spacerSportmegoldások

  1

  

1

 

 

1
1
header
navigation
Oldal tartalom

                      Sportági ismertető oldalunkon bemutatjuk az extrém sportágakat,  azok történetét kialakulását, szabályait.

                              Extrém sport alatt olyan elfoglaltságokat kell érteni, melynek során többnyire az ember élete veszélybe kerülhet.

 

footer
Sportági bemutatók

 

Extrém sportágak

Kattintson a sportágra a bemutató megtekintéséhez

    Air Race Bázisugrás Barlangászat Boulder Bungee Jumping Canyoning Ejtőernyő Falmászás Freediving Gyorsulás Hőlégballon Jet-ski jégvitorlázás Kitesurf Lasertag Mountainboard Parkour Rafting Sárkányrepülő Siklóernyő Snowboard Windsurf Wakeboard   Zorb

 

 

Nyári olimpiai sportágak

 

Nem olimpiai sportágak

 

Téli olimpiai sportágak

Kattintson a képekre a többi sportág megtekintéséhez

 

     

AIR_RACE

Az eredeti ötlet szerint olyan vadonatúj légi versenyt kellett kidolgozni, amely még a világ legkiválóbb pilótáinak a képességeit is próbára teszi. A Red Bull égi vetélkedést akart, de olyat, amelyben a puszta sebességen túl a pontosság és az ügyesség dominál. Hamarosan megszületett a válasz: olyan speciális kialakítású akadálypályát kell építeni, amelyen a pilóták eszeveszett sebességgel száguldanak végig.

A Red Bull ezután a kétszeres műrepülő világbajnokhoz, a magyar Besenyei Péterhez fordult, hogy szaktudásával és tapasztalatával segítsen a koncepció finomításában. A rögtönzött csapat két egész évet töltött tervezéssel és fejlesztéssel, mielőtt 2003-ban az ausztriai Zeltwegben rendezett AirPower keretében szárnyra kapott volna a történelem első Red Bull Air Race versenye. Az esemény óriási sikere új korszak beköszöntét jelezte a repülősportok világában: megszületett az "Air Race".

Az Air Race nem egyszerűen a sebességről, hanem a precizitásról is szól. A pilótáknak azért kell az előírt "fordulási manővereket" végrehajtaniuk, hogy az akadálypárokon átjussanak, majd az útvonalon végignavigálhassanak. Még a legkisebb hiba is büntetőpontokat eredményezhet.

Áthaladás kapun Az egymással párhuzamosan elhelyezett kék pilonok – amelyek körülbelül 14 méternyire vannak egymástól – képezik az akadálypárt, ezek között kell a pilótáknak vízszintesen átrepülniük.

Áthaladás kapun / késrepülésben Az egymástól körülbelül 10 méterre elhelyezett piros pilonok még szűkebb akadálypárt képeznek, amelyek között a pilótáknak "késrepülés" pozícióban kell áthaladniuk – egyik szárnyukkal az ég, a másikkal pedig a föld felé. Nem szabad arról sem elfeledkezni, hogy egy tipikus Air Race gép szárnyszélessége mintegy 8 méter, ezért a pilótáknak nem tanácsos ezeken a kapukon teljesen kiengedett szárnnyal átrepülniük.

Szlalomkapuk Három különálló pilon képezi a szlalomkapukat. A pilóták eldönthetik, hogy szűken vagy szélesen repülnek-e át ezeken a kapukon, de minél szűkebbre fogják a fordulókat, annál rövidebb lesz az útvonal. A szűkebb fordulókkal történő próbálkozás kockázatosabb és nagyobb szakértelmet is kíván, viszont végül lehetővé teszi, hogy a pilóta gyorsabban végigrepülhesse az útvonalat.

A GRAVITÁCIÓS ERŐ FIZIKAI HATÁSA

A Red Bull Air Race versenye során a pilóták a földhöz közel repülnek, miközben nagy sebességgel süvítenek végig egy különleges kiképzésű "akadálypárokból" álló, kihívást jelentő útvonalon. Ez a fajta verseny a legkeményebb fizikai igénybevételt jelenti a pilótáknak, ennélfogva csak a legjobbak és a legtapasztaltabbak versenyezhetnek. A pilótáknak a csúcsot jelentő fizikai állapotban kell lenniük, különben egy pillanat alatt eszméletüket veszíthetik a manőverek okozta rendkívüli stressz hatása alatt. Csupán bizonyos számú pilóta van a világon, aki az ahhoz szükséges jártassággal is rendelkezik, hogy ezzel a légi versennyel megpróbálkozhasson, nem beszélve arról, hogy a fiziológiai és pszichológiai állóképességnek is birtokában kell lenniük. Nem csupán ki kell tudniuk bírni az akár 10 G-s erőhatást (amely testsúlyuknak a tízszerese), de a 400 km/ó-s vagy akár nagyobb sebességen történő repülés csőlátást is eredményezhet, ami azt jelenti, hogy a pilótáknak szinte vakon kell repülniük, miközben a kapuk között szlalomoznak.

A gyorsuláskor vagy lassuláskor bekövetkező erőhatásokat nevezi a köznyelv G-értéknek, mértékét ugyanis a földi gravitációs gyorsulást (g=9.81m/s2) mint egységet alapul véve határozzák meg. Ez lehet lieáris gyorsulás, tehát sebesség növelésből, vagy lassításból eredő gyorsulás, ezeknek hatásvonala a haladási iránnyal párhuzamos. Értéke az F=m×a képlettel számítható, ahol F a testre ható erő, m a test tömege a pedig a gyorsulás. A repülésben sokkal nagyobbak az irányváltoztatáskor fellépő gyorsulásértékek. A legtöbb műrepülő manőver esetén nagy, 3 és 8g közötti gyorsulás jelentkezik.

A pilótáknak meg kell tudniuk birkózni a gyorsulásból származó erő hatásaival, ha öntudatuknál akarnak maradni és a teljesítményüket is meg kívánják őrizni. Mindezt úgy tehetik meg, ha – a stresszel történő megbirkózás érdekében – fokozatosan edzik a testüket, tehát izomreakcióik a gravitációs erő széles skálájához képesek alkalmazkodni (a -7 és +13 közötti tartományról beszélünk). A gravitációs erő tűrése gyorsan javul már 2-3 repülés során is, de – 10 napos tétlenség után – csökkenhet. Ezért fontos annyira, hogy a pilóták ne hagyják abba az edzést. A 2005-ös Red Bull Air Race Világfutamok bajnoka Mike Mangold, ezzel kapcsolatban mindent tud. Az állóképesség javítását célzó edzés komoly része programjának, de – mint mondja – mindez csak egy pontig segíthet, "szükség van a levegőben történő állandó edzésre is. Semmi sem hasonlítható a tényleges élményhez, ha a G-tűrés kialakításának elősegítéséről van szó".

Vannak olyanok, akiknél adott a készség, hogy másoknál nagyobb G-értékeket is kibírjanak. Mindenkinél van azonban egy határ. A tapasztalt pilóták esetében tényleg nagyobb lehet a fiziológiai ellenállás, amely persze segít elérniük ezeket a magas teljesítményszinteket. A pilóták jól ismerik a G-értékek potenciális veszélyét és próbálják megállapítani azt a gyorsulási szintet, amellyel minden baj nélkül képesek még megbirkózni.

Szóval, melyek is pontosan a gravitációs erő fizikai hatásai? Az egész testet nehéznek érezzük, erőfeszítésre van szükség, ha fel akarjuk emelni a karunkat, a fejünk pedig egyenesen le akar csuklani a mellkasunkra, miközben az arcunk valahol az állkapcsunk közelében lóg. Ennek ellensúlyozására az adott személy megfeszíti nyakának és gyomrának az izmait, hogy megpróbálja megállítani a vér áramlását. "A ronda arckifejezés mind része annak a megfeszítő folyamatnak, amelyen a test átmegy, hogy a nagy gravitációs erőhatást túlélje", magyarázza Mangold, majd így folytatja: "Nagyon hasonló az ökölvíváshoz; rengeteg kemény ütés érkezik, miközben a test többnyire – az érkező ütéseket várva – megfeszítve marad".

A keringési rendszernek nehézséget jelent a megfelelő vérnyomás fenntartása nagy G-értékeknél, ami zavaros látáshoz, akcelerációs vaksághoz vagy éppen eszméletvesztéshez vezethet. A huzamosabb ideig ható gravitációs erő látáscsökkenést, végül pedig ájulást eredményez, mivel a vér a test alsó részeibe kényszerül, így viszont csökken az egyrészt a szívből, másrészt pedig a szemből és az agyból származó vérhozam. A fejet érintő csökkent vérellátás, vagyis csökkent oxigénmennyiség látászavart okozhat, illetve azt idézheti elő, hogy az érintettek képtelenek az izomtevékenységet koordinálni, nem beszélve a tudatvesztésről. A fordított, vagyis fejjel lefelé végrehajtott manőverek negatív G-értéket eredményeznek, amivel ugyan látszatra könnyebb megbirkózni, de a kisebb véredények repedését eredményezheti a szemben; ezt hívják vörös szemnek. Talán a fejenállás hasonlítható a mínusz 1 G értékű erő élményéhez. Idővel és a gyakorlat megszerzésével az emberi test képes akklimatizálódni ezekhez az erőhatásokhoz. Sikeres pilóta az, aki nem csupán a manőverekhez szükséges ügyesség és bátorság birtokában van, hanem, aki meg tud birkózni a fizikai stresszel is. A pilóták tökéletesen tudatában vannak az érintett kockázatoknak, de tapasztaltak és jártasak annyira, hogy mindezt a minimálisra tudják csökkenteni. Ismerik saját korlátaikat és képesek pontos döntéseket hozni azzal kapcsolatban, hogy kibírják-e a hatást, amelyet a gravitációs erő rájuk gyakorolhat.

A szlalom során a pilóták több mint 300 km/ó-s sebességgel szelik át az égboltot a Red Bull Air Race futamokon. Rendkívül izgalmas, ugyanakkor nagyon kockázatos. Ezért olyan fontos, hogy az akadályok – bármiféle hátrányos következmény nélkül – a gép vagy a pilóta szempontjából egyaránt kezelni tudják a hatást. Egy kérdés, amelyet mindig feltesznek: mi történik, ha valamelyik gép egy pilonnak ütközik?

A pilonnak nevezett akadálypárok az innsbrucki Bellutti Protection Systems cég nagy körültekintéssel fejlesztette ki. Martin Jehart és csapata tervezte az akadálypárokat, amelyek – ha a gép ütközik velük – egyszerűen szétesnek. Nagyon könnyű és gyenge vitorlavászonból készülnek, amely azonnal elszakad, ha hozzáér a repülő szárnya vagy légcsavarja, tehát egyszerűen leengednek anélkül, hogy kárt tennének a repülőgépben, vagy veszélyt jelentenének neki. Az akadálypárok négy percen belül kicserélhetők.

Gyengeségük dacára az akadálypárok mégis szerfelett rugalmasak, sőt anélkül képesek ellenállni akár 54 km/ó-s szélsebességnek is, hogy eldőlnének. Mindezt kúp alakú pilonok kialakításával lehet elérni – alapjuknál ugyanis keresztben ötméteresek, a csúcsuknál viszont 75 centiméteresek.

Az akadálypárok 20 méter magasak és az egyes párok közti távolság hozzávetőlegesen 10-14 méter.

Ez a fajta légi sportág csak a legbátrabbaknak való, hiszen ez a legveszélyesebb. A BASE szó a "buildings", "antenna tower", "span", "earth" szavak kezdőbetűiből áll, hiszen az ugrók épületekről, adótornyokról, hidakról, földről ugranak le. Viszonylag alacsony magasságról ugranak, ezért mihamarabb kell az ejtőernyőjét kinyitnia annak, aki ilyen ugrásra vállalkozik. A BASE-ugrás 1978- ban kezdődött, amikor a 915 méter magas El Capitan szikláról ugrott le pár vakmerő ejtőernyős. Azonban a BASE-ugrás gyakorlása nem a legegyszerűbb. Az Egyesült Államokban büntetendő cselekménynek számít. Vannak olyan országok, ahol ugrálhatnak kedvükre a sportolók. Pl: Franciaország, Brazília, Norvégia. Persze Magyarország sem egy tipikus ugróhely. Képzeljétek el, hogy mi lenne, ha valaki a Lánchídról próbálna dobni egy hátast. Nem sikerülne neki. Vajon miért? Azért, mert ideje sem lenne kinyitni az ernyőjét, nem beszélve arról, hogy előbb vagy utóbb megérkeznének a rend szigorú őrei. No meg nem mindegy, hogy az ember gyerekét profi sportolónak vagy öngyilkosjelöltnek nézik. Merthogy aki ugrálgatni szeretne, annak előtte minimum 100 ejtőernyős ugrást kell végrehajtani. Ez nem azt jelenti, hogy Mary Poppins nyomdokait követve esernyővel ugrik ki az első emeletről. Ehhez a sporthoz lelki és fizikai rátermettség szükséges. Igaz ez Marynek is megvolt, de ő azért mégsem volt extrém sportoló. Tehát ha valaki még ezek után is ezt a sportot szeretné űzni, akkor ugorjon minimum 100-szor aztán ugorjon el a fent említett helyek valamelyikére!

     

BARLANGÁSZAT

A barlangászat egy olyan tevékenység, amely során be lehet hatolni a Föld felszíne alá, és új területeket lehet felfedezni vele. Erősíti a fizikumot, és – mivel csoportos tevékenység, ami nehéz körülmények között zajlik – kiváló csapatszellem-erősítő dolog is egyben. Napjainkban az extrém sportok közé sorolják. Magyarországon egymásra épülő, több szintes képzési rendszert dolgoztak ki a barlangászok felkészítésére:

  1. Alapfokú tanfolyam (kezdő kötéltechnika)
  2. Technikai tanfolyam (haladó kötéltechnika és társmentés)
  3. Túravezetői tanfolyam
  4. Kutatásvezetői tanfolyam

Ezek a tanfolyamok elméleti és gyakorlati (barlangi) képzésből és vizsgákból állnak, ahol meg lehet tanulni többek között a barlangjárást, barlangi térképezést, a kötélen való közlekedést, az ön- és társmentést. A barlangásznak ismernie kell a csomókat is, ezek közül a leggyakrabban használtak:

  • Halász-csomó
  • Félszoritónyolcas
  • Szorítónyolcas
  • Perec-csomó
  • Boulin-csomó
  • Angol mentő-csomó
  • Pillangó-csomó

A barlangászat két fő területre oszlik fel, ezek a barlangkutatás és a barlangtúrázás. E kettő nem különül el élesen egymástól.

  • A barlangkutatás során felszíni karsztjelenségek alapján keresnek és találnak egy eddig ismeretlen barlangot, vagy már egy ismert barlang további járatait próbálják a föld alatt felkutatni a szpeleológia tudományát használva. Ezekhez kitartás, akár évekig tartó munka szükséges.
  • A barlangtúrázás során már egy ismert barlangot járnak be térkép segítségével, a barlang szépségére, képződményeire figyelve, és megküzdenek a nehézségekkel, föld alatti tavak, patakok, mély aknák vagy vízesések képében.

Ezek a lent tartózkodások akár több napig is eltarthatnak, ami azt jelenti, hogy nagy mennyiségű felszerelést, ételt-italt, tartalék ruhát, akkumulátort kell leszállítani a föld alá. A barlangban alkalmi pihenő- és alvóhelyeket kell létre hozni, ezeket „bivak”-nak hívják.

Barlangász tízparancsolat

  • Minden barlangi leszállás előtt alá kell írni egy jelenléti ívet, amit egy elérhető helyen kell hagyni idő megkötéssel
  • Működőképes óra nélkül tilos megkezdeni a barlangi túrát, lehetőleg mindenkinél legyen óra
  • Legalább 3 főnek kell lemennie lakott terület alatt, távoli nehezen megközelíthető helyen 5 fő a minimális létszám
  • A csapatban legalább egy tapasztalt barlangásznak lennie kell
  • A csapat egyik tagjának tisztában kell lennie a riasztási módokkal, rendelkeznie kell elsősegéllyel és izolációs fóliával
  • Csak jó minőségű és jól karbantartott felszereléseket használjunk
  • Simára kopott talpú lábbeli viselése életveszélyes
  • A sisak "Y" állszíjas legyen, hogy ne csússzon előre-hátra
  • Hosszabb túrára tartalék ennivalót és innivalót kell vinni
  • A kötél végére mindig kötni kell csomót
     

BOULDER

Manapság a szikla- és falmászás tömegsporttá nőtte ki magát Magyarországon is. Manapság egyre több embernek van igénye rá, hogy szabadidejét olyan dologgal töltse, ami nem csak fizikai kihívás, de mentális próbatételt is jelent.

A világ egyik legextrémebb sportjának tartott mászás olyan egyedülálló terület, amely koncentrációt, bátorságot, fizikai erőnlétet, ügyességet, speciális eszközöket és ezek kezelését, valamint a mászás környezetének széleskörű ismeretét követeli meg.
A boulder kötél nélküli mászást jelent, bármely kisebb szikla felszínén, műfalon, épületeken.

A boulderezést leginkább edzésre használják, vagy csak egyszerűen szórakozásra. Ha valaki kimegy a természetbe, a boulderezés tűnik a legegyszerűbb lehetőségnek - ha nem sikerül az alacsony sziklafal tetejére felmásznia, leugrik, és addig próbálja újra, míg fel nem jut. A boulderezés a mászás legnehezebb és a legtöbb technikai tudást igénylő formája, ahol az út gyakran csak néhány, de igen nehéz mozdulatból áll.

     

BUNGEE_JUMPING

A kötélugrás, (ismertebben: Bungee Jumping) egy olyan sport, ahol egy rugalmas kötél segítségével leugranak, és zuhannak a föld felé ahol is a kötél visszahúz. Ugrási helyek közé tartoznak főként hidak, daruk, helikopterek vagy repülőgépek. Az ugrási sebesség nagyon gyors, több mint 100km/h-el is zuhanhatnak. A világ legmagasabb állandó ugrási helyén 4-5 mp-be kerül megtenni a 216m

 

     

CANYONING

A vadvizi túrázás egyik legizgalmasabb formája a canyoning. A résztvevők túravezetővel neoprén ruhában egy természet vájta csúszdán ereszkednek le csúszkálva, ugrálva a hegyi patak medrében. Több nehézségi fokú "pálya" is van, nem kell előképzettség.

Szemben a vadvízi úszással (hydrospeed) vagy a kenuval, itt nincsenek kormányzáshoz, irányításhoz megtanulható nehéz mozdulatok, hiszen itt minden sporteszköz nélkül, magadban vágsz neki a kalandnak. Felszerelésed, melyet a túravezetők fognak számodra kiosztani, a következő darabokból áll: öt milliméteres neoprén anyagból készült kantáros nadrág térdvédővel
- ugyanebből az anyagból készült kabát
- szintén neoprén cipő

Mivel ennek a típusú anyagnak az a tulajdonsága, hogy ha vizes, melegít (ez kicsit viccesen hangzik), mindenképpen jónak kell lennie méretben -a canyoningra alkalmas vadvízi patakok vize sokszor még a 6-8 C fokot sem éri el, így megfelelő védelemre van szükséged a hideg ellen. A ruha amit magadon viselsz, teljes mértékben átereszti a vizet, így amint először a vízbe jutsz, természetesen csuromvizes leszel. Semmi pánik: pont ez a lényeg. Ilyenkor a víz, amely a ruhádon belülre jutott, azon a leheletvékony résen fog szaladgálni, amely a bőröd és a ruha között maradt. Még mindig nincs ok aggodalomra, hiszen te egy aktív sportot végzel, eszerint folyamatosan mozgásban vagy. A testedből kiáramló hő felmelegíti a ruha alatti réteget, amelynek egy része a ruhán belül marad, ezért biztosított a meleg, kényelmes érzés - miközben a halak libabőrösen próbálnak valami védett helyre menekülni a hideg elől.

Minden egyes vízesésnél a túravezetőd fogja elmondani, hogy az adott helyen csúszni vagy ugrani kell-e. A víz több ezer éves munkája olyan simára koptatta a sziklákat, hogy az ember csak ráül és kényelmesen lecsúszik a sima felületen, bele a kicsi tóba, melyet minden vízesés kiváj magának. Ezek a tavacskák 3-4 m hosszúak, mélységük pedig változhat 1 métertől akár több méteresig is. így nem kell félned, hogy esetleg megütheted magad valahol, hacsak nem szánt szándékkal rugdosod az ártatlan sziklákat. Ott, ahol a kő még nem olyan sima, egyszerűen kiállunk a sziklapárkányra és mindenki leugrik a kis tóba. Nem kell megijedni: ezek az ugrások legfeljebb 2-3 méteresek. Gyerekjáték az egész! Már csak azért is, mivel a felszerelésünk olyan vastag, hogy szinte nem is érzed a vízbecsapódást. Némely túrán az is előfordulhat, hogy hosszú, egyenetlen vízesésen kötélen engednek le a vezetők. Ilyenkor kapsz egy beülőt, melyre ráhurkolják a kötelet, és szép lassan leeresztenek, miközben a vízsugár dobol a sisakon.

Ugyanúgy, ahol a síelésnél vagy a vadvízi evezésnél, a canyoningban is vannak különböző erősségű pályák. Nehezebbnek számít az, ahol hosszabb, 15-20 méteres csúszdák, ugrások vannak, ahol nagyobb a víztömeg, amely folyamatosan lezúdul vagy az, amelyből nem lehet bármikor kiszállni, mert a szurdok egészét meredek sziklafalak övezik, melyben egyáltalán nincs lapos, erdős rész.

Ezekre a túrákra csak tapasztalt utasokat visznek, és ott számolni kell azzal, hogy az elején kötéllel beeresztenek, majd a végén kötéllel kihúznak a canyonból. így menet közben nem tudod otthagyni a túrát, ha mondjuk sürgős hívásod érkezik. Mindenesetre az átlagos testalkattal és kondícióval rendelkező túrázóknak ajánlott szurdoktúrák is egészen biztosan életre szóló élményt jelentenek majd.
 

     

EJTŐERNYŐ

A sportejtőernyőzés versenyágai a következők:

Stílus és célbaugrás

Formaugrás

Ejtőernyős-sí

Szabadstílus ugrás, légdeszka és szabadrepülés

Az 1920-as és 30-as években nagy lépéseket tettek az ejtőernyő fejlesztés és használat terén. Rendszeresen végeztek teszteket, élettelen testekkel, könnyebb és nehezebb terhekkel, később emberekkel. A „kísérletezők” a biztonságra és a megnyugtató eredmények elérésére törekedtek. Mindemellett a bizonyíték egy eleme még hiányzott. Mi történne egy igazi vészhelyzet esetén, a lehető legmostohább körülmények között, olyan időben, amikor a pánik a legdominálóbb tényező?

Ma a 15.000 lábról végrehajtott ugrások rutinosak, a felszerelések és technikák nagyon kifinomult, fejlett rendszert alkotnak.

Az 1950-es évek elején Amerikának csak néhánytucat gyakorlott ejtőernyőse volt, akik hanyagul létrehozott klubok tagjai voltak. Néhány ember kis szakértelemmel, de nagy elvárásokkal.

Azóta az ejtőernyős sport képe alaposan megváltozott, ma már több mint 30.000 amerikai ejtőernyős van, akik évente több, mint 2.000.000 ugrást hajtanak végre. Az ejtőernyőzés ma már más országokban is lényegesen fejlettebb.

Ez a sport napjainkban már biztonságossá vált. Az Egyesült Államok Ejtőernyős Egyesülete kimutatta, hogy az ejtőernyőzés semmivel sem veszélyesebb, mint a többi sportág.

 

     

FALMÁSZÁS

 

A falmászást, mint tevékenységet valószínűleg sziklamászók találták ki, akik otthon, időjárástól, évszaktól és napszaktól függetlenül kondíciójuk megőrzése céljából sportolni szerettek volna. Kialakult tehát a falmászás, amely többnyire zárt térben, műfalon történő mászást jelent.

A falmászás műfalon történik, mely egy vas- vagy faszerkezetből épült vázra szerelt funér- OSB- vagy rétegelt-lemezből álló faldarab, amelyben menettel ellátott lyukakba szerelt ún. fogások vannak elhelyezve. A fogások mérete, alakja és gyakorisága megkönnyíti, ill. megnehezíti a műfalon történő fel, le ill. oldalra jutást. A falmászással megszerezhető a sziklamászáshoz szükséges erőnlét és technikai tudás. A falmászás egyik előnye, hogy a mászás rizikófaktorát nagyságrendekkel lecsökkenti a sziklamászáshoz képest, ugyanis a műfalon történő mászás sokkal jobban kontrollálható, mint a természetben történő sporttevékenység, ezáltal biztonságosabb.

A világ minden részén, így Magyarországon is a falmászás versenysporttá nőtte ki magát. Nemzeti kupákat, bajnokságokat, valamint nemzetközi versenyeket is rendeznek, többek között világbajnokságot is. A falmászás olimpiai sporttá történő minősítéséért is folynak törekvések. A mászósport több versenyágra bontható:

Nehézségi mászás

A mászó dinamikus kötél segítségével mászik, miközben a kötelet bizonyos távolságokban a falba szerelt nittekhez kapcsolja ún. köztesek (schling) használatával, ezzel önmagát biztosítja. Mászás során a földről biztosító ember segítségével történik a biztosítás. Ez az ún. előlmászás. A mászó feladata a műfalon kijelölt út kimászása, ill. minél tovább történő mászás, az idő másodlagos szempont.

Gyorsasági mászás

A mászó ún. felső biztosítással mászik, feladata a műfalon történő feljutás minél rövidebb idő alatt.

Boulder

Biztosítás nélküli nehézségi mászás alacsony magasságokban. Az esetlegesen leeső mászót a földre helyezett vastag szivacsok védik meg a sérülésektől. A boulder mászás elve, az alacsony mászási magasság miatt a mászó nem eshet akkorát, ami miatt megsérülhetne.

 

     

FREEDIVING

Vannak, akiknek a búvárkodáshoz nincs szükségük palackra - ők a szabadtüdős búvárok. A freediving sportot hobbiként űzők a szabadon úszkálást élvezik, a sport profijai viszont sokszor az emberi teljesítőképesség határait ostromolják rekordkísérleteik során. Ehhez a sporthoz nem igazán különleges testi adottságok kellenek, sokkal inkább az agyban dől el a siker.

Csak viszonyításként: a légzés során nyugalmi körülmények között egy átlagember egy levegővételkor 500 ml levegőt lélegez be, percenként mintegy 14-16 alkalommal, így a légzési perctérfogata (VE) körübelül 8 liter.
A világ legnagyobb szabadtüdős merülői (mint például Herbert Nitsch) egy levegővétellel akár 10 liter levegőt is képesek belélegezni.

Az, hogy ki milyen eredményes szabadtüdős sportoló lesz, részben testi adottságaitól, részben edzéseitől függ.
A légzési munkában ugyanis szerepet játszik a tüdő tágulékonysága, amely a tüdőszövet rugalmas rostjainak és a léghólyagocskáknak az állapotától függ - ez pedig testi adottság.
A folyamatos edzésekkel azonban növelhető a víz alatt töltött idő.
Mint azt Szabolcs elmondta: ha valaki egy évig folyamatosan, szakszerűen edz, akkor akár több perccel is megnövelheti a víz alatt, egy levegővel lent töltött idejét.

Az egyik legnagyobb freedivingos, Tom Sietas másodpercek híján 9 percig bírja egy levegővel a víz alatt.

     

GYORSULÁS

                                                                                                        

A gyorsulás hódító divatként a 90-es években jelent meg hazánkban. A fiatalok közt oly népszerű, amerikai gyökerű versenyzés a 90.-es években indult hódító útjára Európában. Magyarországon először éjszaka a közutakon, majd később szervezettebb körülmények között, zárt területen elégítették ki a fiatalok a sebességvágyukat. 1998-tól megjelentek az első egyesületek, melyek már szervezett körülmények között rendeztek versenyeket. 2000-ben megalakult az első szakszövetség, majd a jogszabályi rendelkezések változása miatt évekig sportszövetségbe tömörült egyesületek próbálták biztonságossá tenni e versenyformát. Az új dolgok gyakran elvesznek a jogi útvesztőkben, így hivatalosan 2006. február 15.-én vált önálló sportággá Magyarországon. Ettől kezdve egyre színvonalasabb és biztonságosabb rendezvények kerültek megtartásra a különböző alkalmas repülőtereken. A sportág töretlenül haladt előre a fejlődés útján. 2008-ban már sajátkezdeményezésű EB-t indított a szövetség East European Street Legal Challenge néven, mely versenyrendszerhez mára több külföldi ország is becsatlakozott helyszínként, rendezőként. A járművek, versenyzők is megváltoztak az idő során. A hobbit felváltotta a sportág iránti rajongás, az ország több területén klubok, egyesületek alakultak, melyek rendszeresen részt vesznek az éves bajnokságban. A professzionális szintre fejlődött versenyzőkből 2008-ban a szövetség összeállította az Első Nemzeti Válogatottat, mely a szűkös anyagiak ellenére tisztességgel megállta a helyét. Történelmet írt a három kiemelkedő versenyző (Ács András, Szász Csaba, Varga Péter), akik az Első Válogatott tagjai lettek. Ott voltak a kezdeteknél, időt – energiát nem sajnálva mutattak követendő példát az újabb és újabb sportolóknak.

A gyorsulási versenyzés két jármű közötti egyenes pályán történő versenyzés, ahol a teljesítendő táv szabott. A világszerte elfogadott standardok negyed vagy nyolcad mérföld. A célvonalon elsőként áthaladó jármű a győztes. 

Egy gyorsulási rendezvény hasonlóan épül fel, mint egy labdarúgó bajnokság – egy-egy forduló több, két jármű közti futamból áll. A versenyzőket kategóriákba sorolják (járműveik alapján), melyek speciális előírásai határozzák meg, hogy ki melyik kategóriában indulhat.  

A futamok indítását automatika végzi – ezt nevezik „karácsonyfának” – mely több, különböző színű lámpából áll. Professzionális versenyeken a startot jelző zöld fény kigyulladása előtt 0,4 másodperccel a borostyánszínű lámpák. Ha egy versenyző a zöld jelzés előtt átlépi a startvonalat, azt piros fény felvillanása jelzi. Ez hamis, vagy hibás rajtot jelent és a szabálysértő azonnali kizárását vonja maga után.  

A lassabb reakció idő és alacsonyabb végsebesség nem egyenlő a verseny elvesztésével, mint ahogy az is megtörténhet, hogy a gyorsabban „kapcsoló”, de alacsonyabb teljesítményű járművet vezető versenyző győz.  

A legtöbb (professzionális) versenykategória handicap rendszerben működik, ami lehetővé teszi, hogy valóban a versenyzők képességei döntsék el a versenyt. Az előfutamok során a lassúbb jármű annyi előnyt kap, amennyi a járművek mért ideje közötti különbség – ezt az ún. teljesítmény becslés/előrejelzés alapján határozzák meg (a mért idő és a végsebesség függvényében). 

Általában a célvonalon elsőként áthaladó versenyző nyer. Megtörténhet azonban, hogy az előnnyel induló versenyző jobban teljesít, mint az a teljesítmény előrejelzés alapján várható volt; ilyenkor „breakout” (kitörés) történik, ami azonnali kizárással jár (mivel csalást feltételez). Ha mindkét versenyző breakout-ol, akkor a becsült teljesítményhez közelebb teljesítő nyer – ez a kettős vagy dupla breakout. Más esetekben, mint pl. a hamis rajt, a középvonal vagy a külső korlátokkal (alapvonalakkal) való ütközés, kizárás történik.  

A mért idő (legjobb idők) és végsebesség kategóriánkénti világrekordjait az IHRA jegyzi be, melynek előírásai megkövetelik, hogy minden egyes csúcsot – legyen szó időcsúcsról vagy sebesség rekordról –egy, ugyanazon a versenyen elért, 1%-on belüli eredménnyel igazoljanak. Amennyiben a versenyző erre nem képes, a rekord nem válhat hivatalossá. Ez történt pl. 1997-ben a Norwalk Versenyparkban, a Prolong Super Kenőanyagok/Ohio Lottó Világselejtezők során Paul Romine-nal: 4, 709-es időt futott az IHRA Top Fuel kategóriában, nem tudta még azon a versenyen 1%-on belüli eltéréssel megismételni, így nem is ő az adott kategória időrekordjának birtokosa.

     

HŐLÉGBALLON

Hőlégballon egy szabad ballon, aminek felhajtóerejét kizárólag a levegő felfűtése adja és a kupola nem tartalmazhat más gázt, mint levegőt és normális égéstermékeket.

A hőlégballonok alakja rendkívül sokféle lehet, határt szinte csak a képzelőerő ad. A hőlégballonban nem használnak ballasztot, (pl. homokzsákot). A felhajtóerőt a kupolában lévő levegő hőmérsékletének változtatásával szabályozzák. Ha a pilóta fűt az égővel, akkor a belső hőmérséklet nő és a hőlégballon emelkedni kezd. Ha süllyedni akar, akkor nem fűt és a levegő hőmérséklete magától is közelít a környezetéhez vagy a kupola tetején lévő "dugón" (ürítő nyíláson) keresztül kienged a meleg levegőből.

Az első működő hőlégballont a Montgolfier testvérek készítették. Több sikeres kísérlet után az első ember által végrehajtott szabad repülést 1783. november 21. hajtották végre. A Mongolfier fivérek által készített hőlégballonnal Pilatre de Rozier vegyész és Francois Laurent de Arlandes márki a Bois de Boulogne-ben lévő királyi palota kertjéből felemelkedett. A levegő melegítéséhez szalmát és gyapjút égettek a ballon szája alatt. A ballon 25 perc alatt 10 km távolságra repült.

A hőlégballon sport hazai szövetsége a Magyar Repülő Szövetég Ballon Szakbizottsága vezetője. Nemzetközi szövetsége a FAI CIA (Federation Aeronautique Internationale Commission Internationale Aerostation) A sportág hazai elterjedésében nagy előre lépés volt, hogy 1978.-ban az akkori repülő sportágakat működtető MHSZ. Felvette a sportágai közé a hőlégballon sportot. Megalakultak a hőlégballon klubok, szakosztályok. A külföldi tapasztalatok alapján kidolgozásra és kiadásra kerültek a hőlégballon sport szabályai. Ma több mint száz magyar hőlégballon üzemel. Az évek során kiemelkedő nemzetközi eredményeket és megbecsülést értek el a pilótáink, versenybíróink és obszervereink is.

A Nemzetközi Repülőszövetség Sportkódexében sorolják be a repülés különböző ágait osztályokba. Az "A" és "B" osztály a levegőnél könnyebb repülő eszközök, a szabad ballonok és léghajók csoportja.

A ballonversenyeken feladatokat kell teljesíteni, amit a repülések előtt hirdetnek ki az eligazításokon. Egy-egy repülés során egy vagy több feladat is lehet. A versenyrendszer hasonló más sportágak szisztémájához. Országokon belül rendeznek minősítő versenyeket és Nemzeti Bajnokságot. Ezek eredményei meghatározzák a válogatott keret tagjait, akik a ranglista első hat helyezettjei és ők képviselhetik hazánkat az Európa Bajnokságon, Világbajnokságon vagy a Légi Világjátékokon, a meghívások számának függvényében. A versenyeken kívül rendeznek találkozókat is, ahol többször megtalálhatjuk a különleges alakú formaballonokat is, mert ott nem a versengés az elsődleges cél.

     

JET_SKI

A jet-ski sportról alkotott közvélemény meglehetősen megoszlik. A legtöbben nem tudják, hogy ez a sportág igen komoly fizikai és szellemi felkészültséget igényel. Képzeljék el magukat 100 km/h feletti sebességgel a méteres hullámokban motorozva, amikor teljes gázzal befordulnak egy hajtűkanyarban! A legnagyobb kategóriában (1600 cmł) a feltuningolt gépek teljesítménye a 300 lóerőt is meghaladja, sebességük eléri a 135 km/h-t. Egy ilyen gépet megülni pedig már nem kis dolog!

Bár igaz, nem olcsó egy ilyen masinát fenntartani, de lényegesen kevesebbe kerül, mint sokan gondolják. Egy középkategóriájú utcai autó árából bárki fenntarthat egy ütőképes versenygépet.

A jet-ski motoros vízsugár (jet) hajtású vízi jármű. 1980-ban jelentek meg az első példányai, amelyek 300 cmł hengerűrtartalmú, 30 lóerős, egyszemélyes, állós típusúak voltak.

A jet-skik típusai:
- Ski: 1 személyes, állós, max. 800 cmł, 130 LE, végsebessége 100 km/h
- Runabout: 2-3 személyes, ülős, max. 1600 cmł, 300 LE, végsebessége 135 km/h

A jet-ski egyike a legfiatalabb technikai sportoknak, első világbajnokságát 1982-ben az Egyesült Államokban rendezték meg. A hazai premierre 1991-ben került sor, még a Magyar Motorcsónak Szövetség Szakosztályaként. A vízi jármű széleskörű hódításával csaknem egyidőben megjelent ennek szervezeti formája is Magyar Jet-Ski Szövetség néven. A szövetség 1992. óta egyesíti a versenyezni vágyókat és szervezi a nemzeti bajnokságokat. Mára a szövetség 22 klub több mint kétszáz igazolt versenyzőjét tömöríti. A két nemzetközi világszövetséghez (IJSBA, UIM) való csatlakozás, és azok szabályai átvétele után a hazai jet-ski sport mind színvonalban, szervezésben, mind technikailag nemzetközi színvonalúra nőtte ki magát.

A szövetség komoly szakmai munkájának és profi versenyigazgatóságának elismeréseként 1996-2003. között 7 alkalommal rendeztünk hazai EURÓPA BAJNOKI és EURÓPAI FORMULA 1, 2, 3 futamot, 1 alkalommal a Parlament előtti Duna szakaszon, 1 alkalommal a Margitsziget budai Duna-ágban, 1 alkalommal a Dunaharaszti UNIVERSUM Vízisport Centrumban, és 4 alkalommal a Budakalászi Omszk Tavon.

A versenysportban különböző versenykategóriák vannak, ilyen pl. a zárpályás verseny, ahol max. 16 versenyző indulhat gumiköteles állórajttal, s a kb. 1 perces, 15-20 bójából álló pályán 10-15 kört kell megtenniük. A free-style kategóriában a versenyzőknek 2 perces versenyidő alatt attraktív gyakorlatokat kell bemutatniuk.
A legnagyobb próbatétel a hosszú távú "OFF-SHORE" verseny, melyen mind a versenyzőknek, mind a versenyjárműveknek teljesítőképességük maximumát kell nyújtaniuk.
A Formula-3 kategóriában a max. 800 cmł-s ski (állós) gépeknek 20 percet, a Formula-2 kategóriában a max. 1600 cmł-es limitált teljesítményű „stock” ülős gépeknek 30 percet, a Formula-1 kategóriában a max. 1600 cmł-es superstock kategóriájú ülős gépeknek 30 percet kell megtenniük a kockás zászló leintéséig.

A Magyar Jet-Ski Szövetség annak ellenére, hogy az egyik legfiatalabb országos sportszövetség, a nem olimpiai sportágak közül nemzetközi sikereit tekintve a legeredményesebbek közé tartozik, 1992-2006 között: 37 Kontinens és Világbajnoksági érmet szereztek versenyzőink.

 Helyezések
Bajnokság               I. II. III.
Világbajnokság        1 -   3
Európa Bajnokság   11 12   9
Amerika Bajnokság   -   1   -
Összesen                12 13 12

 

     

JÉGVITORLÁZÁS

Milyen is a jégvitorlás? Van neki egy normális árbóca, vitorlája, mint a hajókon, és van persze van bum-ja is. Tőkesúlya viszont bármilyen hihetetlen is, nincs, helyette úgy van kialakítva a szerkezet, hogy a stabilitását a háromszög alakban elhelyezett élek adják. Ezeknek az éleknek a hossza elsősorban a vitorlás méretétől függ, anyaguk pedig fa és bronz. A hagyományos értelemben vett hajóteste sincs, az egész egy geometriai szerkezet inkább, minimális súlyra és maximális stabilitásra kihegyezve, egy ülésre alkalmas résszel a test hátsó részén. Létezik egy- és kétszemélyes változata is, de az utóbbi már-már unikumnak számít.

Az egyszemélyes változattal a csúcssebesség 207 km/h, amennyivel még kocsival menni is csokis. Nagyon jópofa látvány, ahogy ezek a kis "törpicsekek" döntött vitorlával ezerrel fel-le rohannak a jégen. Azt hiszem halálfélelmem lenne rajtuk.

A jégvitorlázás - bármennyire is nagy élmény - Magyarországon ritka kedvtelésnek számít. Ritka, mégpedig nem csupán azért, mert tábora viszonylag kicsiny, hanem azért is, mert tavaink jege nem minden évben alkalmas gyakorlásához. A Balatonon az elmúlt télen ugyan a jég megfelelő volt a jégvitorlázáshoz, azonban korábban több esztendőn keresztül nem hízott meg eléggé. Amikor aztán megfelelő a vastagság - úgy 20 cm-es - versenyeket is rendeznek.

A versenyzők többnyire nyáron is vitorláznak, a jégvitorlások ennek ellenére mindössze abban hasonlítanak a hajókhoz, hogy a szél erejét használják fel a haladáshoz. Van árbocuk, vitorlájuk és bumjuk, igazi hajótestük azonban nincs. A többnyire egyszemélyes szerkezetek a háromszögben elhelyezett korcsolyákra épülő hídból és a testből állnak, amely éppen csak akkora, hogy a szán vezetője benne ülve irányíthatja járművét. A jégszánok tervezésénél a minimális súly, az áramvonalas forma és a stabilitás elérése a cél. Korszerű anyagok felhasználásával - amilyen például a műszál és a karbon - egy felszerelt szán súlya kb. 60 kg-ra szorítható le. Ilyen szerkezet házilag is építhető, tetszőleges méretben, akár két utas részére is, a versenyeken induló szánok azonban precízen meghatározott méretűek és jégvitorlásra szakosodott hajóépítő műhelyekben készülnek. Az áruk versenykészen meghaladhatja az 1 millió forintot is.

A Magyarországon legkedveltebb kategória a DN osztályú szánoké, de ez a világszerte legelterjedtebb osztály is egyben, köszönhetően annak, hogy könnyen oda szállítható, ahol éppen alkalmas jég található. A kategória kétbetűs elnevezése egy amerikai hírújság, a Detroit News nevéből született 1936-ban, amikor a lap egyszemélyes jégvitorlás építésére versenyt hirdetett. Maga a sportág az 1800-as évek végén indult karcos útjára Skandináviában. Norvégiában próbálta ki először az újdonságot az az angol hajóépítő is, aki aztán 1888-ban Magyarországon megépítette jégvitorlását. A legelső "mi jégszánunk" nem sokkal ez után került jégre, a balatonfüredi Stefánia Yacht Egylet kikötőjében. A sport virágkorát a második világháború után élte, sok szép szán épült akkor, amelyek közül több még ma is fut

A hazai jégvitorlás versenyzés hosszú szünet után 1999-ben éledt fel, amikor a jégvitorlás osztályszövetség újjáalakult. Jégvitorlázásból Európa- és világbajnokságokat is rendeznek, amelyek különc érdekessége, hogy a verseny időpontját hónapokkal előre lehet tudni, a helyszínt azonban csak négy nappal a verseny kezdete előtt hirdetik ki - ennyire befolyásolhatja az időjárás a körülményeket.

A különböző jégfelszínekhez más és más élformájú korcsolyát kell választani. Koltay Guszti - ahogyan sporttársai nevezik - ezt ahhoz hasonlítja, amikor a síelők a pályához vaxolják a lécüket. A jégvitorlázók között egyébként nem nehéz síelőt találni, az ő gondjuk csak az, hogy a két mánia egy szezonra esik. Ugyanis itt mániáról van szó, hiszen a jégvitorlázás korántsem kényelmes és veszélytelen sport. A szán 100 kilométeres sebességgel is képes rohanni, de a Fertő tavon egy rekordkísérlet során 157 km/h-t is mértek már. Fék, biztonsági öv és légzsákok nincsenek, csak egy bukósisak védi a versenyzőt.

Ilyen tempónál a hideg is harap, a könny az arcra fagy, a lábfejet pedig - versenyeken legalábbis - csak a futóknál megszokott szöges cipő melegíti. A legnagyobb veszélyforrás persze - mint az extrém sportoknál általában - az önkontroll hiánya, amely ütközésekhez vezethet.

     

KITESURF

Ma már világszerte elfogadott, hogy a szörfnek három fajtája létezik. A klasszikus szörf, azaz a hullámlovaglás, a windszörf (ami olimpiai sportág is), és a kiteszörf, azaz sárkányszörf.

A Kiteszörf megjelenése után sokan úgy gondolták, hogy ismét csak egy kísérletezés, és hosszú távon nem lesz piaca. Ma már több éve világbajnokságot rendeznek férfi és noi kategóriában egyaránt, nagy sportszergyártó cégek álltak rá a kite gyártására, és az olyan híres szörföző mint Robby Naish is hat éve már a kite világában utazik.

Az, hogy ez a sportág megmarad, az ma már nyilvánvaló, hiszen nemcsak a világ nagy extrémsport kedvelő helyein, hanem Magyarországon is rohamosan terjed.

Hazánkban egy éve már bajnokságokat is szervez az erre a célra alakult Magyar Kitesurf és Extrémsport Egyesület.

Bizonyára sokan láttak már vízisíelőt, vagy vízi deszkán csúszó embereket, ahogy száguldanak a vízen kötélpályán, vagy valami vízi jármű mögött.

Ezt is valahogy így kell elképzelni, de a motor itt nem más mint maga az ernyőnk, ami egy szárnyra hasonlít, és így is viselkedik, repül! De ez még nem jelentene semmit magában, emellett óriási húzóerőt is generál, ami vontat a hullámok hátán, viszonylag kis szélben is. Az üzemanyag nem más, mint a szél, az ernyő a motor és az út pedig a víz.

A látvány magáért beszél, hiszen akár 25 méter magasra emel és 60-80 méter hosszú ugrást is végre lehet hajtani, különböző trükköket bemutatva.

A sportág lényege a szél erejével és az ernyő által siklani a vízen és minél nagyobbakat ugrani.

     

LASERTAG

Rendkívül biztonságos és a paintballnál modernebb játék élményét nyújtja! Infravörös jelkibocsátás, holografikus irányzék, gránát, orvos, GPS és rádiók!

Bárhol játszható! Nem lő ki lövedéket, nem fáj, nem szennyez. 8-88 éves korig különféle környezetben élvezhetik a játékosok.

Kiépített pályák: a csillebérci erdőben és a budafoki barlangban.

A Lasertag (magyarul lézercsata, lézerharc) egy új csapatjáték, amely fejleszti a stratégiai gondolkodást, a vezetői készségeket, a csapatmunkát, mindezt jó levegőn, élménydús környezetben. A Lasertag a gyerekkorunkból jól ismert kidobós, számháború és bújócska keveréke, csak éppen sokkal kihívóbb, életszerűbb és kifinomultabb formában. A Lasertaget lehet akár kültéren (outdoor) akár beltéren (indoor) játszani: erdőben, barlangban, parkban, laktanyában, nyílt terepen; elhagyott házakban, szállodák, panziók kertjeiben; sőt akár egy hétköznapi irodaházban is. A Lasertag szélsebesen hódítja a világot hiszen ötvözi a paintball, az airsoft és a régebbi beltéri lézerjátékok valamennyi előnyét.

A Lasertag a laser (lézer) és a tag(megjelölni) angol szavakból tevődik össze. Közelítő jelentése: lézerrel megjelölni, célba lőni. A lézercsata, lézerharc mind a lasertag fantázia nevei, a világon a Lasertag kifejezés terjedt el. Hasonlóképpen, a lézerpuska és a lézerfegyver között sincs különbség.

A Lasertag-ot általában két csapat játssza. A játékosoknak különböző terepen és szituációkban kell győzniük. Minden játékos kap egy lézerpuskát, valamint egy sapkát, amelyen három szenzor helyezkedik el. A szenzorok lehetővé teszik, hogy a játékos minden irányból ‘befogható’ legyen.

A Lasertag általában egy 4 óra hosszan tartó játéksorozat változatos feladatokkal. Ez alatt az idő alatt 5-30 perces játékokat játszanak a csapatok különböző terepen, különböző szituációban. A számos variációban egy dolog közös: az, hogy mindenki jól érezze magát, csapatban dolgozzon, mozogjon, sportoljon.

Amikor elkezdődik a játék, mindenkinek felszökik az adrenalinszintje, és minden játékos csak egy dologra tud gondolni: a győzelem édes ízére!

 

A terepgördeszkázás még gyerekcipőben jár az extrém sportok között. Mint sok nem mindennapi sport, ez is kiegészítő sportágként született. A hódeszkások azért találták ki, hogy nyáron is tudjanak edzeni a hegyekben.

A Colorado Springsben működő Mountainboard Company bejegyzett márkaneve a Mountainboard. A társaság tulajdonosai, a sportszer megalkotói is egyben: Patrick McConnell és Jason Lee. Találmányuk akkora sikert aratott, hogy alig győzték a megrendeléseket teljesíteni. Egy új sportágat és új üzletágat teremtettek meg. A zseniális ötlet nem csak az ő agyukból pattant ki, hanem kb. egy időben ezzel az ausztrál John Miln is megalkotta a saját terepgördeszkáját: ez az Outback Mountainboard. Az ausztrál "testvér" mindössze három keréken gurul. A két első kereke kormányozható és fékkel is rendelkezik.

Abban mindkettő megegyezik, hogy úgy kell kormányozni, mint a hagyományos gördeszkát: a kívánt irányba kell dönteni a deszka felszínét. A terepgördeszkások kemény talajon teljesen felfújt kerekekkel száguldoznak, míg laza felületen bütykös abroncsokat használnak. A terepgördeszka stabil és jól irányítható kellő gyakorlattal rendelkezők számára. Az Outback csak egy fajtát gyárt, míg amerikai vetélytársa többet. Különböző méretekben kaphatók a deszkák. A rövidebb hosszúságú deszka az akrobaták számára, és a hosszabbak pedig a gyorsasági versenyzők részére készülnek.

Az első versenyeket még csak 1997-ben kezdték szervezni, így egy viszonylag új sportról beszélhetünk!

 

     

PARKOUR

A parkour olyan akadályfutást jelent, amelynek során a versenyzőknek (francia eredetű szóval: traceur) különböző természetes, vagy épített akadályokon kell átjutnia, a legmegfelelőbb módon. Művelője a traceur (a szó a szűz hóban új nyomot hagyó síelőt jelent). Jellemzője a kecsesség és a szerénység és nem a nyers erő. Akár a küzdősportokban, itt is szükség van önfegyelemre, a saját képességek maradéktalan felmérésére és a félelem leküzdésére.

A le parkour, vagy egyszerűen csak parkour elnevezésű utcai extrém sport ’feltalálójaként’ általában a francia David Belle-t, David édesapját és Sebastian Foucan-t szokás emlegetni. Az 1980-as évek vége felé David, -akinek édesapja hivatásos katona volt-, egy olyan sport magvait vetette el, amely nem sokkal később nemzetközi méreteket öltött. A fiatal Belle-t határtalan szabadság szeretete vitte ki az erdőbe, ahol naphosszat fejlesztette atlétikai képességeit. Amikor apja úgy döntött, Párizs egyik külvárosába költöznek, Davidnek azonnal igazodnia kellett a városi környezethez. Belle néhány évvel később találkozott Sebastien Foucan-nal (gyakorlatilag ők hárman ’találták ki’ a parkourt) és még néhány más fiatallal együtt megalapították a Yamakasi klánt.

     

RAFTING

Rafting, más néven vadvízi evezés.

A kajak és kenu használata nem újkeletű dolog. Amióta az ókorban az ember meghódította a folyóvölgyeket, léteznek ezek a tevékenységek, melyet megannyi ősi egyiptomi, mezopotámiai forrás is ékesen bizonyít. Szerepének állandósulását jól mutatja az a tény is, hogy egyes indián törzsek, de legfőképpen az eszkimók között ma is ez a legelterjedtebb közlekedési eszköz.

A fenti szerepe mellett a sport és utazási (turizmus) célú kajakozás viszonylag későn jelent meg.

A múlt századi kísérletek után gyakorlatilag a XX. Század elején jelennek meg az első komoly sportklubok az atlanti régióban, de ezek meg nem a klasszikusnak mondható vadvízi evezést képviselték.

Maga a vadvízi evezés valójában nagyon rövid múltra tekinthet vissza. Ezeket a felfújható, nagy tűrőképességű gumicsónakokat az amerikai hadsereg számára fejlesztették ki, eredetileg speciális akciók végrehajtására elit egységek számára. A sportág fejlődésének talán legnagyobb mérföldkövét jelentette, mikor ezek a termékek lekerültek a tilalmi listákról.

A természet bátrabb szerelmesei gyorsan felfedezték, hogy ezek a szívós, speciális vászonból készült csónakok gyakorlatilag törhetetlenek és minden akadályt képesek legyőzni. A rövid előzmények ellenére mára a sport egyre népszerűbb, amit jól mutat, hogy szinte az összes arra alkalmas amerikai folyó körül kinőttek a "Whitewater club"-ok.

A legelterjedtebb vadvízi sportok egyike, mivel egyben a legbiztonságosabbnak is számít. A rafting-csónakokon általában nagyobb 8-12 személyes nagyobb gumicsónakokat értünk, habár a raftingozás szó ma Magyarországon a vadvízi evezős sportok gyűjtőnevévé is vált. A raftokban való túrázás speciális tulajdonsága, hogy teljes és összehangolt munkát kíván a bent ülőktől, ezért különösen alkalmas team building (csoportépítés) jellegű programok szervezésére. A másik speciális tulajdonság, hogy a nagyobb biztonság miatt jól használható családi jellegű túrákra (family rafting) is. Ezeket a csónakokat általában egy ember irányítja, aki leghátul ül. A hatékony előrejutás legfontosabb előfeltétele, hogy a raft két oldala egyszerre evezzen, vagyis összhang legyen. Ha valaki először van vadvízen leginkább a raft-ban való túrázáson keresztül érdemes ráérezni a vadvízi sportok ízére.

A sárkányrepülő a siklórepülő légi járművek egy típusa. Két fajtája van: vitorlázó sárkányrepülő (gyalogsárkány), és motoros sárkányrepülő.

Az eszköz története az ókorig nyúlik vissza, de az első igazi példányt az ötvenes évek közepén tervezte meg Francis Rogallo, a NASA mérnöke, miután az űrhivatal ezzel szerette volna a földre juttatni a leszálló űrkabinokat.

Néhányan, a világ legjobb sárkányrepülő pilótái közül úgy döntöttek, hogy a sárkányrepülés újabb szintjére lépnek, ez pedig a speed gliding. Ahelyett, hogy 3000 méter magasságban 50 km/h sebességgel döcögnének, a sebesség-őrültek 140-nel száguldoznak, mindezt mindössze másfél méterrel a hullámzó terep felett!

Kőkemény downhill ez a levegőben. Akik versenyzésre adják a fejüket, azoknak az órával kell harcolniuk, méghozzá úgy, hogy közben a 2-4 km hosszúságú pályán elhelyezett kapuk alatt, illetve körül kell jól lavírozni. A pilóták elérhetik a 170 km/h sebességet is, miközben 15 m fesztávú gépükkel átsuhannak a 20 m széles kapukon. A futam nem több egy, két percnél, de az élmény elég intenzív.

A speed gliding olyan, mint láncfűrészekkel zsonglőrködni. Nem kell sokáig csinálni, hogy izgalmassá váljon, viszont akkor nem árt, ha jól csinálod mondja JohnBorton az amerikai speed gliding válogatott tagja. A sport Európából indult az 1990-es évek közepén, majd néhány év múlva elérte a nyugati partvidéket. Az első Federation Aeronautical International World Championships of Speed Gliding Görögországban, az Olimposz hegységben került megrendezésre.Habár a sárkányrepülősök körében már évek óta népszerű az úgynevezett dune gliding, melyet a világ tengerpartjain űznek, a speed gliding – habár hasonló – ennél sokkal veszélyesebb. Amíg a dune gliding során jobbára egyenesen, kevés irány- és sebességváltoztatás közbeiktatásával repülnek, addig a nagy sebességű változatnál folyamatos irány- és magasságkorrekciót kell végezni a domborzat változékonysága miatt.

Zuhanórepülésben csapsz le, majd az utolsó pillanatban veszed az adott akadályt. Mire pislantasz egyet, már távolodsz a hegytől. A következő másodpercben ismét a talaj felé tartasz, hogy a következő kaput is megkerüld, mondja Kenny Brown szintén az amerikai csapat tagja. - Nem tudom hasonlítani semmihez.

A legjobb pilóták hosszú éveket töltöttek el technikájuk fejlesztésével, hogy a hagyományos sárkányrepülésen átlépve megalkossák kedvenc sportjuk legdurvább változatát.

A legtöbb embernek halvány fogalma sincs, hogy mit jelent a sárkányt irányítani ilyen közel a talajhoz és olyan tárgyakhoz, melyek akár meg is ölhetnek. Olyan ez, mint a base jumping, vagy bármi, amely során túl gyorsan kerülsz közel a földhöz. Ha hibázol, meghalsz. mondja Borton.

Siklóernyő: Merev tartást biztosító elemektől megfosztott hordozó felületű, hajtómű nélküli repülő szerkezet.

A siklóernyő az ejtőernyőből kifejlesztett repülő- és sporteszköz, amely a madarakhoz hasonlóan a szél energiáját és a felfelé szálló légáramlatok felhajtó erejét használja fel a földről való felemelkedéshez és a repüléshez. A sportág hivatalos neve függővitorlázás. Újabb változatainál, a motoros siklóernyőknél már kis teljesítményű belsőégésű motor is van, amely egy propellert hajt meg.

Siklóernyő fajták:

  • egyszerű siklóernyő
  • motoros siklóernyő, amelyből két típus van: hátimotoros siklóernyő, és a tricikliszerű ún. siklóernyős trike.

A siklóernyő tulajdonképpen egy speciális, mesterséges szálasanyagú fonalakból szőtt szárny. Felső felületén a levegő áramlása gyorsabb, mint alul, így alul nyomás, felül pedig szívóhatás (felhajtóerő) keletkezik. A siklóernyőt a szárnyprofil alakjának módosításával lehet irányítani a zsinórzat segítségével.

A pilóta, miután nekiiramodott (esetleg meghúzatták) és sikerült felemelkednie a talajról, egy ülésben foglal helyet, amelyet a siklóernyőhöz rögzített, speciális anyagból készült kötelek tartanak. A felemelkedés csörlős vontatással is lehetséges.

A siklóernyő részei:

  • Felsővitorla
  • Alsóvitorla
  • Beömlőnyílás
  • Stabilizátor lap
  • Zsinórzat (6-7 méter hosszú, selyemszál védőszövettel körűlszőve, vagy ún. versenyzsinórok, amelyek anyaga általában kevlár)
  • Fékzsinórok (a kilépő élekhez vannak rögzítve)
  • Fékfogantyú (a két fékzsinór aljára kötött fogantyú)
  • Beülő.

A siklóernyő gyakran felbukkan más légi sporteszközök kiegészítőjeként is. Az ejtőernyő és a siklóernyő keveréke a Hellracer.

Más példa Yves Rossi svájci feltaláló, aki minirakétájával egyelőre nem tud sem fel- sem leszállni, ezért repülőgéppel viteti fel magát kb. 4000 méter magasba. Ott kiugrik a gépből, szabadesésben ér le 2500 méterre, ahol 5-10 percet repül Supermanhez hasonlóan a kb. 3 méter fesztávolságú, összecsukható szárnyak alá rögzített minirakéták segítségével, majd siklóernyővel ereszkedik le a földre

 

     

SNOWBOARD

A furcsa történet Amerikában kezdődött, ahol a 60-as évek elején már javában tombolt a gördeszka- és szörfőrület, amely kitermelte rajongóinak fanatikus táborát. De hát mit csinálhattak ezek a szegény fanatikusok a hideg telek idején? Voltak akik unatkoztak, voltak akik gördeszkáztak, és néhányan a fejüket is használták a jéghideg utcákon.

Valamikor a 60-as évek közepén Michigan államban Muskegon városában egy lelkes szörf-rajongó, és emellett egy lelkes apuka is (Sherman Poppen) játékot fabrikált a kis Shermannek otthon a garázsban. két sílécet összecsavarozva, egy kötés és lábrögzítés nélküli fantasztikus találmányt hozott létre.

Történetünk főszereplőjének akkor kezdett csiholódni az isteni szikra, amikor fia állhatatosan átlósan állva egyensúlyozott a deszkán. A hasonlóság szembeötlő volt. Sherman a sílécek helyett szélesebb vízisíket kapcsolt össze, így született meg a snurfer. Idővel még több vízisít vásárolt, és kifejlesztette saját találmányát, amit természetesen bejegyeztetett, és megadta a gyártási jogot egy bowling golyókat gyártó cégnek. 1966-67 telén az első snurferekből 100,000 db-nál is többet adtak el.

Az utóbbi 10 év azaz a 90-es évek alatt az események felgyorsultak. Felfigyelt a snowboard-ra a média és dőlni kezdett a pénz, jöttek a komolyabbnál komolyabb versenyek és a hatalmas szponzorok. A kezdeti lelkesedéssel felépített szövetséget (ISF) egyre jobb versenyzői gárda és színvonalas versenyek fémjelezték. De hát ahol a pénz van....... Igen a Nemzetközi Sí Szövetség (FIS) lassú de hatalmas gépezete az első lekicsinylő és fintorgó reakciója után észbe kapott és megmozgatott hegyet-völgyet. Óriás szponzorokat hozott be (Milka, Grundig, Nokia, Honda) átcsábította a másik szövetség top versenyzőit és kialakította a saját gárdáját is. Elkezdett lobbizni minden fórumon, és végül is sikerült a nagy álom Nekik!! A snowboardot felvették a legutóbbi Téli Olimpia(Nagano) hivatalos versenyszámai közé!!!!

A régi (ISF) és új (FIS) szövetség között végsőkig feszült a húr, de az Olimpiai tagság és a hatalmi erőviszonyok eldöntötték a vitát. A nagy hal lassan elfogyasztja a kis halacskát. Szomorú. Persze az átlag ember a harcból semmit nem érez, hacsak annyit nem hogy az úgynevezett sípályákon évről-évre egyre több deszkás csúszkál lefelé. Ami most már odáig fajult, hogy nagyon sok helyen a síző érzi magát kisebbségben. Hogy mi lesz a folytatás?? Válasz nincs, csak sejthetjük a jövőt. Rengeteg elégedetten mosolygó arc a lift záráskor és a parkolóban kocsinak támaszkodva kajánul ott figyel a hótól csepegő varázslatos deszka!!!!

     

WINDSURF

A hullámlovaglás egy igen régi sport, első Európai írásos említést Cook kapitány naplójában található, melyben a Hawaii szigeteki bennszülöttek furcsa szórakozásáról ír, mindezt az 1700-as évek vége felén tette, feltételezhető, hogy a hawaii emberek már jóval korábban űzték ezt a kellemes sportot.

A széllel hajtott szörfdeszka ötlete ehhez képest egészen friss, először Jim Drake és barátja fejében merült fel 1962 tavaszán, Kaliforniában. Az eredeti ötlet inkább a kitesurfhoz volt hasonló, hiszen a szörfdeszkát egy nagyobb méretű sárkánnyal (ernyővel) hajtotta volna a feltaláló. Eljött aztán 1967, mikor a tervekből egy működőképes vízi jármű, az álmokból tettek lettek, Jim Drake megtette első métereit egy háromszög alakú vitorlával felszerelt szörffel a jamaica bay vízén.

Igen termékeny időszak volt ez a – nyugodtan mondhatjuk – feltaláló életében, hiszen a „polgári” foglalkozása szerint repülőmérnök Jim Drake és az általa vezetett csapat ekkor fejlesztette ki a mai napig abszolút sebességi rekordot tartó rakétahajtású repülőgépet, az X-15-öt is.

A szörf építésében akkor még barátja – Hoyle Sweitzer is sokat segédkezett. A széllovaglás széles körben való elterjesztése, a találmányhoz kapcsolódó üzleti vállalkozás az ő nevéhez fűződik. Az egykori jóbarátok később éveken keresztül pereskedtek, hiszen Hoyle Sweitzer szabadalmaztatta a találmányt és ezért kizárólag őt illette minden a termék eladásából származó bevétel.

A szörf feltalálásának 40. évfordulója 2007. május 21-én volt. A két perben álló fél mára már kibékültek és még mindketten vízre szállnak, hogy húzzanak 1-2 takkot a szörfjükkel, melynek feltalálása illetve népszerűsítése az ő nevükhöz fűződik.

     

WAKEBOARD

A 80-as évek elején a houstoni fiatal srác maga mögött hagyta a tengerpartot és a hullámokat, és Austinba ment, hogy a felsőfokú tanulmányait elkezdje.

Hamarosan hiányozni kezdett számára a víz és vízisíelni kezdett a környező tavakban. De ez nem volt elég jó neki. Minden alkalommal, amikor hajó mögött volt, inkább szörfözött volna, azonban a szörf deszkákat nem vontatásra tervezték. Redmon nyári munkája a surf és windszörf deszkák tervezése és készítése volt. Az egyik hétvégén, amikor hazament a suliból, elhatározta, hogy készít egy rövidebb deszkát, ami már alkalmas a hajó utáni vontatásra. A deszkára kengyelt szerelt – a windszörfhöz hasonlót – majd ezzel az érdekes találmányával együtt visszatért Austinba. Redmon nem volt tudatában, hogy új sportág szülőatyjává vált.

Kivitték a kreálmányt a vízre és csak ámultak. Az első dekkel még nem igazán lehetett trükközni. Nem is bírta sokáig, 45 perc múlva a deszka szilánkokra tört, így Jimmy rohant haza egy másikat készíteni. Az új készítmény már két egész óráig bírta a gyűrődést. Ez az idő elég volt arra, hogy felkeltse az emberek érdeklődést. Valahányszor a hajó mögé kötötték az új deszkát, az emberek mentek utánuk. Mindenki akart magának egyet, aki látta. Kérdezgették, honnan szerezhetnének ők is. Először csak pár darabot készítettek, főleg a haveroknak. Fél évvel később, 1985-ben Redmon otthagyta az iskolát, és üzleti tervet készített. Bátyjával. Johnnal megalapították a Redline Designs nevű vállalkozást. A céget 1986-ban jegyezték be. Az első ski board, vagy skiboard – ahogy ők nevezték – alkotóelemei, a habosított belső mag és az epoxi héj voltak. A deszkákra a mainál hosszabb és vastagabb uszonyokat, valamint egyszerű kötést szereltek. A deszkák már strapabíróbbak voltak és alkalmasabbak a légi trükkökre, de még mindig nem voltak elég erősek ahhoz, hogy kibírják a leérkezéseket.

1990-re néhány vízisí-gyártó cég felfigyelt az új őrületre, és elkezdték gyártani saját modelljeiket. Egy új, nagynyomású öntési technikával erősebb és kezelhetőbb deszkákat voltak képesek készíteni. Redmon és társai 1992-ben újabb céget hoztak létre Wake Tech néven. Az új eljárás segítségével vékonyabb deszkákat terveztek, szélesebb orral és egyetlen kis uszonnyal a farok részen. Az első Wake Tech által gyártott twin-tip deszkák gördeszka/snowboard feelinget nyújtottak. Nem csak haladni lehetett velük, de már alkalmasak voltak a trükközésre is. A direkcionált wakeboard a múlt homályába veszett.

Azonban Redmon nem csak az új sporteszköz létrehozásában játszott úttörő szerepet, ő volt az első szervezője is az újszülött sportágnak. A legelső versenyt 1987-ben rendezték, ahol rajta kívül négy vállalkozó kedvű fiatalember mérte össze tudását. Bírók híján egymást pontozták. 1988-ban Redmon létrehozta a World Wakeboard Association nevű szervezetet, először csak azért, hogy néhány egyszerű szabályt lefektessenek az amatőr versenyek számára. 1990-re a versenyek megszaporodtak, és egyre népszerűbbek lettek, a versenyzők pedig, mint Eric Perez, vagy Darin Shapiro ünnepelt sztárokká váltak.

A wakeboardon belül egy új stílus a wakekite, amikor a motorcsónak után kötött kötélen még egy ernyő is van, aminek köszönhetően sokkal nagyobbakat lehet repülni, mint korábban.

     

ZORB

A ZORB a legújabb extrém sporteszköz, egyenesen a bungee jumping és a jet-boating hazájából, Új Zélandról.
A ZORB gömbölyű, hatalmas - Te beszállsz, a ZORB pedig gurul és vele együtt gurulsz Te is.

A több mint három méteres külső gömb kötelekkel csatlakozik a belsőhöz, ebbe egy nyíláson keresztül jutsz be. Az óvatosabb használókat hevederrel rögzítjük, aki nedvesen szereti, néhány vödör vízzel látjuk el, a sportos zorbonauták pedig akár futhatnak is benne - a lényeg, a ZORB lejtőn gurul és egyre gyorsulva rendesen megtekeri utasait. A két gömb között 10 m3 levegő, a gömb minden pontján 70 centis légpárna óvja a zorbonautát

 

 

footer
Információ

 

Sportmegoldások.hu  Országos Sport-Információs Site

 
Szerkesztőségünk szívesen veszi a sportági bemutatók kiegészítését, információ pótlását, hogy minél részletesebben tudjuk bemutatni a sportágakat az érdeklődőknek.


Vissza a főoldalra

 

footer
Adatbázisok
 

 

footer
Hírlevél

 

 Hírlevelünkre, és a Bevetés a Kis Magyar sportpornográfiába című sorozatunkra főoldalunkon tudsz feliratkozni.

footer
Edzőtábor helyszínkereső
Asztalitenisz                                         Atlétika                                                  Kézilabda                                               Kosárlabda                                            Küzdősportok                                       Röplabda                                               Labdarúgás                                           Tánc                                                        Tollaslabda                                            Vízi sportágak                                      Egyéb sportágak

footer

Copyright © 1994 - 2008  Sportmegoldások.hu  Minden jog fenntartva!

  Fejlesztette: Megoldások Team                                                                                                            Telefon: 0620/5303-402        Email: sportmegoldasok@gmail.com
                                                                                                                                                                                                           SPORTMEGOLDÁSOK.HU