelését egyaránt keményen igénybe veszi. A végeredmény lenyűgöző; a sísport valóságos művészetté válik.

A sí balett története a 20. század derekáig nyúlik vissza. A sportág ekkor született meg. Hőskorában különösebb szabályok nélkül, így egyáltalán nem volt megkötve a műsor ideje, ugyanakkor zenei kíséret kezdetben még nem vagy csak részben kísérte a mutatványokat. Amikor 1968-ban bekerült az olimpiai programba a szabályokon is elkezdtek változtatni. Az első, és talán legfontosabb témának a sí balett ideje mutatkozott. Ezt 90 másodpercben határozták meg. Továbbá döntöttek arról is, hogy a műsorokat zenei kíséret mellett kell előadniuk a versenyzőknek.

A szabályok megalkotásában nagy szerepet kapott Suzy Chaffee Egyesült Államok beli síelő. Chaffee az Olimpia után is foglalkozott a sportág népszerűsítésével illetve a trükköknek pontos elnevezést és leírást is adott. Így a pole flipet, ami nem más, mint amikor a síző teljes testsúlyával a botjára támaszkodik, és fejjel lefelé kitolja magát a "magasba". Az acrosok pályája, amit talán nyugodtan nevezhetünk "balett pályának" egy enyhe; 15 fokos dőlésszögű és 150 méter hosszú lejtő.

A sportág aranykora minden bizonnyal az 1972 és 1984 közti időszak volt. Az Egyesült Államokban a versenyek több ezer, tízezer nézőt vonzottak és sokakat ültetettek le otthon a televízió képernyője elé. Népszerűségét egyrészt Chaffe tündöklésének köszönhette, másrészt szerepet játszott az a tény is, miszerint sokak szemében az acro egyet jelentett egy igazi erőteljes, erős fizikumot igénylő sporttal, másrészt az emberek úgy tekintettek rá, mint egyfajta művészetre. Érdekes, hogy miközben az alpesi sí alig érintette meg a lakosság azon részét, aki nem síelt, addig a sí balett versenyek egyre több olyan nézőt kezdtek el érdekelni, akik soha nem álltak sílécen.

     

SZÖRF

A szörf szó angol eredetije a surf, s az bukóhullámot jelent. Főként a Hawaii-szigetek partjainál, de más tengerpartokon is megfigyelték, hogy a víz mozgásának iránya és erőssége, valamint a tengerfenék tagoltsága (talapzati gyűrődések) sajátos, tarajos bukóhullámokat gerjeszt, amelyeknek a part irányába igen nagy a tolóereje.

Ezt a tolóerőt kihasználva némi technikai tudás birtokában egy szörfdeszka segítségével lehet a hullámokat meglovagolni, látványos manővereket (pl. "szörfözés a csőben") végezni. Mindezt a "surfing" művelői vitorlázat nélkül, csak a víz felhajtó- és tolóerejére támaszkodva végzik.

     

SZUMO

A szumó egy japán eredetű küzdősport. Kevés közös vonása van a hagyományos birkózással, eredete és a használt technikák alapján a legközelebb talán a cselgáncshoz és az aikidóhoz áll. A küzdelmek során két rikisi csap össze egy kör alakú küzdőtéren (dohjó).

A japánok harcművészetnek és nemzeti sportjuknak tekintik, és úgy tartják, hogy a szamurájok hagyományai a szumóban élnek tovább. Nem meglepő, hogy mind a mai napig nagyon sok szertartás és rituálé kapcsolódik hozzá, mint például a küzdelmek előtti sószórás, amely a sintó vallásban a megtisztulás jelképe vagy a rituális tánc, amelynek során a birkózó egy kamival küzd.

Harcművészetekben szokatlan módon a versenyzőknek minden versenyen meg kell küzdeniük elért rangjukért, és egy negatív eredménnyel (make-kosival) záródó torna a kivívott pozíció elvesztését vonja maga után. Ezért a versenyzők egész pályafutásuk alatt nagy stressznek vannak kitéve, ami a nagy súly okozta betegségekkel együtt magyarázza viszonylag alacsony átlagéletkorukat. Az automatikus visszasorolás csak a két legmagasabb rang, az ódzeki és a jokodzuna esetén nem történik meg.

A legtöbb küzdősporthoz hasonlóan a szumó eredete is az írott történelem kezdete előtti időkbe vezethető vissza. Egy japán legenda szerint a japán nép fennmaradását is egy szumómeccsnek köszönheti, mely során Takemikadzucsi viharisten legyőzte a rivális törzs vezetőjét. Eredetileg valószínűleg termékenységi szertartások része volt és az istenek szórakoztatását, jó szándékuk elnyerését szolgálta. Annyi bizonyos, hogy már a legkorábbi, a8. századból fennmaradt japán nyelvű szövegekben is említik szumai néven, ekkoriban vezették be a császári szertartások közé. Ez az ősi sport még nagyon távol állt a mai kifinomult, ceremoniális szumótól, kevés szabálya volt és a küzdelem gyakran halálos kimenetelű volt.

A szumó mérkőzés szabályai nagyon egyszerűek. A kör alakú küzdőtéren belül két versenyző csap össze a gjódzsi (döntőbíró) jelzésére és a cél, hogy vagy kiszorítsák az ellenfelet a körből, vagy arra kényszerítsék, hogy a talpán kívül valamelyik másik testrésze is hozzáérjen a földhöz. Aki hamarabb kilép vagy hamarabb földre esik, veszít, míg a másik elkönyvelhet magának egy pontot, és megkapja a győzelemért járó pénzdíjat, illetve az adott mérkőzésre a különböző szponzorok által felajánlott nyereményeket.

A meccsek maguk rendszerint rövidek, sokszor csak néhány másodpercig tartanak. Tilos ököllel ütni, gyomrot vagy mellet megrúgni, az ellenfél haját tépni vagy szemét nyomni; ezekért azonnali leléptetés jár. A győztes személyének megállapítása és kihirdetése a gjódzsi feladata.

     

TÁJFUTÁS

A tájfutás vagy tájékozódási futás

A tájfutás a tájékozódási sportok egyike, egy olyan, atlétikai jellegű futó sport, ahol a versenyzőnek térkép és tájoló segítségével előírt sorrendben kell a térképen jelölt ellenőrző pontokkal kijelölt pályán a legrövidebb idő alatt végigfutni. A versenyző az ellenőrző pontok között maga választja meg az útvonalát.

A versenyző egyénileg oldja meg a feladatát, és az egyéni teljesítményét értékelik. Egyéni verseny lehet nappali és éjszakai. Egyéni versenyen a versenyzők előre meghatározott időközökben indulnak, hogy az együtt futás elkerülhető legyen.

A nappali egyéni verseny a versenytáv szerint lehet

  • hosszú távú
  • normáltávú
  • középtávú
  • rövidtávú

A váltóverseny a tájfutás csapatversenyeinek egyik formája. A váltó tagjai a váltószakaszokat időben egymás után egyénileg teljesítik. A váltószakaszok pályáinak különbözniük kell. A váltóverseny váltószakaszainak kialakításánál több lehetséges megoldás ismert (motola, farsta stb.) Fontos előírás, hogy minden váltónak azonos sorrendben kell érintenie a váltó pálya minden pontját. Váltóversenyen a csapatok egyszerre, tömegrajttal indulnak

A csapatverseny másik formája. A futók csoportokba osztva egy-egy csoporton belül azonos pályán versenyeznek, feladatukat egyénileg oldják meg, de csapatban és egyénileg is értékelésre kerülnek. Az egyéni versennyel megegyező módon a rajtoltatás megadott időközökben történik.

A csapatverseny harmadik lehetséges formája. A csapat tagjai egyszerre rajtolnak és érnek célba. A csapat eredményét a csapat utolsó beérkező tagjának érkezési ideje határozza meg. A kategória függvényében minden csapattagnak megadott sorrendben 5-12 kötelező pontot kell érintenie. A további pontokat az első pont megfogása után és a befutó pont (a versenypálya utolsó pontja) érintése előtt kell megfogni. Ezeket a pontokat csapatonként csak egy-egy, a csapat által választott versenyzőnek kell érinteni. A csapatnak versenyidejükben kell eldönteni, hogyan érintsék az elosztott pontokat, figyelembe véve a csapattagok képességeit.

A sport a skandináv országokban igen népszerű, onnan terjedt el Európa többi országába. A női résztvevők közül a magyar Monspart Sarolta1972-ben (első nem skandinávként), míg Oláh Katalin 1991 és 1995-ben volt világbajnok. A szocializmus alatt nehezítette a tájfutó térképellátást a jó alaptérképek hiánya. Mint ismeretes, a nemzetközi szocialista rendszer egyik alapelve volt a titkolózás, ebbe beleértve a dolgok eltitkolását a saját állam állampolgárai előtt, és ennek része volt a térképek rendszeres meghamisítása, azok minőségének tudatos lerontása. Ezzel együtt, a szocializmus alatt sokkal nagyobb volt a tájfutó klubok taglétszáma, mint a rendszerváltás után. Ez főleg a sporttámogatások rendszere miatt volt így, bár nem olimpiai sportág, így kevesebb támogatásban részesült, és mind a mai napig kevesebb támogatásban részesül azoknál.

A tájfutáshoz speciális tájfutótérképet használnak. Általában 1:15 000-es vagy 1:10 000-es méretarányú részletes topográfiai térképek ezek, speciális nemzetközi jelkulccsal. A verseny során erre a térképre nyomtatják a pályát is, illetve a felkeresendő ellenőrző pontok számát.

A versenyző szempontjából a részletes és olvasható térkép megbízható segédeszköz az útvonalválasztáshoz, képessé teszi őt a tájékozódási ügyességének és futóképességének megfelelően kiválasztott útvonal folyamatos követésére. A helyes útvonalválasztás értelmét veszti, ha a térkép nem hű képe a terepnek, ha pontatlan, elavult vagy rosszul olvasható.

Bármi, ami a haladást akadályozza, alapvető információ: sziklák, víz, sűrű bozót. Az ösvények és utak hálózata megmutatja, mely irányokban könnyebb a haladás és a tájékozódás. A futhatóság részletes osztályozása elősegíti a versenyző helyes döntését. A tájfutás elsősorban térképolvasással történő tájékozódás. Ezért szükséges a pontos térkép a jó és hatékony útvonalválasztáshoz. Egyetlen versenyzőnek sem származhat előnye vagy hátránya a térképhibákból.

     

TÁNCSPORT

A tánc egy vagy több ember művészi értékkel bíró, illetve élményt okozó mozgása. A tánc lényeges része a ritmus, a ciklikusság, ezért általában zenére adják elő. Gyakran összejövetel vagy szertartás része. Kialakulása az emberiség történelmével egyidős. A tánc az emberi kultúra része, folyamatosan alakul, újabbak jönnek létre. A tánc nyelvén létrehozott műalkotások összessége a táncművészet vagy mozgásművészet. A táncművészeti alkotások kutatásával a koreográfia foglalkozik. (Tánc: két személyt igénylő mozdulat-sorozat ahol a sebesség és a ritmus összhangban van a zenével.)

Társastánc 

Pogo, Boogie-woogie, mambó, merengue, rock and roll, salsa, szving, argentin tangó és a cha-cha-cha

Versenytánc

Standard táncok: (Európai) tangó, angolkeringő, foxtrott (quickstep/slowfox), bécsi keringő (waltzer)

Latin-Amerikai táncok: szamba, jive, rumba, cha-cha-cha, pasodoble

Modern tánc

Jazz balett, modern tánctechnikák (pl.: Graham, Cunningham, Limón alapú)

Jazz tánc 

A jazz tánc a XX. század elején, a new orleansi fekete negyedekben tűnt fel először, onnan terjedt el Harlemen keresztül egész Amerikában. A kezdeti stílusra az évek során nagy hatással volt a balett, a modern tánc. A jazz tánc mai formájában leginkább a ritmikus sportgimnasztika és a tánc keveredésére hasonlít. A stílus lényege, hogy a testünk egyes mozgásközpontjai (nyak, váll, kezek, mellkas, medence, lábak) egymástól függetlenül mozognak –> izolációs technika. A stepp tánc fehér bőrű koronázatlan királyai Fred Astaire és Gene Kelly. Kiemelkedő néger táncos személyiségei Master Juba és Bill "Bojangles" Robinson.

Divattánc

Break, Diszkó (Disco), Electric boogie, Hip-hop, Showtánc, Fashion Dance,blues,

Showtánc 

Kontakt improvizáció

Steve Paxton által, a '60-as években létrehozott irányzat. Alapgondolata a "fizikális játszótér" létrehozása.

Kortárs tánc

A kortárs tánc átfogó fogalom a napjainkban jelen levő, különböző irányzatokra. Az előadások célja általában egy színházi előadással egyenértékű produkció létrehozása, amelyhez a táncot használja fel közvetítőként. A technikák, irányzatok gyökerei a modern tánctechnikákból, kontakt improvizációból erednek. Napjainkban rengetegen dolgoznak a táncból kiindulva különböző határterületeken.

A versenytánc a táncformák vagy táncstílusok egyik legnagyobb összefoglaló csoportja. A táncművészetben a versenytánc mellett találjuk az ünnepi táncot, az erotikus táncot, a csoportos táncot, a showtáncot és a közösségi táncot.

Míg a legtöbb ember ezt a táncstílust egyfajta szórakoztató tevékenységnek tekinti, már egyre gyakrabban gondolják sportnak. 1997 óta az Nemzetközi Olimpiai Bizottság is sportként tartja számon a TáncSportot. Hiszen csak úgy mint az atlétáknak, a versenytáncosoknak is kitűnő kondícióban kell lenniük. A tánc erőnlétet, állóképességet és rugalmasságot igényel. Versenyeken mindezekből a fizikai tulajdonságokból a maximumot kell nyújtani.

Minden gyakorlati tevékenységet bizonyos szabályok betartásával vihetünk tökélyre. Ennek a zenével, a stílussal, a tartalommal és a táncosokkal is mind-mind összhangban kell lennie. A leggyakoribb korlátozások közé tartozik a táncosok száma. Különböző kategóriába sorolhatók a szóló, valamint a páros és hármas táncos, emellett a kiscsoportos (4-9 táncos), nagyobb csoportos (10-19 táncos) és a húsznál több táncost magába foglaló nagy csoportos táncot. Emellett megkötésként szerepel a táncosok átlagéletkora, a táncosok táncművészeti tapasztalata, a meghatározott időhatár, a megfelelő zene, stílus és tánc. Azok a párok, akik nem képesek eleget tenni a pontozóbírók követeléseinek, automatikusan kiesnek a versenyből.

A táncversenyek pontozóbírói általában korábban maguk is versenytáncosok voltak. A közönség előtti elkülönített helyen ülnek a táncparkett előtt és az összes táncot árgus szemekkel figyelik. Mindegyik bírónak egy-egy pontozótáblája van minden versenyszámra. A pontok különböző kategóriába sorolhatók. Általában az előadásmód, az átvezetések, a versenyszám nehézsége, a ruha, a koreográfia, a szabatosság és a zeneiség mind-mind meghatározzák a pontok számát.

A versenyek bírálása közben előfordulhatnak bizonyos úgy nevezett "kötelező elemek", amelyeket a táncosoknak bele kell fűzniük a koreográfiájukba. Például bizonyos levegőbe ugrást igénylő mozgások esetében sok versenyen az a feladat, hogy a lábnak érintenie kell a talajt a mozgáselemek elvégzése közben, hiszen az már nem tánc, hanem ugrabugrálás, ha nem a lábakkal dolgozik egy táncos. Nemcsak hogy kizárhatják a párokat a versenyből, de emellett még esetleg bizonyos számú pontot is levonnak büntetésként tőlük.

A pontozóbírók az előadás színvonalasságának függvényében pontokat osztanak ki, és az összes pontozóbíró által kiosztott pontok összeadódnak, így alakul ki a végleges pontszám. Ennek alapján, a versenyszámok különdíjat, bronz, magas bronz, ezüst, magas ezüst, arany vagy magas arany érmet szerezhetnek, amelyek igen nagy elismerést jelentenek az adott verseny minőségét tekintve. Itt kell megjegyezni, hogy természetesen minden verseny más és más, és a különdíjak, a bronz és magas bronz aranyérmeket nem biztos, hogy kiosztják. Egyes versenyeken az arany minősítést már a 80 pont elérésekor is megkapják a versenyzők. Az alap aranyt helyettesíthető egy mellékesen adományozott magas arany, illetve platinaérem is. A versenyek esetleg nemcsak a versenyszám alapján pontozhatnak, hanem osztály, tudás szerint is.

A standard táncok 

A standard táncok, még a latin-amerikai táncok versenylistára vétele előtt szerepeltek a világbajnokságon. A férfi frakkot, a nő hosszú szoknyát visel. Testközelből táncolnak a férfi vezet. Kötött műfajnak számít, ezért kevés a showelem szerepel.

Angolkeringő 

Az angolkeringő a nemzetközi tánc kategória első standard táncaként szerepel a versenyeket. Nem összekeverendő a szintén 3/4-es ütemű bécsi keringővel, amely kétszer olyan gyors, mint angol párja. Angol elnevezése is bécsi eredetére utal: slow waltz, szó szerint "lassú keringő". A tánc az emelkedésektől és süllyedésektől, valamint a folyamatosan forgó, mozgó test látványától válik elragadóvá és a lírikus hangulatú zene a legharmonikusabb, legnyugodtabb standard tánccá alakította az idők során… 1922 óta versenytánc

  • Zenei ütem: 3/4
  • Tempó: 28-30 ütem/perc

Tangó

A Tangó a standard táncok második vesenyszáma az angolkeringő után. Latin-amerikai, elsősorban argentin eredetű tánc, mégis inkább a standart táncokra hasonlít, mint a latin-amerikai táncokra. Táncolása során nincs emelkedés és süllyedés, végig horizontálisan egyenes vonalban táncolják. Az előrelépést sarkon lépik. Dinamikus, közepesen gyors tánc, hirtelen mozdulatokkal. 1929-ben került fel a hivatalos versenytánclistára..

  • Zenei ütem: 2/4
  • Tempó: 31-33 ütem/perc

Bécsi keringő 

A Bécsi keringő, amely 6 lépésből áll, két 3/4-es ütemre volt felosztva és egy teljes fordulással összekötve kiteljesedett az akkoriban még szokásos balett-technika segítségével. Németország maradt a keringővel kapcsolatos események középpontja egészen a húszas évekig, amikor is a valcer úgy egy évtizedig háttérbe szorult a modernebb, dinamikusabb táncformák miatt. Angliában a Bécsi keringő sohasem volt otthonos. Az angolok Bécsi keringő elleni tiltakozását mutatja, hogy náluk ez a tánc a standard táncversenyek programjában az utolsó táncként szerepel, míg más országokban a harmadik bemutatandó tánc. 1951 óta versenytánc

  • Zenei ütem: 3/4
  • Tempó: 58-60 ütem/perc

Slowfox

A Slowfox a lineáris lépésmintákat követő, művészien megformált, hosszú, sikló járómozgáson alapul. Az angol társastánc legtipikusabb tánca, melynek eleganciáját zenei oldalról a szaxofon és a klarinét emeli ki. Igen igényes és technikailag viszonylag nehéz tánc, mely a világtáncprogramban is szerepel. 1929 óta versenytánc

  • Zenei ütem: 4/4
  • Tempó: 28-30 ütem/perc

Quickstep 

A quickstep (angol szó; jelentése: gyors lépés) leginkább a foxtrottból eredeztethető, melynek gyökerei a ragben és a onestepben keresendők. Utóbbi kb. 1910-ben került át Amerikai Egyesült Államok Amerikából Európába. Rendkívül leegyszerűsített táncról volt szó, melyben folytonos egylépésmozgások váltakoztak, a ritmus változatlan, chasse-któl mentes, indulójellegű, haladó tánc volt. Hamarosan kialakult a ragtime stílusa Nagy-Britanniában, s a onestepből kifejlődött a Rag. Az új ritmus lehetőséget adott a chasse-k beintegrálására, így alakulhatott ki a foxtrott. Lendületesebb táncot alkottak meg, ugyanis sarokkal léptek előre, s a tánc ma használatos formája már az 1920-as évek elején létrejött. Később, 1924-ben a foxtrott két ágra bomlott: a lassabb Slow Foxtrottra és a gyorsabb quickstepre. A quickstep korai elnevezése: Quicktime Foxtrott és Charleston. Alapmozgását a Chasse-k, Lock Stepek és a külső állásban megtett lépések jellemzik. Kissé úgy jelenik meg a parketten, mintha a párok gyorsan, szabálytalanul futómozgást végeznének, szeszélyes jellegét a chasse-k jelenlétének, a lépések dinamikusságának és a slow-quick (lassú-gyors) lépések tempós váltakozásának köszönheti. Nem a legegyszerűbb táncok egyike, nyugodt felsőtesttartást és kidolgozott lábtechnikát igényel. A standard táncok közül a legnagyobb népszerűségnek örvendő táncról van szó, hisz egyik másik báli tánc sem mondhatja el magáról, hogy sziporkázó, dinamikus és élettel teli.

  • Zenei ütem: 4/4
  • Tempó: 50-52 ütem/perc

===A latin-amerikai táncok===a latin-amerikai táncnak kettő fajtája van melyek: - afrikai eredetű "importált":szamba,rumba,mambó afro-amerikai eredetű(jazz korszak):onestep,jimmy,chalston,black bottom

Cha-cha-cha 

Ritmus:2-3-chachacha A rumba és a mambó egyik változata (lassúbb).Kubai eredetű,1954-től a legkedveltebb divattánc.

Szamba 

Afrikai eredetű ,ősi népi tánc. A rabszolgák hozták be Brazíliába."Semba" egy csípőmozgás fajta,ami szagatott, rövid mozdulatokat tartalmaz.

Rumba 

Paso Doble

Spanyol eredetű jelentése:"kettős lépés".Egy bikaviadalt ábrázol,ahol a férfi a torreádor,a nő a kendő. Együtt mozognak a képzelt bika előtt.

Jive

     

TEKE

                                                                                                                                                             

A teke golyókkal és bábukkal űzött sport, ill. játék. A 28,5 m hosszú, többsávos (sávonként 1,7 m széles) pálya első 6,5 m-e a játéktér, pályatest felőli végén az 5,5 m hosszú és 35 cm széles gurítódeszkával. Az általában fehér műanyagból készült kilenc bábu magassága egyenként 40 cm, tömege 1750-1800 gramm. A tekegolyó tetszőleges színű tömör műanyag, átmérője 16 cm, tömege 2,8-2,9 kg. A versenyzők összesen 120-at gurítanak (négy pályán 30-30-at), amelyek fele teligurítás (minden gurítás kilenc bábura történik), másik fele tarolás (addig gurítanak, amíg minden bábu le nem dől).

A tíz bábuval játszott teke a bowling. Itt a pálya hossza 18,3 m, egy sáv szélessége 107 cm. Az 1-től 10-ig számozott, műanyagból készült bábuk magassága 38,1 cm, tömegük 1530-1640 kg. A golyó átmérője 21,6 cm, súlya max. 7,25 kg. A golyón ujjtartó lyukak vannak a biztosabb golyófogáshoz.

A tekesportág versenyszámai: férfi és női csapat, férfi és női egyes (napi egyéni, illetve összetett, továbbá - újabban - sprint), férfi és női páros, ill. vegyes páros.

A tekéhez hasonló játék már az ókori Egyiptomban is létezett, a legkorábbi leletet 7000 éve egy piramis maradványai között találták. A korai középkorban vallási szertartások részeként is említenek egy tekejátékot. Különböző változatait ismerték a középkori Angliában, Németalföldön, ill. német nyelvterületen. Az USA-ban a XIX. században, a játék kilencbábus változatának betiltása idején alakították ki a bowlingot (szabályait elsőként 1895-ben rögzítették).

A Nemzetközi Bowling Szövetség (International Bowling Association, IBA) 1925-ben, a Nemzetközi Bábusportok Szövetsége (Fédération Internationale des Quilleurs, FIQ) 1952-ben alakult, utóbbi egységesítette a kilenc- és tízbábus tekejátékok szabályait, és 1953-tól évente, ill. kétévente VB-ket és kontinensversenyeket rendez.

Magyarországon már a középkorban ismertek különböző tekejátékokat. Elsősorban falusi kocsmák mellett építettek döngölt agyagú pályákat, ahol kis golyóval, eltérő számú bábura, különböző szabályok szerint gurítottak. A sport-szerű tekézés a 19. sz. végén alakult ki. 1934-ben négy budapesti klub életre hívta a Magyar Tekézők Szövetségét (MATESZ). Az első csapatbajnokságot 1936-ban, az első egyénit 1938-ban írták ki.

Az első magyarországi bowling versenyeket a nagyobb budapesti szállodákban az 1980-as évek végén rendezték, még tekepályákon. 
1989-ben a MATESZ-en belül létrejött a Bowling Szekció, 1996. júliusában pedig a Magyar Bowling Szövetség (MABOSZ). A MATESZ és a MABOSZ 1996. decemberében Magyar Bábusportok Szövetsége néven egyesült, de ezen belül mindkét szövetség megtartotta önállóságát. E szövetség neve 2003. április 14.-e óta hivatalosan Magyar Bowling és Teke Szövetség.
Magyarországon 1964-ben (nem hivatalos) EB-t, 1988-ban VB-t rendeztek.

     

TESTÉPÍTÉS

                                                                                                                                                 

A testépítés, mint sportág a XVIII század végén jött létre. Valójában nagyon sok sportnak az alapja, mivel abszolút ellenállásos edzés a test össze izma számára. (Az egyéb sportágak általában csak az adott mozgásformához célizmokat edzik a speciális edzésmódszereikkel, de nyilván egy rövidtávfutónak nem csak a futóedzés, hanem a testépítés alapú súlyzós lábedzés is sokat segít.)

Technikailag ez egy nagyon különleges sport, mert versenyeken teljesen más történik, mint amit edzésen művelnek a sportolók. Itt a teljesítményt esztétikai jelleggel értékelik, az edzésmunkát a test "alakítása" érdekében végzik.

A testépítő edzés progresszív súlyzós edzésből áll. A testépítők célzottan edzik egyes izomcsoportjaikat hogy ott megfelelő növekedést érhessenek el, de nem az a céljuk hogy minél nagyobb súlyt mozgassanak meg, hanem az, hogy a megedzett izmot minél jobban leterheljék.

Ezáltal nagyban különböznek az erőemelőktől és a súlyemelőktől, mert bár első látásra ezek hasonló sportok, azonban ezekben a sportágakban a minél nagyobb súly leküzdése a cél, a technikával és az izmok összehangolt munkájával, miközben a testépítő egy adott izmot, pl. a bicepszét edzi – csak arra koncentráltan.

A testépítő sport – a fenti sportágak általános gyakorlatától eltérően – nem működik megfelelő táplálkozás nélkül. A testépítők megfelelő étrendje alapvető – nem csak versenyfelkészülés, de hobbi szinten is, így nagy részét a befektetett munkának a táplálék készítése, elfogyasztása – minimum 3 óránkénti étkezés –, sőt a rá való anyagiak megkeresése teszi ki.

A testépítés harmadik fontos tényezője a pihenés: mind az edzésmódszereket, mind az életmódot úgy kell alakítani hogy az izmok regenerálódni tudjanak. Enélkül nem lehetséges a fejlődés.

A testépítés a következő metódus szerint működik: az edzés mikrosérüléseket és tápanyaghiányt idéz elő az izmokban. Az izmok igyekeznek tápanyagot felvenni (fehérjéket és szénhidrátokat) és kompenzálnak: több tápanyagot vesznek fel, mint amit leadtak, ezáltal az izomsejtek mérete nő. Természetesen ehhez megfelelő mennyiségű pihenésre (alvás) és regenerációs időre van szükség, tehát egy izmot nem lehet minden nap edzeni, hanem megfelelő regenerálódási időt hagyva kell az edzésprogramot megszerkeszteni.

(Súlyzós edzés: Az edzés lényege, hogy stimuláljuk az izmokat arra, hogy tápanyagokat vegyenek fel. Az edzésterhelés hatására az éppen edzett izomban található szénhidrátok (a neve glikogén) kiürülnek, mert ezt használjuk üzemanyagnak, valamint a fehérjeszerkezet sérül. Így az izomban fehérje (aminosav) és glikogénhiány lép fel. Edzés után azonnal elkezdődik a tápanyagok felvétele, ezért nagyon fontos megfelelően táplálkozni. A terhelés hatására az izom kompenzál, több tápanyagot vesz fel, mint amennyit leadott. Minél több tápanyag van az izomban (minél több fehérje épül be, és minél több szénhidrátot tárol) annál nagyobb lesz az izom. Ehhez a terhelést hosszú távon növelni kell – egyre nagyobb súly, nagyobb intenzitás.

A testépítők edzése edzettségi szinttől függően heti egy vagy kétszeri megedzését engedi meg az izmoknak. Az edzésprogramok eszerint vannak elosztva. Hetente 3-4-5 versenyzői szinten 6 napot edzenek úgy hogy napi 1-2-3 izomcsoportot edzenek meg. Az edzés a közhiedelemmel ellentétben nem tart órákig, egy megfelelően – kevés pihenőkkel – végzett edzés 40perc-másfél óra időtartamú.

A testépítők két ciklusban edzenek: ez a tömegnövelés és a szálkásítás, szakszerűbben diétás ciklus.

A tömegnövelés során igen nagy mennyiségben visznek be szénhidrátokat és nagy mennyiségű de a diétához képest kevés fehérjét. A diéta során ez az arány megfordul, lecsökken a szénhidrát és növekszik a fehérje mennyisége.

Az edzés a közhiedelemmel ellentétben nem változik. Tömegnövelés során igyekeznek a lehető legnagyobb súlyt használni – de nem a súly össz mennyisége, hanem az izmot érő terhelésre koncentrálva. (Hiába bicepszezik valaki kétszer akkora súllyal, ha nem a bicepsze, hanem a háta és a válla dolgozik kiváltva a bicepsz munkáját!) Ún. "szálkásító" edzés nincs. Régebben tartotta magát az a tévhit hogy kevés súllyal sok ismétlést végezve lehet zsírt égetni, de ez egy butaság. Durva példával: ha x tömegű izom y terheléstől (z kiló súllyal végzett edzéstől) jött létre, ha a terhelést csökkentjük, testünk érzékeli hogy nincs szükség akkora izomra és leépíti. (A test állandóan szabályozza önmagát.) Így ezzel a módszerrel csak izmot veszítünk, ahelyett hogy zsírt veszítenénk.

A diétás periódusban ún. aerob edzést végeznek a testépítők, amely alkalmas a zsír eltüntetésére.

Aerob edzés: Olyan mozgásforma, amely egyszerre mozgatja meg a nagy izmokat – a láb mindenképpen a mozgás alapja – de alacsony intenzitással, ezáltal nem okoz az izmokban a súlyzós edzéshez hasonló terhelést, glikogénürülést stb. A folyamat lényege az egyenletes, monoton edzés, pl. tempós gyaloglás, egyenletes terheléssel. Ilyenkor nagyon hamar átáll a test arra, hogy a zsírokat használja energiaforrásnak, mert van idő arra, hogy az amúgy időigényes aerob folyamatokat a zsírok zsírsavakká bontását stb. elvégezze, mivel nincs hirtelen, gyors, intenzív izommunka. A terhelést úgy kell beállítani, hogy ne legyen a pulzus magas, max. 130, mert a magasabb pulzus már átesik kardió tartományba. Ez a zsírégető edzés. Aerob edzés a gyaloglás gépen vagy gyalog, a futás (az edzetteknek, akinek nem emelkedik meg a pulzusa), ellipszistréner, bicikli, stb.

A testépítő versenyeken semmiféle "sporttevékenység" nincs, tehát nem fizikai teljesítményt hasonlítanak össze. ez egy esztétikai sport, ahol a megfelelő esztétikai tulajdonságokat kőkemény edzéssel és diétával érik el.

Tehát a testépítő versenyen semmiféle – az edzéshez hasonló – súlyzós gyakorlat nincs. Régi téveszme ami az ősidőkből származik, hogy a versenyzők testméreteit mérik és hasonlítják össze.

Valójában mérlegelés és/vagy magasságmérés van, amelynek célja – mint bármely más sportban – a sportolók kategóriákba sorolása súlycsoport vagy magasság szerint.

Lehetnek ezenkívül speciális kategóriák, pl. nyílt, súlykorlátos (adott magassághoz megadott maximális testsúly), korhatáros (junior, masters), nemek szerinti stb kategóriák.

A testépítő versenyen a versenyzők versenyformában vannak, amely kicsit több a köznyelv szerint népszerűen "szálkás" nak nevezett állapotnál, szakmai berkekben ezt "száraz" állapotnak mondják legalábbis a jól felkészült versenyzőknél. Ennek jelentése nem kevesebb, minthogy a versenyzőn se zsír, sem víz nem látható, legalábbis vizuálisan elhanyagolható mértékben. Ezt az állapotot a verseny napjára időzítik a versenyzők és már másnapra sem tartható meg. Szükségessége abban áll, hogy ebben az állapotban tudják a bírók értékelni a munkát, a vízzel-zsírral fedett test izomzata ugyanis nem látható.

A versenyeken 3 forduló van: 1. szimmetria forduló: ebben a fordulóban a versenyzők arányosságát nézik. Ez sok mindent magába foglal: az izmok egymáshoz képest meglévő arányossága (megfelelő alsó és felsőtest izomzat arány, az izmok méretének megfelelő arányossága, pl. nem alulfejlett mellizomzat), de még a genetikai tényezők, mint váll-csípő szélesség, végtagok hossza, alsó-felsőtest hossz aránya, izomtapadások helye, izmok hossza stb. Mindez a Leonardo da Vinci-féle aranymetszéses testarány alapján ítélik meg. Sajnos genetikai adottságok alapján bizonyos versenyzők előnyben vannak: ezeken a tulajdonságokon semmiféle edzéssel nem lehet változtatni.

A szimmetria fordulóban 4 alapfordulat alapján pontoznak.

     

VIZISÍ

                                                                                                                                                         

A vízisí rég óta ismerős eszköz, valahogy mindig is az elithez tartozónak érezzük, talán ez az oka annak, hogy távolság tartóan kezeljük. Nem kellene!! Az biztos, hogy nem egyszerű lécre pattanni, de nincs lehetetlen! Láthatóan egyre több motorcsónak kavarja a vizet folyóinkon, vizeinken, és innen csak egy bátor ugrás a „síelés a vízen”.
Az érzés pedig kolosszális!!! Csúszni a sima vízen olyan, mint amikor szűz hóban síelünk (tehát télen és nyáron is van földöntúli érzés). Én azt mondom, ha lehetőségünk adódik rá, és szemben jön az élmény, ne hagyjuk ki, ne is gondolkozzunk rajta, egyszerűen álljunk vízisílécre!!

A sportágat sokan űzik szabadon, Dunán, Tiszán, és a mono léces csúszást egészen jól elsajátítják. Persze gyakorolni kell és nem árt egy oktató, de ez minden sportra igaz (nem győzöm elégszer hangoztatni). Az öröm sízés szintjére viszonylag gyorsan eljutunk, viszont a szlalom technikához több kell. Először is ott a bója pálya, meg kell egy speciális motorcsónak, ami kimondottan vízisí vontatásra szolgál, na és az erre a célra szánt szuper léc. .. és akkor jön a síző, aki szemmel láthatólag a fizika határait feszegeti, meglepően sok sikerrel. A versenyeken pedig igazi megmérettetésnek lehetünk szemtanúi, amikor a bójákat kerülgetve vízfüggönnyel takarják el az eget az igazi profik. Természetesen az amatőrök is felzárkóznak a mezőnyhöz, és talán köztük még nagyobb a verseny, a kihívás egy gyilkos keringőre, a mindenek felett álló élményért. 

Érdekes, hogy az ennek a szenvedélynek hódolók tábora viszonylag szűk.

     

WUSHU

                                                                                                                                                     

A wushu, más néven modern wushu vagy verseny wushu, valójában sport, amely a tradicionális kínai harcművészetet értelmezi újra.

A wushu (kínaiul: pinyin: wushu; szó szerinti fordításban: "harcművészet", "katonai gyakorlatozás" vagy "kínai harci torna") egy 1949 után a kínai állam által meghonosított kifejezés. Addig rengeteg elnevezése, összefoglaló neve volt a kínai harcművészeteknek. Ekkor jelent meg a tradicionális küzdelmi formák mellett az úgy nevezett sport- vagy verseny wushu is.

1949 után alkották meg a Kínai Népköztársaság idején. Megalkotásának oka a harcművészet funkciójának változásában keresendő: egyre inkább használták sportként, egészségmegőrzésként és előadóművészetként mint valódi küzdelemben (ez utóbbi persze nem véletlen mivel a partizánok és egyéb ellenállók fegyvere is elsősorban a harcművészet volt s így üldözték képviselőiket, a helyreállítás során pedig amennyire lehetett kicsorbították a kínai harcművészet élét) Természetesen a beáramló nyugati sportokra való válaszként is értelmezhetjük mint Kína "nemzeti sportját". A wushu világméretű terjedését elősegítette a Nemzetközi Wushu Szövetség (IWUF) megalakulása is, mely képzések, konferenciák és kisebb versenyek mellett két évente Wushu Világ Bajnokságot rendez. Az első Világ Bajnokság 1991-ben volt Pekingben.

Wushu-nak két kategóriája van: taolu ( forma gyakorlat) és sanda küzdelem). A wushu formagyakorlatok látványos harcművészeti technikákból állnak össze melyeket elbírálása pontozással, speciális szabályok alapján történik. A formákban lévő alapgyakorlatok (állások, rúgások, ütések, egyensúlyi helyzetek, ugrások, söprések) tradicionális kínai harcművészeti stílusokon alapulnak, melyeket úgy alakítottak át, hogy az adott ágazat legjellegzetesebb vonásait tömörítsék egybe. A verseny formáknak különböző időtartama lehet: a külső stílusok 1 perc 20, a belső stílusok több mint 5 percesek is lehetnek. A modern küzdelem is megváltozott, az emberi élet értékesebb lett mint annak előtte, már nem vérre menő játszmák voltak. Az ellenfeleknek teljes védőfelszerelésben s korlátozó szabályok közé szorítva kell versenyezniük, így a tradicionális technikák egy része (pl.: fogások a kesztyű miatt) kivitelezhetetlenné váltak.

A wushu formagyakorlatok versenye, hasonlóan a gimnasztikához, számos különálló versenyszámból áll. Íme az alap versenyszámok, melynek többsége 1959-ben jelent meg először a pástokon:

  • Pusztakezes formák:
    •  – Chang quan (Hosszú ököl)
    •  – Nan quan (Déli ököl)
    •  – Taijiquan (Taiji ököl)
  • Rövid fegyverek:
    •  – Dao (Szablya)
    •  – Jian (Kétélű, egyenes kard)
    •  – Taiji jian (Taiji kétélű, egyenes kard)
    •  – Nan dao (Déli szablya)
  • Hosszú fegyverek:
    •  – Gun (Bot)
    •  – Qiang (Lándzsa)
    •  – Nangun (Déli bot)

Ezek a kategóriák végrehajthatók kötelező (kötött) vagy egyéni (szabad) formagyakorlatokként is a versenyeken. A kötött formák azok a gyakorlatok melyeket már előre létrehoztak a versenyzőknek, ennek eredménye képpen minden versenyző (az adott kategóriában) ugyanazt a mozgássort adja elő. A szabad formák azok a gyakorlatok melyeket a versenyző maga állít össze oktatója segítségével az erre vonatkozó szabályok alapján (bonyolultsági fok, akrobatikák száma stb.).

A szabad gyakorlat kategóriába tartozik még országos szintű vagy annál kisebb versenyeken a páros és a csoportos gyakorlat. A páros forma, amit duilian  néven is ismerünk, tulajdonképpen látványos, előre koreografált küzdelem. Fegyveres, pusztakezes és fegyver pusztakéz elleni formái léteznek. A csoportos gyakorlatban, más néven jiti, egy csapat együtt adja elő a formagyakorlatot és a teljes, gördülékeny szinkron kapja a legnagyobb szerepet. Általában a csoportos kategóriában megengedik a koreográfiát kísérő (csak hangszeres) zene használatát a gyakorlat alatt. Az a szőnyeg amit ezeknél a csoportos formáknál használnak nagyobb mint az átlagos.

Korábban, a nemzetközi wushu versenyeken gyakrabban használták a kötött formákat, míg a magasabb szintű kínai versenyeken inkább a szabad formákat mutatták be. Akárhogy is, a 2003-as makaoi Wushu Világbajnokság után bevezették, hogy a szabad formákban lévő nandu bonyolult mozdulatok) gyakorlatokért további bónusz pontokat adhatnak nemzetközi versenyeken.

Azok akik támogatták az új, nagyobb bonyolultsági fokkal rendelkező nandu gyakorlatok bevezetését arra hivatkoztak, hogy ez segíti a sport fejlődését és kiteljesíti a sportolók fizikai képességeit.

A wushu egy másik formája a sanda (vagy más néven sanshou), mely magába hordozza mind a modern, mind pedig a tradicionális küzdelmi technikákat mint például a kínai box, a kínai birkózás amit Shuai Chiao-nak nevezünk és egyéb kéz technikák mint a Qin Na. A sanda hasonlatos a kickboxhoz vagy a Muay Thai-hoz, de sokkal több dobás technika van benne. Ezen kívül a sanda sajátos szabályrendszert alkalmaz, és – az előbbiekkel ellentétben – nem zárt boxringben folynak a küzdelmek, hanem nyitott, emelt páston. Ez sokkal kifinomultabbá teszi a küzdelmet, hiszen a pástról le is lehet esni (gyakran sérüléssel járhat), és a versenyzőnek nincs lehetősége a hagyományos ringet körülhatároló köteleket taktikailag felhasználni.

A sanda versenyeket gyakran együtt rendezik a formagyakorlatok versenyével. A sanda kategóriákat súly alapján határozzák meg.

 

footer
Információ

 

Sportmegoldások.hu  Országos Sport-Információs Site

 
Szerkesztőségünk szívesen veszi a sportági bemutatók kiegészítését, információ pótlását, hogy minél részletesebben tudjuk bemutatni a sportágakat az érdeklődőknek.


Vissza a főoldalra

 

footer
Adatbázisok
 

 

footer
Hírlevél

 

 Hírlevelünkre, és a Bevetés a Kis Magyar sportpornográfiába című sorozatunkra főoldalunkon tudsz feliratkozni.

footer
Edzőtábor helyszínkereső
Asztalitenisz                                         Atlétika                                                  Kézilabda                                               Kosárlabda                                            Küzdősportok                                       Röplabda                                               Labdarúgás                                           Tánc                                                        Tollaslabda                                            Vízi sportágak                                      Egyéb sportágak

footer

Copyright © 1994 - 2008  Sportmegoldások.hu  Minden jog fenntartva!

  Fejlesztette: Megoldások Team                                                                                                            Telefon: 0620/5303-402        Email: sportmegoldasok@gmail.com
                                                                                                                                                                                                           SPORTMEGOLDÁSOK.HU